— Az évad, azon túl, hogy pénzügyileg egy kicsit szoros, milyen lesz?

— Tartásos, erőteljes előadásokat terveztünk, a címek legalábbis kecsegtetőek. Valóban, kicsit szűkebb ez az évad, mint szokott lenni, az anyagi biztonság szempontjából vannak gondjaink. Harminc százalékkal kisebb költségvetésből próbálunk erőteljes színházat csinálni, ami azt jelenti, hogy erős rendezőt tudunk hívni, egyet ebben az évadban, és megpróbáljuk úgy kiállítani az előadásokat, hogy meglegyen az a tartásuk, amit megszokott a közönség díszletben, jelmezben.

— A mizantróp próbái folynak már. Nyilván, más előadások esetében nem kérdezhetem tőled, de ezt te rendezed, hát megkérdezem: miért választottad Molière e darabját?

— Mert engem nagyon érdekel az a kérdésfelvetés, amit Molière az erkölcseink kapcsán megtesz. Érdekel, és szeretném, ha a közönség is szembetalálkozna ezzel a mentalitással, ami olyan témát feszeget, amiben minden pillanatban benne vagyunk. Ez az önmagunkkal való viaskodások színtere tulajdonképpen, amikor úgymond az igazságért emeljük a szavunkat, akkor sokszor nevetségesnek tűnünk, máskor meg, amikor a legnyugodtabbak vagyunk, és úgy érezzük, hogy minden rendben, akkor kiderülhet kívülről nézve, hogy a legnagyobb disznóságban veszünk részt. Rendkívül aktuális ez a szöveg, ugyanakkor művészileg nagy kihívás a társulatnak. Az előadás hivatalos bemutatója október 19—20-án lesz Budapesten a Thália Színházban, mivel koprodukció, a magyarországi Égtájak Iroda beszállt a költségekbe, de előbb szeptember 29-én bemutatjuk itthon.

— A következő bemutató szintén nagyon aktuális szövegből készül.

— Alexandru Dabija rendezi a Karnebál című előadást, mely Parti Nagy Lajos fordítása Caragiale Zűrzavaros éjszakájának. Nagyon izgalmasnak ígérkezik, hiszen az egyik legjobb román rendezőről van szó, s a fordítás is nagyon jól sikerült.

— Aztán egy felújítás következik, a Tamási Áron Színház egyik meghatározó előadását, az Ilja prófétát állítod ismét színpadra.

— Úgy gondoltuk, hogy diákbérletben játszanánk, hiszen azóta kicserélődtek a diákok, tehát egy olyan teljesen szűz közegben tudjuk játszani, amely megismerkedik ezzel a groteszk szemléletmóddal, amely 21. századi, és mégis olyan alapvető kérdéseket feszeget, mint a hol tartunk a hitünkkel ma, a butaságunkkal hol tartunk, mit is jelent a szolidaritás, és nem utolsósorban egy olyan előadás, aminek humora van. Remélem, akik látták ezelőtt hat-hét évvel, szívesen megnézik még egyszer.

— Annál is inkább, mert most kicserélt színészgárdával készül az előadás, s a felújítás sem a régi előadás újrajátszását jelenti csupán.

— Mindenképp ez az előadás más lesz. Mint ahogy A csoda kapcsán is az derült ki, hogy nem lehet ugyanazt megcsinálni egypár év után, mert a színház mindig a pillanatnyi állapotokat próbálja visszaadni. Hat-hét év alatt sok minden történt, most másképp fogunk mi is érezni, és másképp fogjuk ezt a dolgot is megoldani. Más hangsúlyok kerülnek be az előadásba, ez adja magát, ha az ember készen áll arra, hogy változtasson, ha szükséges. Nem legyártunk valamit, hanem megkeressük a mostani önmagunkat benne, és ezáltal egy — remélem, más szempontok miatt — hiteles előadást tudunk teremteni.

— Ezzel elértünk december végére.

— December végére készülünk egy operett-összeállítással, amit Selmeczi György vállalt el. Profi operaénekeseket hív meg, Kolozsvárról főleg, és a társulatból is néhány színész részt vesz a produkcióban, nyilván, zenekarral. Amiatt, hogy vendégművészek szerepelnek benne, csak december 31-én, január 2-án és 3-án kerül előadásra. Ezután következne az utolsó produkció, amit Zakariás Zalán rendez Gorkij A nap fiai című szövegéből. Ez az előadás Zalánnak a még mindig a pályája kezdetén levő, izgalmas hangokat megütő rendezői nyitányába tartozik, mindannyiunk számára nagyon izgalmas, benne vagyunk az ő történetében mindannyian, ő meg a mienkben.

— A múlt évad előadásai továbbra is műsoron maradnak?

— A Figaro házassága most kerül diákbérletre. Olyan előadásokat fogunk még játszani, amelyekre van igény, vagy éppen meghívása van, s előtte fel kell újítanunk. Gyergyószentmiklóson október 2-án mi nyitjuk meg a kisebbségi színházak kollokviumát az Yvonne, burgundi hercegnővel. Ezzel az előadással van még egy tartozásunk is, a román tévé úgy támogatta a Reflex Fesztivált, hogy cserébe odaadunk egy előadást felvételre, meg el kellene jutni vele Marosvásárhelyre és Kolozsvárra is, tehát gyakran fogjuk játszani az Yvonne-t. A csoda közeledik a századik előadásához, szeretnénk, ha megérné. A Balfácánt vacsorára meghívást kapott egy magyarországi minifesztiválra Tiszaújvárosba az ősz folyamán, tehát azt is fogjuk előtte itthon játszani. Amennyiben van igény, és valamilyen helyzetbe kerül, a Szentivánéji álom is ismét színpadra kerülhet. A vidéken történő színházcsinálásnak ez a hátulütője: az olyan produkciók, amelyek nagyvárosban évekig mehetnek, legfennebb két év után lekerülnek a műsorról, mert nincs annyi közönségük. Ezt próbáljuk úgy kiküszöbölni, hogy amennyiben a közönség megnézné, vagy valamilyen fesztiválra meghívják, felújítjuk, és így tudjuk több ideig játszani.

— Vendégelőadások?

— A felnőttbérlet kér még egy előadást, egy vendégelőadást fogunk betenni a műsorba, még nem döntöttük el, melyiket.

— Régi téma, megoldatlan mai napig is: csereelőadásokkal nem lehetne megoldani azt, hogy a szentgyörgyi közönség itt helyben lássa a más erdélyi társulatok előadásait?

— Nekem az az elvem, hogy lehetőleg jó előadásokat hozzunk ide. Kolozsvárral volt régebb bérletcserénk, most is tárgyalunk, próbáljuk a Tompa Gábor rendezte Három nővért idehozni. Kérdés itt a térrel van, a kolozsvári színpad egyik legnagyobb az országban, ide meg kevés előadás fér be, a Három nővért is nagy díszlettel játsszák. A minőség mellett ez is egyik feltétele annak, hogy milyen előadást hívjunk el. Mi azt szeretnénk — s a fesztiválunk is arról szólt —, hogy a lécet mindig kicsit fennebb csúsztassuk. A viszonyítási alap felfelé legyen, ne lefelé. Azt igazolni, hogy milyen jók vagyunk azzal, hogy rossz előadást hívunk el, nem becsületes dolog. Hívjunk minél jobb előadásokat, és akkor tőlünk is azt várja el a közönségünk, hogy jók legyünk.

Lejegyezte: VÁRY O. PÉTER