Ottani találkozásaink ismétlődő, szinte spontánul kibomló témája volt a tusványosi Orbán Viktor—Băsescu találkozó. Hazaérkezésünk után a honi sajtó egy részét átnézve tapasztalhattuk, hogy az itthoni közéletben is ez a téma volt — avítt technikára utaló szóval — a leggyakrabban forgatott lemez.

A téma megközelítése — legalábbis azokban az értelmiségi körökben, amelyekben mi forgolódtunk — ellentétes. A nemzetegyesítésért síkra szálló magyarhoni körök egyik csoportja a ,,beolvasó" vagy ,,odamondó" technikák helyett úgy elemez és úgy értékel, hogy az utódállamok mai magyarellenes támadásai közepette (lásd a szlovákiai államnyelvtörvényt, az ukrajnai kisebbségi iskolák ellen indított offenzívát, a vajdasági áldatlan állapotokat) a romániai viszonyok némileg tűrhetőek, az államelnökkel és bizonyos politikai csoportosulásokkal olyan ,,kényes" kérdésekről is lehet tárgyalni, mint az autonómiaformák vagy az önálló állami magyar egyetem létesítése. Diplomáciai melléfogás, nemzeti érdekrontó lépés lenne, ha a kisantant országait egységesen magunk ellen fordítanók. Ez egyértelműen a nyugati hitelvesztéshez, a tárgyalásképtelenséghez vezet, arról nem is szólva, hogy a román vezetés hozzájárulása nélkül sem az önálló egyetem, sem az autonómia semmilyen formája nem valósítható meg.

A (hiszékeny?) magyarországi magyarok esélyt látnak arra, a romániai általános decentralizáció során az államfő partner lehet abban, hogy a három székely megyét önálló entitásként, azaz történelmi gyökérzetű és gazdasági potenciállal rendelkező régióként kezelje.

Ehhez az úthoz a barátságosabb és Európában is elfogadható megközelítés a célravezető.

Ezzel szemben némely honi csoportosulások ,,kard ki, kard!" vagdalkozása, a ,,megmondó emberek" magyar összefogást megbontó kalandjai s az ezzel járó kétirányú vagdalkozás — a magyar összefogást meghiúsító demagógia, a románsággal szembeni ,,mindent vissza!" frázispufogtató agresszivitás — csak ront az esélyeinken. Erdély földjének egészét visszaáhító frázisok a fantazmagória világához tartozóak, hiszen a mai demográfiai viszonyoktól a történelmi jogra hivatkozva nem lehet eltekinteni, és egyébként is, végső soron mihez lehetne kezdeni Erdély egészének románságával?

Természetesen — mondom én —, afelé irányul a kérdés, hogy Traian Băsescu a látszólagos beleegyezést nem hárítja-e majd azzal, hogy ő mindent megtenne, de a pártok és a nép hallani sem akar az autonómia semmilyen formájáról, mert az alkotmány első szakasza kimondja, hogy...

A többit tudjuk, de nem hisszük. Viszont az alkotmánymódosítás is napirenden.