Kovács András Ferenc: Egy könyv a feledésnek

2009. augusztus 8., szombat, Kultúra

,,A holtak hangja mond ki

Engem már mindörökre."

(Jorge Luis Borges — Somlyó György)

Ez csak egy japán

Vázlatkönyv: vézna, fáradt

Lapokkal, boldog

Űrrel telítve minden

Semmiséggel, egy

Puszta tárgy, kopár papír,

Rossz, hevenyészett,

Rontott rajzolatokkal,

Tört vonalakkal,

Tökéletes hibákkal,

Mint a világ is —

Vázlatkönyv, nem Daloskönyv,

Csak földerengő

Dallamok, csak álmodott,

Csak képzelt, meg sem

Írott versek árnyai

Gyűlnek a mélyből —

Mind szikkadt, kedvtelen váz,

Mind szótlan kérlel:

Ihasson fénnyel ömlő

Sötét tust, néma tintát.

Hozzászólások

Megosztás: Szerző: x Cikk megjelenési időpontja: 2009-08-08 00:00 Cikk megjelenítése: 1175 Olvasóink értékelése: 0 Szavazatok száma: 0

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2009-08-08: Kultúra - x:

Olvasólámpa: KAF vázlatkönyve (Köszöntjük az 50 éves költőt) — Bogdán László

Kovács András Ferenc bámulatos teljesítménye, az évről évre egymást leköröző verseskönyvek, a versek áradása, az alteregók, Pessoa szerint a heteronimák fokozott jelenléte Jack Cole-tól Lázáry René Sándorig és Calvusig sem takarhatja el, hogy ebben a sokszínű költészetben jelen van, időnként ki-kierősödik, vezérszólammá válik egy személyes hang, amely a legújabb könyvben* abszolút értelemben dominánssá válik.

Következő írásunk

2009-08-08: Kultúra - x:

Illyés Kingára emlékezve — Balogh András

Múltat idéző varázs ejti fogságába a látogatók szívét a berecki Illyés Kinga Emlékcsarnokban, ahol minden kép és szöveg arról beszél, hogy a színművésznő hazatért szülőfalujának ebbe a kis múzeumába, hogy övéivel halála után is együtt lehessen. Jelképesen tért haza ebbe az épületbe, ahol a falak még őrzik emlékét, lépteinek neszét, bársonyos hangját. Mi pedig, itt élők, szívünkben őrizzük Őt, és halljuk a versfoszlányok sorait, amint tolmácsolja erdélyi költőink lírában megfogalmazott üzenetét.