Kezdetben vala az Ige, aztán jöttek a kommunisták, és mindent összezavartak. Sőt, maradtak is még kicsinyég azután, hogy rendszerváltoztatás címen ránk borították az egész berendezést úgy, ahogy volt, fenekestől felfordítva.
Most pedig kilátszani vélem a ló lábát. Jó a hír, és annál biztatóbb, hogy alulról jövő kezdeményezés. Mai magyar nyelven ezt úgy is locsogják, hogy szubszidiaritás, mármint hogy szub, alól, alul. Merthogy a pesti Nyugati pályaudvaron levő igen-igen egyszerű élelmiszerüzletben (-ből) indult el a legújabb rendszerváltoztatás.
Istenem, hátha...!
Mindig mondtam, hogy a nagyok, a néptömeg dolgát engedjék magára a népre, hadd intézze. Ha egy család dolgait a szomszéd intézi, nagy baj lehet abból.
Hát megyek szombat szent szenvedelmén ki Pilisszántóra, szent az a hegység, előtte azonban vásárolok az üzletben valami ennivalót, nehogy éhen hulljak térdre a pálosok hét évszázados szent helyein, várakozó barátomat meg sem látogatván. Nézem a szalámik fölött a táblácskát, azon jól látható a felirat: MINDEN LOPÁS RENDŐRSÉGI FELJELENTÉSSEL JÁR.
Hát nagyon megnyugodtam. Valóságosan belém költözött az az öröm, amelyet 19 éve keres Magyarország népe. Minden lopásnak az lesz a vége.
Na végre! Merthogy a rendszerborogatás sebeit már nem lehet tovább borogatásokkal, hideg vizes lepedőkkel gyógyítani, ügyész kell ahhoz, rendőr, rend s új rendnek a szervezete, melyben lopni nem lehet.
Nagy lett a világosság körülöttem, remegett kezemben a húsz deka eleség, eszembe jutott az óriás Kína, ahol éppen tegnap végezték ki a repülőtér igazgatóját, mert lopott. Sokat lopott, és felkötötték. Ott elég gyakori a hasonló eset. Mármint a kivégzés. Emitt, nálunk sokkal gyakoribb a lopás, mint az óriás Kínában, de valahogy nem... nem lógnak fű fölött az illetők.
Meglógni, azt igen. Egész bankokat lopnak el, fél országot eladnak, gyárakat, éhezik a nép, iskola s óvodák nélkül is meg kell tanulni itt élni, gyógyszer és gyógyító orvos, ágy nélkül. És aki meglóg, az kiakasztja az ajtajára, hogy LEGITIM, mármint hogy TÖRVÉNYESEN lopott, aztán annyi.
Na de ebben a kis üzletben kitalálták, lám, a megoldást: minden lopás, de minden, a rendőrségen végzi.
Na de kié a rendőrség? Most ne rontsam a jó hír szelét, könnyem csöpög a kiflire, felvágottra: hát megértem, hogy vége lesz itt is a lopásnak, a 100 milliós, sőt: már 150-es végkielégítéseknek olyan cégeknél, amelyek évi két-három milliárd, 10 milliárd állami segéllyel élnek, vége, vége. S tán a kínai kötélnek is van olyan vége, mely ellátszik ide.
Aj, az ősi kínai kultúra nagy dolog ám, Kon Fu Ce, latinul Confucius is megmondta, hogy a tolvajlás az ember réme.
Nos, Magyarországon egy kisüzletben elindultak váltani rendszert. Melynek párját másoknak is kívánom. Hajrá, magyarok!