— Budapesten születtem. 1984-ben végeztem a Színművészeti Akadémia rendezői szakán a kolozsvári származású Ádám Ottó osztályában. Már 1981-től rendeztem a Vígszínházban, Gyulán és az Ódry Színpadon. 1984—85-ben a veszprémi Petőfi Színházban rendeztem, majd egy évadra a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtem. 1987—88-ban a Várszínház, 1989-től a Békés Megyei Jókai Színház ügyvezető igazgatója, majd két évig a Budapesti Nemzeti Színház rendezője voltam. Azután több magyarországi és határon túli színháznál, főleg a Vajdaságban és Erdélyben dolgoztam. Szé­kelyudvarhelyen és Nagyváradon több éven át rendeztem. Kézdivásárhely sem volt számomra idegen, hiszen a rendszerváltást követően két alkalommal is jártam itt népszínházi tréningen Fortyogófürdőn, és egy darabot is rendeztem. Családi kötődések is ide fűznek, Martini Yvette, a feleségem és két kisgyermekem édesanyja, aki egyben díszlettervező is, itt született.

— Hogyan került Kézdivá­sárhelyre?

— Egy évvel ezelőtt Rácz Károly polgármester kezdeményezte a hivatásos színházalapítást. Közel egy évig tartó előkészületek után indulásra készen állunk, hivatásos színház született Kézdivásárhelyen. A polgármester felismerte azt, hogy az itteni emberek igénylik a színházat és általá­ban a kultúrát. Célunk olyan projektszínház létesítése, amelyben az alapstábon kívül a színházi produkciókra színészeket szerződtetünk. Ez egyelőre Erdélyben és Romániában újdonságnak számít, erre az új román színházi törvény lehetőséget biztosít.

— Milyen lesz az új színház arculata?

— A színház beindítása és megerősödése, sajátos arculatának kialakítása több évet fog igénybe venni. Két önálló, saját bemutatónk mellett a Székelyföld többi színházától fogunk egy-egy előadást ,,importálni". Első előadásunk az Ábel lesz, melynek hivatalos bemutatóját október 23-ra tervezzük. Ábel szerepére a Kolozsvárott végzett, nagyon tehetséges Bartos Csabát szerződtettem. Tamási Áron Pozsgay Zsolt által színpadra vitt darabját még nem mutatták be eddig erdélyi színpadon. A másik önálló nagy előadásunk a Presser Gábor—Sztevanovity Dusán A padlás című darab lesz, mellyel elsősorban a fiatalság és a következő nemzedék felé nyitunk ajtót. Önálló gyermekdarabra is gondoltunk, Cervantes Don Quijote bábokkal kombinált zenés darabját Csáki Csilla fogja színpadra vinni. Természetesen, stúdió-előadásokat is tervezünk, behozzuk a vers ünnepét, önálló előadóesteket fogunk színpadra vinni. A színészgárdánk alapemberei helybeliek vagy erdélyiek, csupán egyetlen színészünk magyarországi. Az első évadra komolyan felkészültünk, nagyon jó előadásokkal fogunk bemutatkozni. Büszkén mondhatom, hogy sikerült egy jó, házias csapatot összeverbuválni. A színészek kiválasztása meghívásos alapon történt. Több olyan színészkolléga is ide került, akivel korábban már dolgoztam.

— Elég-e a színház működtetéséhez az, hogy a város vezetősége anyagilag fenntartja, és a Vigadó is messzemenően támogatja, helyet biztosít önöknek? Szükség van-e színházra egy kisvárosban?

— Úgy vélem, az anyagi háttér biztosított. Az elvtelen vitákba nem mentem és ezentúl sem megyek bele, Gyergyószentmiklós ugyanekkora szá­mú lakossággal el tud tartani egy színházat, akkor a nagy színházi múlttal, hagyományokkal rendelkező Kézdivá­sárhely miért ne tarthatna fenn egy hivatásos színtársulatot? Hiszek abban, hogy ennek a kisvárosnak is szüksége van a színházra, hiszen lakosai büszkék lehetnek arra, hogy Kézdivásárhely felzárkózik a hivatásos színházzal rendelkező erdélyi városok közé. A bérletes előadásokon kívül a Vigadóban egy-egy darabot annyiszor mutatunk be, amíg igény mutatkozik rá, majd a megyébe és Erdély olyan helységeibe visszük el, ahol talán eddig nem is járt színház.

Kérdezett: IOCHOM ISTVÁN