Kovács András Ferenc bámulatos teljesítménye, az évről évre egymást leköröző verseskönyvek, a versek áradása, az alteregók, Pessoa szerint a heteronimák fokozott jelenléte Jack Cole-tól Lázáry René Sándorig és Calvusig sem takarhatja el, hogy ebben a sokszínű költészetben jelen van, időnként ki-kierősödik, vezérszólammá válik egy személyes hang, amely a legújabb könyvben* abszolút értelemben dominánssá válik.
Csak egy példa a Reggeli ráncok (2004. IX. 23.) című remeklés: ,,Gyűrt levegőég / hűlt üvegére tapad / sápatag arcél: / pár falevél…Hirtelen / így tör ránk az öregség." Itt már kihallani a dallamot, a kevésszer jambikus antik metrumot, ami meghatározza és fantasztikusan egységessé teszi hét év egymás mellé helyezett verseit.
Közhely már, hogy KAF bravúrosan versel, itt lemond a rímekről, az európai költészet alakzatairól, de nem a ritmusról! A japán költészet kecses, kis formái válnak uralkodóvá. (KAF-nak volt már haiku kötete is, az utóbbi időben izgatja a japán költészet, itt is fel-feltűnnek koánok, haikuk, tankák…) De ez csak látszólag teszi töredezetté, vázlatossá a verseket…
Ugyanakkor felidéződnek a heteronimák is. Idézzük a Konkrét szonett magamról című, zárójelbe tett verset: Ki dolgozószobámban / Időzget, írni próbál — / Nem én vagyok sosem. Más / Mindig a benti. / Ez érthető, közismert. / Talán Lázáry, Jack Cole, / Calvus lehet, vagy Asztrov — / Senki s akárki. / Csak én nem…Olykor / Mindenki éppen ,,alkot" — / Helyettem ír benn. / S nem tudom: ki ír, / Mit ír, s kinek nevében, / Névtelen űrben?" Ismételjük: a költő eleve zárójelbe teszi ezt a bizarr, meghökkentő vallomást, de KAF kiteljesedő költészetében éppen ezért lehet fontos, kis túlzással kulcs ehhez a költészethez.
Az alakmások, alteregók, heteronimák fel-felbukkannak a versekben. Az ismertebbek is, s az eddig háttérben, a megváltatlan homályban hagyottak. A Lázáry René Sándor terebélyesedő opusának több kötetbe tervezett megjelenése bizonyára a KAF-költészet fontos állomása lesz, évtizedek óta készül. De az lehet a rejtélyes római költő Calvus, ő nem képzelt alak, ő létezett, barátja Catullus verseiben hivatkozik rá, pár sora is fent maradt, de verseit KAF alkotja újjá! Ő rekonstruálja… Jack Cole, az amerikai költő már megjelent, közölt KAF egy verseskönyvében már orosz heteronimája, Asztrov doktor verseiből is, de itt most a Sötét tus, néma tintában, KAF eddigi legszemélyesebb verseskönyvében felbukkannak az eddig ki tudja, miért mellőzött többiek is, Cornelius Gallus, Friedrich von Aachen, Fu An-kung, Al-Kairuáni, Arnautz… Mind ,,szólani készülnek" — közli egy vallomás, ,,Világkerékként — / Vers ragyog égi küllők / Rácsozatában."
* Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta (Vázlatkönyv, 2002 — 2009) Magvető, Budapest, 2009
