Azóta Sepsiszentgyörgyön dolgozik, s bár megrendeléseik jórészt külföldről érkeznek, már itt is kezd ismertté válni a Progos Transylvania neve. Nem könnyű azonban vállalkozóként Romániában, Háromszéken boldogulni: a bonyolult adórendszer, a bürokrácia, a hivatalnokok hanyagsága, az ellenőrzések gyakorisága már a munkahelyteremtéstől is elveszi a cégtulajdonos kedvét, közvetett módon tehát a feketemunkát bátorítja a rendszer.

Egyetem mellett két munkahely

Budapesten a Műszaki Egyetemen informatika szakra iratkozott be Kolcza Győző, aki már a Székely Mikó Kollégiumban hasonló profilú osztályban végzett. Sokáig Pesten sem tétlenkedett: első, alkalmi munkahelye a Gábor Dénes Főiskolán volt, itt Linux-programból vizsgáztatta a hallgatókat, órákat azonban nem tartott. Valami állandó állás után nézett, talált is csakhamar egy hirdetést, miszerint Java-programozókat keresnek, kezdőket is. Jelentkezett, elment interjúra, és egyszer csak felhívták telefonon, hogy mikor tudna kezdeni, másnap megfelel-e. Elég sokat dolgozott ott, napi négy óráért körülbelül 70 000 forintot kapott, azonban egyszer csak elromlott az autója, útban a szerviz felé pedig még egy busz is elütötte, ekkor fogalmazódott meg benne, hogy még egy állás után kellene néznie. Került is csakhamar munka: testvére vállalt el különböző, otthonról is elvégezhető projekteket, ezeket ő megvalósította, a bátyja pedig átadta neki a pénzt. Rendkívül elégedettek voltak vele, csakhamar hivatalosították a munkaviszonyt, az új állás nagy előnye az volt, hogy nem kellett bejárni a munkahelyre, otthonról is lehetett dolgozni — márpedig az utazásra körülbelül napi négy óra ment volna el. Ezzel korábbi állásáról eljött.

Alkalmazottból főnök

Gyakran járt haza Sepsiszentgyörgyre, végül egyetemi tanulmányainak befejezése után haza is költözött, egy szép napon pedig céggel az ölében ébredt: főnöke ugyanis megelégelte, hogy a 2006-ban Marosvásárhelyen megnyitott fiókvállalat mintegy négy-öt alkalmazottja nem veszi komolyan a munkát, emiatt a vállalkozás hol megy, hol nem. Hirtelen elbocsátotta az alkalmazottakat, és azt mondta, Győző, ez a cég holnaptól a tied. Nem csoda, hogy alig akarta elhinni, afféle tréfának vette az elején, várta, hogy aludjon rá egyet, másnap azonban visszatértek a témára, főnöke pedig megerősítette szándékát. Megállapodtak, hogy ezentúl ő vezeti majd a vállakozást, és felerészben tulajdonosa is lesz annak. Szatmáron volt bejegyezve a cég, hamar elintézték a papírokat, hazaköltöztették a bútorokat, és már több mint egy éve Sepsiszentgyörgyön működnek, az elején két alkalmazottal dolgozott együtt, jelenleg eggyel.

Megrendeléseik főként külföldről érkeznek, a Toyota Leasingnek, a Magyar Kereskedelmi Bank lízingtársaságának dolgoztak többek között, de volt már marosvásárhelyi munkájuk — a metropolisövezet honlapját ők készítették —, raktárnyilvántartó programot is kidolgoztak, és szentgyörgyi ügyfelük is volt már. Tapasztalata szerint azonban errefelé nem fektetnek honlapokba, programokba az emberek. Pedig még olcsóbban is dolgoznak emiatt. ,,Ha olyan árakkal dolgoznánk, mint Magyarországon, elfutnának" — véli, ezért továbbra is inkább a magyarországi piacra, megrendelőkre alapoznak. Tervei között szerepel továbbá egy nyomkövető rendszer kidolgozása, ezeket főként szállítócégek, taxivállalatok alkalmazhatnák. Egy szerencsés véletlen döbbentette rá, hogy erre lenne igény: egy vállalkozó egyszer 3G modemet akart tőle vásárolni, hogy követhesse azt a kamiont, amellyel gombát exportált — a szállítmánynak azonban rendszeresen csak a fele érkezett meg a rendeltetési helyre. A GPS-rendszerre írt hát programot, és eredményes volt az akció: a vállalkozó csakhamar rájött, hogy Kisbaconnál a kamion letér az útról az erdőbe — a gombalopásra tehát fény derült. Hasonló rendszert készülnek kidolgozni, mellyel az útvonal mellett az üzemanyag-fogyasztást is ellenőrizni lehetne — erre a visszajelzések alapján talán lenne igény mifelénk.

A feketemunkát bátorítják

Felháborodottan reagál Kolcza Győző, amikor arról kérdezzük, tapasztalatai szerint mennyire vállalkozóbarát a jelenlegi romániai törvénykezés. Különösen a pénzügyőrség állandó ellenőrzései miatt háborog. Kijönnek, és büntetnek. ,,Ha van sapkád, azért, ha nincs sapkád, azért" — magyarázza. Alig néhány hónapos tevékenység után este kilenckor szólt a telefonja, akkor értesítették, hogy másnap reggel kilenckor érkeznek ellenőrzésre. ,,Kijöttek, megbüntettek, sok sikert kívántak, és jelezték, hogy egy év múlva ismét jönnek" — idézi fel a történetet.

Pedig rengeteg adót befizet, megvásároltatnak jó pénzért különféle nyomtatványokat, pénzbe kerül a munkavédelem, tűzvédelem, ráadásul bevezették most az átalányadót is. A hivatalnokokkal sem túl elégedett: felidézi, hogy Szatmárra nagypénteken érkeztek a munkaügyi hivatalhoz, zárás előtt egy órával, mégis mindenki rendkívül segítőkész volt, tanácsokat adtak, megoldották a gondokat, Szentgyörgyre érkezve azonban már azonnal kötekedni kezdtek, semmit sem segítettek, hazaküldték a munkaügytől. Más hivatalokban is hasonló a helyzet: bemegy az ember, rá se néznek, esznek tovább, számítógépen társalognak.

A törvények folyamatosan változnak, ezért szinte lehetetlen azonnal betartani őket, bármikor büntethet a pénzügy. Éppen ezért az az érzése, hogy Romániában a feketemunkát támogatja az állam. Talán emiatt is visszafogott, amikor cégfejlesztési terveiről kérdezzük. Szeretné, ha a vállakozása nőne, terjeszkedne, de inkább csak lassan, fokozatosan. ,,Azért vegyek fel valakit, hogy aztán kijöjjön a pénzügy, és ismét jól megbüntessen? Legyen kedve az embernek alkalmazni valakit?" — kérdezi. A sok adó és az ellenőrzések — ez húzza vissza a fejlődést, ez az egyik akadálya a munkahelyteremtésnek — vélekedik.