Sepsiszentgyörgy, szerda este. Szokatlan meleg, mintha csak a sebhelyes nyár hevítene egy utolsót a betontömbök közé szorult levegőn. A Képtár alatt, a narancsszínű belvárosban a teaház teraszáról Cseh Tamás dalai szólnak, hangfoszlányok cikáznak az égbolt felé.
Mintha megannyi, feledhető zenei stílus közül most fedeztük volna fel újra magunknak azt, mi egykor keretbe foglalta hétköznapjainkat, s mintha csak az előadó halála tette volna ismét időszerűvé e gitáros szólamokat. Pedig dehogy: e daloknak ma is jóval több köze van életünkhöz, mint bármi, e korral rezonáló hullámnak, lelkünk szerteágazó motoszkálásait alig tükrözi jobban más, mint Cseh Tamás. Éppen ezért e városban, hol többször is koncertezett, meg kellene őrizni emlékét. De most, ezen az estén pörögnek a dalok. ,,Belőlem valaki útra vált / Útra a jobbik részem / Kiment belőlem, itt hagyott / Csak úgy észrevétlen". Aztán egy nappal később, a zenész temetésén Bereményi Géza azt mondja: ,,jó nyomot hagytál magad után, Tamás". Tovább kellene menni ezen a csapáson. Tovább, mert csatlakozásra váró éjféli váróterem a város.
