Az amszterdami és a liverpooli egyetem kutatói a brazil nemzeti olajvállalattal, a Petrobasszal közösen geológiai fúrásokat végeztek, hogy rekonstruálják a folyó történetét. A vizsgálatról a kutatók a Geology szaklap júliusi számában számoltak be — olvasható a ScienceDaily (http://www.sciencedaily.com) tudományos hírportálon.

Mostanáig az Amazonas hordalékkúpja, a tengerfenéken, a kontinenslábon 10 kilométer vastagságú, a folyó torkolata közelében keletkezett üledékrétege túl keménynek bizonyult, hogy furatokat mélyítsenek benne. Még az óceáni mélyfúróprogram (Ocean Drilling Program) keretében is csupán a réteg kis részén tudtak áthatolni.

A Petrobas eszközeivel viszont most sikerült két furatot mélyíteni, ezek közül az egyik a tengerfenék alá megy 4,5 kilométer mélységben. A furatokból nyert üledékminta elemzése révén sikerül bepillantást nyerni az Amazonas múltjába.

E vizsgálat előtt a tudósok nem ismerték a folyó pontos korát. A kutatás gyarapítja a dél-amerikai kontinensre vonatkozó paleográfiai (ősföldrajzi) ismereteket, ahogy adatokat szolgáltat az Amazonas és az Atlanti-óceán partvidéki vízi élővilágának evolúciójáról. Az idők során a folyók hordalékából képződött üledék ugyanis sok mindent elárul a korabeli éghajlatról, a térség élővilágáról és földrajzáról.

Az Amazonas a Föld legbővizűbb folyama, és egyike a világ két leghosszabb folyójának. A 6296 km hosszú folyó Peru belsejéből kiindulva, Brazílián keresztül haladva ömlik az Atlanti-óceánba az Egyenlítőnél. A folyam rendelkezik a legnagyobb, 7 180 000 négyzetkilométeres vízgyűjtő területtel a világon. Az Amazonason folyik le a legtöbb víz — több, mint a Mississippin, a Níluson és a Jangcén együttvéve. A világ óceánjaiba ömlő édesvíz mennyiségének egyötödét szállítja. Az esős évszakban másodpercenként 184 000 köbméter vizet juttat az Atlanti-óceánba, átlagos hozama pedig 110 000 köbméter másodpercenként.

Ahol a folyó az óceánba ömlik, a parttól még 150 kilométeres távolságban is a tenger sótartalma jelentősen alacsonyabb.