Minden Tompa Kisborosnyóról származott, a kisbaconi-kézdivásárhelyi Tompák is. A családban tudtak arról, hogy Tompa Pufi a mi családunk egyik ágából való ― tájékoztatott és hozta közelebb hozzánk, a vargavároshoz a Kossuth-díjas (1956) és érdemes művész (1953) alakját Tompa Irénke.
Valóban, önéletírásából tudjuk, hogy Tompa Sándor (1903―1969) egész gyermekkorát Kézdivásárhelyen töltötte, mégis oly kevés helyi emlékezés jelent meg róla a sajtóban a lepergett négy évtized alatt. A kolozsvári egyetem orvosi karán tanult, de közben elvégezte Izsó Miklós színiiskoláját is. 1923-ban szerződtette Janovics Jenő társulatába, a Kolozsvári Magyar Színházhoz, ahol 1944-ig játszott karakterszerepeket. Az Öreg legényt alakította Tamási Énekes madár című darabjában, Samu bácsit a Csalóka szivárványban, Bese Tamás volt Kós Károly Budai Nagy Antal-drámájában, amit betiltott az akkori román rezsim, mert túl forradalminak és magyarnak tartották. Alakításait a drámaiság és a humor egyaránt jellemezte. Vallomásából tudjuk, hogy mivel már fiatal korában kopasz lett, megmenekült az öregedéstől való aggodalomtól. 1938-tól játszott filmekben is. Molnár Ferenc Pufi cipőt próbál című darabjában játszott, akkor ragadt rá a Pufi becenév. Fráter Loránd Akácfavirág című operettjében cigányprímást alakított, és úgy belejött a játékba, hogy kiugrott, és egy olyan fergeteges csűrdöngölőt járt el, ami megmentette a már-már bukott operettet, melyet ezután nagy sikerrel játszottak tovább. Amikor Bagót alakította a János vitézben, Kalotaszegről jöttek be statiszta lányok, legények eredeti ruhában, elsöprő siker volt. Nem bánta, hogy ,,előnytelen" alkatot örökölt: ,,alacsony voltam és kövér, erre a névre testalkatom is alkalmas volt. A Rákosi-korszakban mindig kulákot, gazdag parasztot kellett alakítani." 1945―1963 között a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. 1963-ban nyugdíjba vonult. Ezután három éven át műsorvezetője és szereplője volt a Magyar Rádió Kincses kalendárium című műsorának. 78 játékfilmben és több tévéfilmben szerepelt. Énekes előadóművészként még idős korában is szerették rajongói. Életének 66. esztendejében hunyt el Budapesten kereken negyven évvel ezelőtt. Síremléke a magyar főváros Farkasréti temetőjében áll. Itthon Jordáky Lajos közölt nekrológot a Korunk 1970/2. számában, Tamás Gáspár az Utunkban emlékezett rá (1970), ugyanott Szemlér Ferenc 1975-ben. Tudtunkkal szülővárosa nem állított neki emléktáblát.
