Mi, az utókor csodálattal, tisztelettel, kegyelettel emlékezünk rá. A 2009-es esztendőt Ignácz Rózsa-évnek tekintjük. Idén január 25-én, születésnapján indítottuk el emlékezéssorozatunkat. Csúcsrendezvényünket szeptember negyedike és hatodika között tartjuk a Kovásznai Napok keretében.

Sok vendéget várunk, közeli és távoli rokonait, ismerőseit, olvasóit, tisztelőit, értékelőit, akik fáradoznak azért, hogy a magyar irodalom- és színjátszástörténetben az őt megillető, méltó helyre kerüljön.

A Szebeni Zsuzsa rendezte centená­riumi kiállítás is nagymértékben hozzájárul a színész-író sokszólamú életművének újrafelfedezéséhez. Ezért jönnek el Kovásznára Amerikából, Münchenből, Magyarországról, Bukarestből, Klézsé­ről, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Brassóból és Sepsiszentgyörgyről.

Rendezvényünk központi gondolata: igazságérzet és szabadságtudat mint Ignácz Rózsa jellemének és művészetének formálója. Minden írásában és pódiumműsorában ott az igazság-, szabadságszeretet, haza-, nemzetszeretet, illetve ezek féltése.

„...a nagy sóvárgásban, hogy hol is vagyok hát igazi hazámban, kiterjedt a haza fogalma. Valahogy úgy, hogy mindenütt, ahol magyarok élnek, odatartozom. Idehaza, csángó-Moldvában, székely-Bukovinában, a debreceni-Clevelandben, a fairfieldi Rákóczy avenue-n vagy akár Argentína Gran Chaco tartományában, az első világháború után odavándorolt, letelepedett földműves magyarok között... Az otthon az odaát volt."

Most is itthon van, közöttünk, mai magyarok között, s hangját hallatja: „Az kell, hogy gyarapodjanak... utódok nélkül el ne haljanak, egymásról tudjanak, egymással összetartsanak."

Az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub és a nevét viselő református nőszövetség szeretettel várja az érdeklődőket, aki pedig anyagiakban is szeretné a rendezvényt segíteni, adományát a Kovászna I. Egyházközség titkárságán elhelyezheti.

A szervezők