Júliusban ráadásul harmadik alkalommal szervezték meg az egyhetes dzsessztábort ― Romániában az egyedüli ilyen jellegű rendezvény ―, melyen közel negyvenen vettek részt, és rangos budapesti, bukaresti zenészek oktattak, esténként pedig a város több helyszínén koncerteket tartottak. Erről a folyamatról beszélgettünk Lázár-Prezsmer Endre művelődésszervezővel.

— Mi a helye, mi a szerepe Sepsiszentgyörgy zenei életében a dzsessztábornak?

— Úgy gondolom, mindenképpen hézagpótló rendezvény, ugyanis itt van klasszikus zenei oktatás, de a dzsessz, mint a huszadik század egyik meghatározó zenei ágazata, nem nagyon képviselt. Én koncerteket, dzsesszklubot szervezek, és szeretném, ha a sok fiatal, tehetséges zenész ― köztük olyanok is, akik dzsesszt is játszanak ―, aki itt, a környékünkön él, kapjon lehetőséget, hogy fejleszthesse magát ezen a téren. A tábort a térség zenészeivel találtuk ki, aztán kinőtte magát országos, most már mondhatjuk, nemzetközi szintűvé, és szeretnénk a továbbiakban is fejleszteni.

— Hogy viszonyulnak a dzsessztáborhoz a tanárok, akik eljönnek ide Budapestről, Bukarestből, és egy hétig oktatnak? Ők mennyire látnak fantáziát egy ilyen egyhetes intenzív képzésben, mit lehet elérni egy hét alatt?

— Persze, egy hét alatt nagyon keveset, ugyanakkor nagyon sokat is el lehet érni. Nincs idő arra, hogy a tanítottak leülepedjenek, viszont nagyon sokat lehet tanulni abban az értelemben, hogy itt megmutatnak nekik egy zenei gondolkodásmódot, improvizációs technikákat, irányt, hogy egész évben milyen irányban fejlődjenek. A tanárok jobban szeretik ezt a mintegy negyvenfős tábort, mint azt, ahol ennél többen vannak, mert itt családiasabb a légkör, jobban tudnak foglalkozni a diákokkal, nem annyira „üzemszerű".

— Idén több helyszínen zenéltek.

— A tavalyhoz képest nagy előrelépés, hogy több helyszínen tartottunk dzsesszkoncerteket ― a színház kamaratermében, a könyvtár Gábor Áron Termében, az Erzsébet parkban a játszótéren, esténként pedig örömzenélés volt a Teinben ―, igény volt arra, hogy minél több emberhez és réteghez juttassuk el a dzsesszzenét. Játszótéri koncertet tavaly tartottunk először, és nagy sikere volt, azokat céloztuk meg, akiknek kisgyermekük van, és este nem tudnak részt venni a koncerteken. Így délután ők is kijöhettek gyermekeikkel együtt, akik játszottak, táncoltak, ugráltak, közben a szülők hallgatták a zenét. Ezt az irányt szeretnénk tovább folytatni, tartanánk dzsesszkoncerteket templomban is, klasszikus zenével keverve, mint ahogy erre már volt kísérlet a Szent György-napokon. Minden szinten szeretnénk a dzsesszzenét közvetíteni mint értéket, és ha nem jönnek el koncertjeinkre, akkor mi megyünk el azokra a helyekre, ahol van közönség. Nagyon extrémnek hangzik, de lehet, hogy egyszer majd eljutunk oda, hogy bevisszük a dzsesszzenét a szupermarketekbe vagy a bankokba, ez Nyugaton már bevett szokás, elfogadott dolog.

— Sepsiszentgyörgyöt hol helyeznéd el a romániai dzsesszpalettán? Most hol áll ez a város dzsessz szempontjából az országban?

— Úgy érzem, és a visszajelzésre alapozva el merem azt mondani, hogy Sepsiszentgyörgy egyre fontosabb helyet kap a dzsessz világában. Persze, nem tudunk, de nem is akarunk versenyezni egy bukaresti, egy szebeni vagy egy szörényordasi dzsesszfesztivállal. Ezeknek már hagyományuk van, és nagy pénzek forognak arrafelé. De a mi kis lehetőségeinkhez képest úgy gondolom, igenis, nagy lépésekkel haladunk afelé, hogy itt születhessen akár egy dzsesszfesztivál is. Részben a dzsessztáborhoz kötődő koncertek már minifesztiválként is felfoghatóak, van egy nagyon értő közönség. Mindig elmondják a zenészek, akik itt játszanak, hogy Sepsiszentgyörgyön nagyon jó, nagyon érzékeny közönség van...