Deák Zsolt és László testvéri egyetértésben vezeti Barót egyik sikeres vállalatát, amely koporsókészítéssel foglalkozik. Az idősebb, Zsolt azt mondja, van, aki megütközik, ha meghallja, mit is készítenek, számára viszont sosem volt furcsa, hogy a végső nyugalmunkat szolgáló ,,nyoszolyákkal" foglalatoskodnak: nagyapjuk már az ötvenes években a szakmában dolgozott, majd édesapjuk is így kereste kenyerét, középiskolás korukban pedig ők is be-besegítettek a munkába. Bár a gazdasági válság érinti őket, nyolc embernek adnak munkát, sőt, attól sem riadnak vissza, hogy szebb jövőről álmodozzanak.
Kétkezi munkásként
Húszas éveik elején jártak, amikor 1994-ben a vállalkozásba belevágtak. A nagyapától és édesapától örökölt kézi szerszámokkal — elektronikus felszerelésük mindössze egy vastagolóból, abrichterből és körfűrészből állt — erejüket meghaladva dolgoztak éveken át. A portékájukat egyházak, helyi vállalkozók révén a környéken értékesítették, ám ebből inkább csak túlélni lehetett, hiszen a piac is igencsak beszűkült, s a vásárlóerő is kicsi volt. 2000-ben döntöttek úgy, hogy a megyehatáron kívül is szerencsét próbálnak. Bukarestben és Ploieşti-en pontosan fizető temetkezési vállalkozókra találtak, így az évek folyamán visszaforgatott hasznukkal némileg modernizált műhelyükben heti harminc koporsóra emelték a termelést. A kétkezi munka mellett megnőtt az anyagbeszerzés, az ügyintézéssel járó papírmunka, és a szállítást meg kellett oldani. ,,A fa zömét a csíkszentkirályi közbirtokosságtól és magángazdáktól szereztük be, a szállításhoz szükséges autót béreltük, a papírtologatást magam végeztem. Első lépésként 2005-ben autót lízingeltünk, és a gumigyár épületébe, új műhelybe költöztünk, kevés idő után felvettük az első két munkást is. Innen már nem volt visszaút, s minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy fejlesszük vállalkozásunkat, ezért pénzünket ismét a szerszámokba, felszerelésekbe fektettük — 2006-ban például szalagfűrészt vásároltunk. Drága volt, de be kellett szereznünk, hiszen a környéken nem találtunk annyi kész deszkát, amennyire szükségünk lett volna, ráadásul olcsóbban jutottunk hozzá az alapanyaghoz. Merészségünk megérte: már hetente akár 120 koporsót gyártunk, a piacon levő átlagosnál jobb termékünkkel az ország szinte minden megyeközpontjában jelen vagyunk — nyilatkozta Deák Zsolt.
Megbirkózni a világválsággal
Változtak az idők. A világgazdasági válságra hivatkozva ma már egyre kevesebben fizetnek pontosan, akár két-három hónapot is késnek, ráadásul a feketegazdaság erősödésével is fel kell venniük a harcot. Hogy vannak, akik 60—70 lejért adhatják a koporsót (a műhelyekben csak a váz készül, a bélelés, díszítés és a szemfedők kiválasztása a temetkezési vállalkozók feladatköre, ezért ilyen olcsó — szerk. megj.), Deák Zsolt csak a faanyag törvénytelen megszerzésével, a be nem jelentett munkaerővel, illetve az adók és illetékek ki nem fizetésével tudja magyarázni. ,,Nekünk a legolcsóbb modellünk önköltségi ára is ennél jóval több. Igaz, mi munkásaink után minden járulékot fizetünk, és a fára is papírjaink vannak..." — mondja, s látszik rajta, igazságtalannak tartja ezt a többletharcot.
Hogy miként vészelik át a gazdasági válságot? Áraikat csökkentették, a beruházásokat leállították, két munkásukat a nyári időszakra ideiglenesen elbocsátották, s megpróbálnak jó arcot vágni ahhoz, hogy a temetkezési vállalkozók később fizetnek. ,,Valójában csak akkor kapjuk meg a pénzünket, ha az árut már eladták. Akár azt is mondhatnám, a pénzünkön kereskednek."
Válság után fejlesztés
Bár most nehezebb, azért nem hagytak fel a tervezéssel arra az időszakra, amikor fejük felül elvonulnak a sötét felhők. Nagyobb műhelyt szeretnének, ahová modern gépsorokat telepíthetnének, s igényesebb ízlésnek is megfelelő koporsókat készíthessenek. ,,A hazai vevő is egyre olcsóbban, egyre többet akar, ehhez pedig alkalmazkodnia kell mindenkinek, aki meg akar maradni a piacon. A koporsók minősége már most a bútorok minőségével vetekszik, ám a jó kivitelezés nem feltétlenül elég, a szemnek is kell tetsszék. Hogy ezt elérjük, a technológiába kell fektetni. Remélem, előbb-utóbb megjelenik egy olyan pályázat, aminek az önrészét vállalni tudjuk" — fogalmazott a vállalkozó.