Negyven éve, 1969. augusztus 15. és 17. között tartották minden idők legemlékezetesebb rockfesztiválját Woodstockban. A legendás esemény, amely miatt egymillió ember kelt útra az Egyesült Államokban, szimbolizálja az összes változást, amelyet a ,,baby boom nemzedéke" váltott ki a hatvanas években.
,,Woodstock mítosszá vált, és mint a mítoszokat általában, ezt is sok félreértés veszi körül" ― fogalmazott Sebők János újságíró, aki könyvet is írt az évforduló alkalmából Woodstock népe ― Nem képzelt riport egy amerikai popfesztiválról címmel. A félreértések egyike szerinte az, hogy Woodstock hippifesztivál volt. ,,Ha mondjuk Forman Hair című musicaljéből indulunk ki, akkor mondhatjuk, hogy Woodstock sokkal inkább volt a jómódú Sheila Franklin és a vidéki fiú, Claude Bukowski fesztiválja, mint mondjuk a hippi Bergeré." Sebők János felidézte: a fesztivált annak idején az a felismerés hozta létre, hogy az évtizedben egyre népszerűbbé váló underground kultúrából pénzt is lehet csinálni. ,,John Roberts és Joel Rosenman, két New York-i yuppie hirdetést adott fel, hogy érdekes beruházási lehetőséget keresnek. Erre jelentkezett az ellenkultúra köreiben ismert Michael Lang és Artie Kornfeld, hogy Woodstock környékén, ahol számos zenész élt, szeretnének stúdiót és szabadidőközpontot alapítani. Ekkor született meg a fesztivál ötlete, de amint elkezdték hirdetni, a százezres létszámtól a helyiek megijedtek, és tiltakozni kezdtek. Így került Bethelbe a fesztivál, aminek a már futó hirdetések miatt meghagyták a Woodstock Music and Art Fair nevet." 1969-re a fehér középosztály körében már meglehetősen népszerű lett az underground kultúra, ezért a rendezvény akár sikeres is lehetett volna. ,,A fesztivál anyagi értelemben totális csőd volt. Nem tudták megszervezni a logisztikát, nem volt elég víz, élelem, a felállított kerítéseket a hatalmas tömeg bedöntötte, így végül ingyenes lett a rendezvény. A perköltségeket és az adósságokat csak 1981-re sikerült kifizetniük a szervezőknek" ― írja Sebők János. Szerinte kész csoda, hogy nem történt katasztrófa. ,,Minden együtt volt ahhoz, hogy valami szörnyűség történjék, de a közönség annyira hitt abban az utópiában, hogy szeretettel, zenével, drogokkal, nyitottsággal meg lehet változtatni a dolgokat, hogy minden konfliktust elsimítottak maguk között. Mert Woodstock egy gyönyörű utópia volt, az amerikai álom újraálmodása."
,,Az, hogy a társadalmi feszültségek feloldhatók szeretettel, zenével, drogokkal, egyre valószerűtlenebbnek bizonyult, a gettók lángoltak, megalakult a Fekete Párducok nevű szervezet, a Manson család gazdag fehéreket gyilkolászott, a világ radikalizálódott." A szakíró ugyanakkor vallja, hogy a woodstocki élmény nélkül ma más lenne a világ. ,,Woodstock a másképp gondolkodó új nemzedék demonstrációja volt. Woodstock nélkül nehéz megérteni, mi indukálta a változásokat például a kisebbségek vagy a nők jogait illetően a szexualitásban." A fesztivál mérföldkőnek számít a zeneiparban is, ettől kezdve lettek egyre gyakoribbak a stadionokban, amfiteátrumokban, parkokban tartott nagyszabású koncertek, fesztiválok, amiben a hatvanas évek hippimozgalmának természetközelisége érhető tetten. ,,Miután a hetvenes években a baby boom nemzedéke betagozódott a társadalomba, az általuk kedvelt ellenkultúra beszivárgott a fő áramlatba. Az új, fizetőképes piaci közösség igényei alapjaiban megváltoztatták a zeneipart, elterjedt a rythm and blues, az angolszász rockzenét pedig más kultúrák zenéi hatották át, divatba jött a világzene" ― fogalmazott Sebők János.
A hatás Magyarországon is érezhető volt: megjelent egy új ízlés, értékrend, élénk színű ruhákat hordtak, és hosszú hajat növesztettek a zenészek, például az Illés, az Omega tagjai. De érezhető volt a változás a testhez való viszonyban is: a hetvenes években vált divatossá a meztelen éjszakai fürdés a Balatonban, amiben nem a szex dominált, sokkal inkább a felszabadultság érzete. Sebők János elmondta: idén megjelent, mintegy 270 oldalas könyvét részben az motiválta, hogy segítsen helyretenni a legendává vált fesztivál körüli félreértelmezéseket. Részletesen dokumentálta könyvében a politika-, zene-, kultúratörténetben is egyedülállóan fontos eseményt és annak utóéletét is. ,,Összeszedtem számos visszaemlékezést, hogy megtudjuk, kik voltak ott, hogy gondolkodtak akkor és most. Ezenkívül összeállítottam egy részletes listát a fesztiválról szóló dokumentumokból, cédékből, DVD-kből, újságcikkekből, könyvekből, hogy az ötvenéves évfordulóra már legyen hova nyúlni" ― jegyezte meg Sebők János.
*
Napjaink virágzó fesztiválkultúrája sokat köszönhet Woodstocknak — volt mit tanulni mind hihetetlen sikeréből, mind szervezési malőrjeiből. Mindenki fejében úgy maradt meg, mint a kezdet — mondta Michele Scoleri, az évente több tízezer résztvevőt vonzó seattle-i Bumbershoot fesztivál művészeti igazgatója, aki már most készül a jövő májusi rendezvényre. Woodstock sok minden volt — a béke és a zene rövid, ártatlan pillanata, de az utóbbi években felpezsdült fesztiválkultúra úttörőjeként is meghatározó esemény. ,,Egy csomó, most fesztiválozó ember lelkesedését lehet a woodstockiakhoz hasonlítani, egyedül a spontaneitás hiányzik. Ezzel a sok közös szponzorációval ma már egy kicsit nehezebb lehuppanni és mindenedet megosztani egy testvéreddel" — mutatott rá Marley Brant, aki a rockfesztiválok negyvenéves történetét dolgozta fel könyvében. Az internet korában, amidőn a személyes emberi kapcsolat egyre feleslegesebbé válik, a rockfesztiválok még mindig vagy nyolcvanezres közönséget tudnak összetoborozni, még ha nem is sikerülnek olyan remekül, mint Woodstock. Scoleri szerint a zenei és művészeti élmény és a hangulat varázsa sohasem kopik meg, s az emberek igenis vágynak arra, hogy másokkal együtt ünnepeljenek valami fenségeset.
