Bízom az önfejlődésben

Interjú Tőkés Lászlóval

— Milyen esélyt lát arra, hogy márciusig, a következő nagygyűlésig megváltoznak a nagyon éles, ellentétes álláspontok? Mi hozhat fordulópontot ebben a kérdésben?

— A természetes önfejlődésben bízom. Látnivaló, hogy az utóbbi napokban sokat enyhült az SZNT és az MPP szembenállása, sőt, Izsák Balázs elnök úr azt mondta, tekintsük ezt a két gyűlést egyetlen kétnapos rendezvénynek. Ez tulajdonképpen komoly, közvetett közeledési gesztus volt részéről. Mai beszédéből semmi olyat nem olvastam ki, ami ellentmondana a csíkszeredai nagygyűlés üzenetének, a memorandumnak és a kiáltványnak, tehát minden lehetőség adott a közeledésre. A nagygyűlés de jure, de facto függetlenedett az SZNT-től, nem a Székely Nemzeti Tanács intézménye, hanem saját házbizottsága van. Megítélésem szerint nekünk most már ezzel a házbizottsággal kell érintkeznünk, egyeztetnünk, és én megpróbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy sikerüljön megegyezésre jutnunk legkésőbb március 12-ig, amikorra kitűztük a következő nagygyűlést, sőt, azt is javasolni fogom, hogy a házbizottság elnöke vegyen részt az EMEF-ben (Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum), és munkáljunk ki egy közös politikát, hisz még a tegnap is hajlamosak voltak elfelejteni, hogy én nem az EMNT elnökeként voltam jelen Csíkszeredában, és Markó Béla nem az RMDSZ elnökeként, hanem elsősorban az EMEF társelnökeiként vettünk részt egy hiányos, de mégiscsak magyar összefogás jegyében.

— Említette az itt jelen levő polgári oldal nyitottságát vagy elzárkózását, de cseppet sem csökkent az elmúlt időszakban az RMDSZ arroganciája. Milyen esélyt lát arra, hogy változás következzék be azon az oldalon, hisz ön is megjegyezte beszédében, egy esetleges kormányzati szerepvállalás zsákutcába futtatja az összefogási kísérleteket.

— Külön interjút érdemelne a csíkszeredai nagygyűlés szövegegyeztetési vitája. Sajnos, azt kellett értenünk RMDSZ-es tárgyalópartnerünk közvetett vagy közvetlen megnyilatkozásaiból, hogy az RMDSZ öncenzúrát gyakorolt a kormányba lépés esetleges lehetősége miatt. Minden olyan szövegrészt kihúztak, amit mi már kompromisszumosként amúgy is felpuhítottunk, és péntek délelőtt eljutottunk arra a pontra, hogy majdnem meghiúsult a közös memorandum. Végül megkötötte magát az EMNT, azt mondtuk, ezen alul nem adjuk, és az RMDSZ végül elfogadta az egészet úgy, ahogy van, egy mondaton folyik még a vita, hétfőn véglegesítjük. Sikerült beillesztenünk a preambulumba egy olyan történelmi hűséget tükröző szövegrészt, amely meghaladja a Markó-doktrínát, vagyis tudomásul veszi a történelmi tényeket az autonómiaharcban, annak főbb állomásait, megfogalmazza az EMNT, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, az SZNT vagy éppenséggel az MPP érdemeit.

— Sokan vélekednek úgy, hogy összefogást sürgető álláspontjával csapdahelyzetbe került, és ezt látszik tükrözni a két külön nagygyűlés ténye is. Ön hogyan értékeli ezt?

— Véleményem szerint sikerült kikerülni a csapdát, és nyitva maradt a helyzet. A teljes összeveszés, a teljes eltávolodás veszélye fenyegetett, ez lett volna a csapdahelyzet, és egyik legnagyobb veszteség lett volna számomra, ha egyértelműen átsodródom az RMDSZ oldalára, mint ahogy nagyon sokan oda is akarnak taszítani, azok, akik folyamatosan RMDSZ-politikusként aposztrofálnak. Ezt, gondolom, sikerült elkerülni. A csapdával úgy állunk elvileg, hogy a nemzeti oldal úgy védelmezi a maga önállóságát, függetlenségét, mint egy nagyleány a szűzességét. Nem veszi észre, nem a víztől kell ódzkodni, mert megfulladhat az ember, hanem meg kell tanulni úszni. Lehet, hogy csapdába akar minket vagy engem csalni az RMDSZ, de kell lennie annyi önbizalmunknak és annyi öntudatunknak, hogy azt mondjuk: nem az RMDSZ fog minket leszerelni, hanem mi fogjuk az RMDSZ-t megnyerni, nem ő talál fogást rajtunk, hanem mi érvényesítjük vele szemben politikai akaratunkat. Mégiscsak nagy dolog, hogy annyi év után az RMDSZ végül belement abba, hogy nagygyűlést szervez az autonómiáért. Ezt Izsák Balázs elnök úr is említette beszédében, csak azt felejtette ki, hogy ezt mi az EMEF-ben alkudtuk ki, és ők ezt bombázzák szét. Adott esetben mindenkit fenyeget a csapdahelyzet, én igyekszem elkerülni.

— Sikerült-e oldani az ellentéteket, feszültségeket Szász Jenővel és Izsák Balázzsal?

— Igen, én úgy ítélem meg, hogy az utóbbi napok gesztusai igazolják, engedtek a velem szembeni elzárkózásukból, szembenállásukból. Előbb-utóbb be kell látniuk azt, amit itt fennhangon hirdettek, hogy csak együtt tudunk Katalónia mintájára autonómiát kivívni, ahhoz engedniük kell, például el kell jönniük Csíkszeredába. Ősi ellentét van Udvarhely és Csíkszereda között, de Udvarhelynek el kell tudnia jönni Csíkszeredába és Csíkszeredának Udvarhelyre, enélkül nem érünk el semmit. Ezért remélem, hogy a dolgok, az álláspontok és vélemények önfejlődése folytán eljutunk a közös nevezőhöz.

Siker az önkormányzatok felelősségvállalása

Interjú Izsák Balázzsal, az SZNT elnökével

— Mennyire értékelhető sikerként a székelyudvarhelyi önkormányzati nagygyűlés ebben a felállásban?

— Egyértelműen sikerként értékelem, először fordult elő a rendszerváltás után, hogy Székelyföld önkormányzatai feladatokat vállalnak, határozatokkal kötelezik magukat arra, hogy az autonómia irányába konkrét lépéseket tegyenek, és egyben megteremtsék azt az intézményes keretét a székelyföldi önkormányzatok együttműködésének, amelyet a Székely Nemzeti Tanács a székely parlament előfutárának tekint.

— A hivatalos adatok szerint 238 képviselő szavazott ma, ez alig egynyolcada a székelyföldi magyar választottaknak. Mennyire kötelezik a többieket az itt elfogadott döntések?

— Úgy gondolom, ezeket a határozatokat elfogadni és követni erkölcsi kötelezettségünk. Viszonyulni mindenképpen kell hozzájuk mindenkinek, mint ahogy viszonyultak hozzá azok az RMDSZ-színekben vagy függetlenként megválasztott önkormányzati tisztségviselők, akik jelezték már, hogy ők nagyon korrektnek tartják és támogatják ezeket a határozattervezeteket. Mi a jövőben párbeszédet kezdeményezünk nemcsak a pártok vezetőivel, hanem a polgármesterekkel, tanácstagokkal is, hiszen ez a folyamat — a székely parlament előfutárának megteremtése, az ideiglenesség állapotának megszüntetése — politikai és kommunikációs küzdelem. Érveket jelent, az ellenérvek meghallgatását és annak a közös jövőképnek a felépítését, amely az előszobája Székelyföld autonómiájának.

— Lát-e esélyt arra, hogy márciusig, a következő nagygyűlés tervezett időpontjáig sikerül feloldani az ellentéteket?

— Nagyon nehéz erre választ adni. Mi hajlandóak vagyunk az együttműködésre, de olyan kompromisszumba, amely az elvek feladásával jár, nem megyünk bele. Én mégis bizakodó vagyok, hiszen az RMDSZ részéről észleltem egy elmozdulást. 2006 márciusában még elfogadhatatlannak nevezték egy nagygyűlés összehívását, kiáltvány elfogadását, azzal érveltek, hogy a politizálást Bukarestben, a parlamentben kell folytatni. Pénteken Csíkszeredában önkormányzati nagygyűlést tartottak, memorandumot fogadtak el, tehát megtette az RMDSZ azt a nagyon nagy lépést, amellyel elismeri: a parlamenten kívül is van cselekvési tér, amelyet használni kell, az önkormányzatokat működtetni kell, az autonómia mellett el kell köteleznie magát. A parlamenti képviselet nem kizárólagos és egyetlen eszköze az autonómia képviseletének.

— A most intézményesített önkormányzati nagygyűlés, az ideiglenes házbizottság az SZNT testülete vagy független fórum?

— Ez nem az SZNT testülete, az ideiglenes házbizottság pártoktól független, de az SZNT képviselőiből áll. Ez volt az egyetlen kritérium, amelynek alapján létre lehetett ezt hozni úgy, hogy legyen benne RMDSZ-es is, MPP-s is. Személyesen felkértem Ráduly Róbertet, Csíkszereda polgármesterét, hogy vegyen részt ebben a munkában, hiszen küldötte a Székely Nemzeti Tanácsnak. Sajnálom, hogy nem fogadta el meghívásunkat, de ugyanígy felkértem Csíkdánfalva független polgármesterét, aki pozitívan válaszolt. Jelezni próbáltam, hogy az SZNT az az intézményi keret, amelyben pártszínektől függetlenül lehet az autonómiáért küzdeni, és szerettem volna eloszlatni azt a félreértést is, miszerint az SZNT-nek nincsenek önkormányzati képviselői. Nagyon sok képviselőnk van, s bár az SZNT nem indulhat választásokon, annak idején azt tanácsoltuk küldötteinknek, ki-ki pártja színeiben vagy függetlenként, de szerezzenek minél több pozíciót az önkormányzatokban, hogy érvényesíthessék azt az autonómiatörekvést, amelyet az SZNT minden párt és politikai közszereplő számára Székelyföldön meghirdetett.

— Tehát távlatilag egy majdani, egységes nagygyűlés feladata lesz a most kinevezett ideiglenes házbizottság helyett állandó testületet választani?

— Így van. Ez az ideiglenes házbizottság átadja majd helyét egy végleges házbizottságnak egy olyan nagygyűlésen, amelyen minden politikai szereplő, minden önkormányzat jelen van, és a megszokott, jól ismert parlamenti szabályok szerint választanak majd házbizottságot.