Valóságos rombolás folyik azért, hogy valakiktől új szegélyköveket megvásároljanak, és valakiknek aszfaltozási munkát biztosítsanak. Mint laikus polgár tökéletesen jónak és használhatónak láttam mind a szegélyköveket, mind a parkolók aszfaltját.
A városnak vannak olyan utcái, járdái, ahol veszélyes a közlekedés, a gyalogjárás. Mint a Tavasz utca lakója, nap mint nap látom, hogy nem kátyús, hanem kráter nagyságú, hepehupás úton mennyire félve és óvatosan kell vezetnie annak, aki kénytelen járművével ott közlekedni, nem beszélve arról a porfelhőről, ami az autóforgalommal keletkezik, s ami mindent eláraszt a lakásokban. A járda életveszélyes, főleg az idős embereknek. Ha valaki végignéz a Tavasz utcán, holdbéli tájat lát. Mintha nem szerepelne a város programjában. A párhuzamosan haladó utcákat — Fenyves, Hajnal, Fülemüle, Vadász — már több mint tíz éve korszerűsítették. Vajon miért maradt ki a Tavasz utca? Talán az itt lakó állampolgárok nem épp olyan adófizetők, mint a többiek? Őket nem illetné meg az az életminőség, mint a szomszéd utcabelieket? Vajon nem itt kellene utat építeni, szegélykövet cserélni, aszfaltot és járható járdákat teremteni?
A városi tanácsnak azon kellene törnie a fejét, hogy a gyalogosoknak legyen járható járdájuk, s ne azon, hogy minél több parkolót építsen a gépjárműveknek. Hatalmas pénzek folynak el ilyen célra. A Stadion mellé is micsoda modern parkolót építettek, s alig használják ki. Könnyű munkálat volt, rövid idő alatt összeütötték, biztosan jól kerestek mind az építők, mind a szegély- és piskótakövek készítői. S most a Vasile Goldiş utca másik részén számolják fel a járdát, hogy oda is parkolót építsenek.
Emlékeztetni szeretném a polgármester urat, hogy a helyhatósági választások idején kampánystábja számba vette a lakosság sok gondját, panaszát. Feljegyezték többek között a mi holdbéli utcánk helyzetét is azzal az ígérettel: ha Antal úr nyer, az első helyen fog szerepelni. De hát — eddig legalábbis — ígéret maradt. Különben az RMDSZ és az Antal úr szlogenje az volt, hogy ,,tudjuk a dolgunkat", nosza, rajta, fogjanak neki.
Becsülöm a polgármester úr munkáját, igen pozitív és biztató megnyilvánulásnak tekintem, hogy bátran és határozottan fellép a prefektúra és más, központból irányított, gyarmatosító tisztviselői stílusban basáskodni próbáló vezetőkkel szemben. Értékelendő, hogy ezeknek az uraknak megmondja, itt mi őshonosak vagyunk, és próbáljanak ők beilleszkedni, tisztelni a város magyar lakosságát. Mégis arra kérem, próbáljon a város elhagyott utcáira is figyelni.
Épüljön, gyarapodjék, szépüljön, legyenek járható utcái és járdái, tündököljön a gyönyörű Erzsébet park. És a város szellemét járja jobban át a székelymagyar lokálpatriotizmus. Ha valaki ide érkezik, lásson magyar nyelvű feliratozást, a címtáblákat, reklámtáblákat hadd szokják román honfitársaink, hogy a magyarok által többségben lakott városban élnek, és jó, ha ismerik, tanulják a magyar nyelvet. Tüntessék el azokat a feliratokat, hogy ilyen meg olyan Market, hogy Second Hand stb. Ha valaki székelymagyar vállalkozó, hirdesse tevékenységét magyarul. Hogy akarunk székelymagyar autonómiát, ha nem próbálunk meg minden téren magyarul írni, olvasni és gondolkodni?
KELEMEN GYULA, Sepsiszentgyörgy
