Volt egy ember — illetve van egy ember, mert szelleme számunkra példakép, és ma is itt él közöttünk —, aki megnyitotta előttünk Európa kapuit, amint ezt az igeként életútjának be nem fejezett posztumusz kiadású könyve elé címül választották.

Fejér Ákos életének summáján töprengve nem nehéz eljutnunk és megállapodnunk annál a gondolatnál, hogy ott, ahol egyszer lélegzetet vehetett, hozzálátott legnagyobb művének megalkotásához: közösséget teremtett. Olyan fiatalokból, felnőttekből, amilyenek éppen voltak. Abroncsként fogta össze a gyermekeket, a sihederkorúakat és az idős embereket is, mint kádár a hordó dongáit, hogy azok többé szét ne eshessenek.

Bárhol is volt, bármit is épített, mert örökösen építő, alkotó ember volt, libalegelőből alagcsövezett sportpályát, hozzá lelátót és a pályához vezető utakat, öltözőket, bármit, minden a közösségépítésbe torkollott.

Mikóújfaluban azért járom annyiszor körbe Fejér Ákos közösségteremtő képességeit, mert úgy vélem, ez most számunkra a legnagyobb hiánycikk. Enélkül pedig szétesik, darabjaira hull az életünk. Nincs sportpálya, emlékjel sincs a falu végén vagy az iskola falán. És nincs, nem lesz autonómia, semmi nem lesz, Székelyföld sem, ha nem vagyunk képesek Fejér Ákos módjára a semmiből is valami mást, világot teremteni, ha kemény, sokszor emberfeletti munkával nem küzdünk meg érte.

Figyeljük meg, hogy a mi Ünnepelt Emberünk holtában is közösségformáló személyiség. Képes összehozni bennünket emlékkő-, emléktábla-avatásra, kopjafaállításra, mert ott, ahol Ákos eljárt, ilyen emlékjelek is születnek, környezetismereti túrákon, tantárgyversenyeken találkozunk vele.

Fejér Ákos a legsötétebb években nyitott ablakot Európára, de a lélek világára, a hit mezeire is. Élete nagy élménye volt, amikor siheder legényként Erdély nagy püspöke, Márton Áron mellett teljesített lovas őrző-védő szolgálatot. Szabadságuk, életük, életpályájuk kockáztatása árán is. Gyimesbükk szerelmese, a csíkszépvízi, erdélyi magyarörmények ama ágához tartozó, amely Erdélynek, a magyarságnak annyi önfeláldozó hőst küldött. A családhoz, rokonokhoz, barátokhoz, az egész közösséghez hű férfiakat és asszonyokat, akik ezt az adományt ez alkalommal eme kőtáblába vésve örökítik és köszönik meg.

Fejér Ákos kőkemény lelkialkatú, nagy teherbírású férfiú, határozott, karizmatikus egyéniség volt. Ez a kép maródott és ivódott belénk, akiknek megadatott, hogy túléljük ennek a képnek a megtestesítőjét. Ezért illő dolog, hogy itt, Mikóújfaluban kőbe faragott képe is maradjon, az iskola és az egész község népének sziklakemény jelleme a Fejér Ákos-i örökség részét képezze.

Isten áldja és éltesse emlékét, de igyekezzünk őrizni, példaképpé emelni mi is.