Egy kéz ujjai sem szükségesek, hogy előszámoljuk, hol maradt még életképes, önfenntaró populációja, Romániában ez a delta. Jó pár évig tanulmányoztuk (tavaly végződött be a projekt, s még nem sikerült visszatérni rá), de ez az első alkalom, hogy nekem így kijött, a napvilágnál. Sajnos, megvan rá az esély, hogy mi is kifogyunk belőle. Az élőhelyek tönkretétele (a fotón látható nagy kövek a Sulina-csatorna partját szegélyezik), a környezetszennyezés (figyeld, a képen két műanyag flakon is látható), a kemény, szervezetlen turizmus háborgató hatása meg a vadorzás betesz ennek a fajnak is. Ráadásul a prémfarmokról elszökdösött amerikai nyérc is megjelent, van már deltavidéki bizonyítópéldány. Ez nagyobb, erősebb, igénytelenebb, ráadásul a tenyészanyaggal behurcolt aleuti parvovírussal szemben is sokkal ellenállóbb, mint a mienk, s ahol megjelenik, hamarosan behelyettesíti, s így kiszorítja az európait."

Nem vagyok biológus és szakképzett kutató, legfeljebb környezetbarát, természetkedvelő valaki, dr. Kiss János Botond ezt jól tudja, és hogy mégis nekem küldi a nyércről a fotókat, ebből a tudományos kutató magányosságát és közléskényszerét is kiolvasom. A nyérc kisemlős kiléte-miléte, a faj sorsa egyszeriben érdekelni kezd. Ismereteimet kiegészítendő interneten keresgélek, jelentős mennyiségű és izgalmas szakirodalmon rágom át magamat, Brehm és követői plasztikus esetleírásain, de térségünk és az európai nyérc kapcsolatáról szinte semmit sem találok, és akkor rákattintok az Erdélyi Nimród egyik 2002-es számára, s ebből szembemosolyog velem dr. Kiss J. Botond üdítően pompás tudománynépszerűsítő kisesszéje, Az európai nyérc. Olvasom az írás felvezetését: ,,A nyérccel való első találkozásaink egyoldalúak voltak, ilyenkor csak én láttam, ő már nem látott semmit. Fekete üvegszemei szomorúan csillogtak, miközben sorstársával, amely szintén átment már a szűcs kezén, párosával lógott valamelyik hölgy nyakában... Gyakori kép volt ez az utolsó évtizedig, különösen Tulceán, a Duna-delta kapujában, ahol vasárnaponként a város szépei a korzón több pézsma-, nyestkutya- és róka-, de vidra- meg nyércprémet is sétáltattak, mint talán bárhol az országban."

A szenvedélyes környezetvédő cizellált környezetrajza ez, finom utalás arra, mielőtt a faj leírására térne, hogy a környezetpusztító hiúság miként nyomul be azokba a térségekbe is, ahol még bizonyos állatfajok ideig-óráig menedékre találnak.

Vannak országok és esetek, amikor a felajzott állatvédők a természetes szőrmékben korzózó hölgyeket az oldószerekre sem reagáló festékkel fújtak be.