Könnyű volt Rózsa Sándor korában férfiasnak lenni, felhívni a nők figyelmét, hiszen olyan nagy volt a különbség a két nem életmódja között. A mai férfiaknak nehezebb kitűnni, bár bennük is ott lappang — lám-lám — az a bizonyos virtus.

Tényleg nehezebb — szövöm tovább a gondolatot —, vagy csak más a módja?

A sport mindig megfelelt az erődemonstrációra, az ügyesség fitogtatására, de ma egyre kevesebben sportolnak, s ez meg is látszik a huszonöt éven túli férfiakon — sajnos. Ló helyett fiatalabb korban ott a bicikli, majd a motorkerékpár és később az autó. A fiatalabbja ugrat, a felnőttebb robog, az idősebb korosztály pedig feszít a volán mögött.

Ez utóbbi már valódi versenyhelyzetet teremt, mert kinek minél szebb és értékesebb a kocsija, annál több a hódolója. Ez még a „hadba induló" idősebb korosztályon is sokat segít, előrevetít egy biztonságos társadalmi pozíciót, anyagi helyzetet. A helyzet kimondottan előnyös a gazdag szülők fiainak és az úri sofőröknek is, hiszen nem látszik az útról, hogy ki az autó tulajdonosa.

Igen ám, elmélkedem tovább, de mi lesz azokkal, akiknek még nincs autójuk, vagy nem vezethetnek? A csábos férfias mosoly most is hódít, nyugtatom meg magam, és a férfias megjelenés mellett még mindig menő a figyelmesség, tapintat. No de mintha ez utóbbi egyre nagyobb hiánycikk lenne a piacon, pedig a nők — mindenik korosztályuk — nagyon örülnek egy udvarias gesztusnak, egy kedves bóknak, egy dicséretnek, és ez még pénzbe sem kerül. A gyönyörű külső és a suhanó álomautó, bár nagyon kelendő, nem tartós, így csak az odafigyelés, a közös felelősségvállalás, az otthoni munkamegosztás, a kedvesség alapozhatja meg a tartós kapcsolatokat.

A gyereknevelés, a háztartás az asszony dolga vagy az asszony verve jó elv, bizony, felénk is kezdi elveszíteni több évszázados hatását, és a nők egyre inkább választják a férfiak „háziasított" változatát.

Csak semmi pánik, Uraim, a vonzerő még a régi, de vigyázat a virtussal!