— Tudod, mit gondoltam? — mondja a macska. — Legyünk kenyeres pajtások. Minden kicsi lyukba béférsz, minden kamarába bé tudsz jutni, aztán te majd megmondod, hogy melyik kamarában mi van, s akkor én aztán bémászok az ablakon, ahol tudok, s kihozom. S lesz jól mit együnk.

Hej, az egér is örvendett, hogy az életét is meghagyta, meg aztán lesz mit egyék is.

Jól van hát! Összecsaptak, legyünk hát kenyeres pajtások.

El is helyezték magukat szépen egy nagy egérlyukban a macskával együtt. Na, az egér idefirtatott, odafirtatott, egyszer csak béjutott egy kamarába. Ott megtalált egy nagy fazék zsírt. Mindjárt aztán mondta a macskának:

— Na, reáakadtam egy nagy fazék zsírra, azt valahogy ki kéne lopjad. Ha azt kilopod, aztán akkor lesz egész télen mit főzni.

Az egér örökké mind az ennivalót készítette, főzött a macskának, még rendet is csinált, a macska pedig örökké ide-oda kódorgott.

Azt mondja a macska:

— Jó lesz, akkor bévánszorgok valahogy, mikor nyitva lesz az ablak, s kilopom a fazék zsírt.

Úgy is tett a macska. Megleste, mikor nyitva volt a kamra ablaka, aztán bément, belédugta a fejét a zsírosfazékba, s zsírostul együtt kihozta, mert belé volt fagyva a zsír a fazékba.

Na, kihozta, s bévitte oda az egérlyukba.

Azt mondja a macska egyszer az egérnek:

— Te, itt nem lesz jó ez a fazék. Mégis, itt más egér vagy valami ráakad, itt nem lesz jó. Tudod, mit gondoltam, hová helyezzük el a sok zsírt? Ez sokáig tart! Vigyük el a templomba a katedra alá, ott egér se jár, semmi se.

— Na jó — azt mondja az egér. Megfogta a macska, beledugta a fejét, s elvitték a templomba, elhelyezték a szószék alá. Azzal hazamentek.

Aztán egy darabig eszébe sem jutott az egérnek a zsír, de már egyszer szüksége lett volna rá. Hát aztán már még akkor se kérte, még elérkezik — gondolta.

Azt mondja egyszer a macska az egérnek:

— Na, te, el kell menjek itthonrul, mert keresztelőre hívtak. Született egy bátyámnak kicsi macskája.

— Hát, menjél akkor, tartsd keresztvíz alá.

Elmegyen a macska, elment a templomba a szószék alá, s kinyalta a zsírnak a tetejét. Hazamegyen. Azt mondja az egér:

— Na, megkeresztelték a kicsikét?

— Meg — azt mondja.

— Hát minek keresztelték?

— Tetejitnyaltnak.

— Nahát, ilyen keresztfiút, még sose hallottam ilyen nevet.

— Na, már hiába, ezt így keresztelték.

Na, telt, múlt az idő. Két-három nap múlva megint eszébe jutott a macskának a zsír. Azt mondja az egérnek:

— Na, már megint meghíttak keresztelőre. Megint született egy rokonomnak egy fia.

— Na, az ördög, hogy mind tégedet hínak, amennyi rokonság van. Hát menj el!

Elmegyen a macska egyenesen a szószék alá, a zsírosfazékhoz. Na, már kinyalta egészen félig. Aztán felment egy pajtahíjára, ott heveredett el; mikor megéhezett, hazament.

Azt mondja az egér:

— Na, minek híják a kicsiét? Jól telt a keresztelőn?

— Hát azt Félignyaltának híják.

— Nahát, aztán ilyen nevet sose hallottam! Félignyalta!

— Hát már hiába, mert annak híják.

Na, két-három nap múlva megint eszébe jutott a macskának, menjen el, egyék zsírt. Megyen is hamar, de elébb megmondja az egérnek, hogy megint el kell menjen keresztelőre. Megint elhítták.

— Híj — azt mondja —, hát mindenki téged hív keresztelőre? Már csak menjél azért. Jó mulatást kívánok!

Elmegyen a macska a szószék alá, kinyalta egészen a zsírt a fazékból. S akkor aztán hazament. Azt mondja neki a kicsi egér:

— Na, megkeresztelték a kicsikét? Jól telt neked a keresztelőn?

— Jól telt, megkeresztelték.

— Hát minek keresztelték?

— Fenékignyaltának.

— Nahát, ilyen neveket sose hallottam.

— Márpedig ez így van, annak keresztelték.

Aztán később, egypár hét múlva, vagy ki tudja, mennyi idő múlva, eszébe jutott az egérnek, hogy a zsír megvan, s el kellene hozni, mert már nincs mit enni.

Azt mondja a macskának:

— El kéne menni a zsír után.

— Hadd el!

— Nem úgy van, hozzuk már haza azt a zsírt!

— Hát — azt mondja a másik —, hadd el ott, van még mit enni.

De az egér csak mind mondta, hogy hozzák el. Azt mondja a macska:

— Hozzad, ha akarod, én nem megyek!

Na, az egér elmegyen a templomba a szószék alá, hát látja, hogy a fazék fel van borulva, abba aztán egy csepp zsír se volt, mind ki volt nyalva. Hazamegyen nagy mérgesen:

— Hát aztán te ilyen csalfaságot csináltál velem? Mind megetted a zsírt! Hát ide jártál te? Azért mondtad, hogy Tetejitnyalta? Aztán Félignyalta? Aztán Fenékignyalta? Hát így csináltál te?

S a kicsi egér elkezdett ugrándozni a macskával szemben, s mind veszekedett vele. Mondta a macska kétszer is:

— Hallgass el, mert nem lesz jó vége!

Dehogy hallgatott az egér, úgy bosszantotta a szír, hogy csak mind kiabált.

Megint mondta a macska:

— Hallgass el, mert nem lesz jó vége!

Az egér nem tudott elhallgatni, mert erősen mérges volt. A macska aztán: hamm, békapta, megette az egeret.