Kétkezi munkásként

Húszas éveik elején jártak, amikor 1994-ben a vállalkozásba belevágtak. A nagyapától és édesapától örökölt kézi szerszámokkal — elektronikus felszerelésük mindössze egy vastagolóból, abrichterből és körfűrészből állt — erejüket meghaladva dolgoztak éveken át. A portékájukat egyházak, helyi vállalkozók révén a környéken értékesítették, ám ebből inkább csak túlélni lehetett, hiszen a piac is igencsak beszűkült, s a vásárlóerő is kicsi volt. 2000-ben döntöttek úgy, hogy a megyehatáron kívül is szerencsét próbálnak. Bukarestben és Ploieşti-en pontosan fizető temetkezési vállalkozókra találtak, így az évek folyamán visszaforgatott hasznukkal némileg modernizált műhelyükben heti harminc koporsóra emelték a termelést. A kétkezi munka mellett megnőtt az anyagbeszerzés, az ügyintézéssel járó papírmunka, és a szállítást meg kellett oldani. ,,A fa zömét a csíkszentkirályi közbirtokosságtól és magángazdáktól szereztük be, a szállításhoz szükséges autót béreltük, a papírtologatást magam végeztem. Első lépésként 2005-ben autót lízingeltünk, és a gumigyár épületébe, új műhelybe költöztünk, kevés idő után felvettük az első két munkást is. Innen már nem volt visszaút, s minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy fejlesszük vállalkozásunkat, ezért pénzünket ismét a szerszámokba, felszerelésekbe fektettük — 2006-ban például szalagfűrészt vásároltunk. Drága volt, de be kellett szereznünk, hiszen a környéken nem találtunk annyi kész deszkát, amennyire szükségünk lett volna, ráadásul olcsóbban jutottunk hozzá az alapanyaghoz. Merészségünk megérte: már hetente akár 120 koporsót gyártunk, a piacon levő átlagosnál jobb termékünkkel az ország szinte minden megyeközpontjában jelen vagyunk — nyilatkozta Deák Zsolt.

Megbirkózni a világválsággal

Változtak az idők. A világgazdasági válságra hivatkozva ma már egyre kevesebben fizetnek pontosan, akár két-három hónapot is késnek, ráadásul a feketegazdaság erősödésével is fel kell venniük a harcot. Hogy vannak, akik 60—70 lejért adhatják a koporsót (a műhelyekben csak a váz készül, a bélelés, díszítés és a szemfedők kiválasztása a temetkezési vállalkozók feladatköre, ezért ilyen olcsó — szerk. megj.), Deák Zsolt csak a faanyag törvénytelen megszerzésével, a be nem jelentett munkaerővel, illetve az adók és illetékek ki nem fizetésével tudja magyarázni. ,,Nekünk a legolcsóbb modellünk önköltségi ára is ennél jóval több. Igaz, mi munkásaink után minden járulékot fizetünk, és a fára is papírjaink vannak..." — mondja, s látszik rajta, igazságtalannak tartja ezt a többletharcot.

Hogy miként vészelik át a gazdasági válságot? Áraikat csökkentették, a beruházásokat leállították, két munkásukat a nyári időszakra ideiglenesen elbocsátották, s megpróbálnak jó arcot vágni ahhoz, hogy a temetkezési vállalkozók később fizetnek. ,,Valójában csak akkor kapjuk meg a pénzünket, ha az árut már eladták. Akár azt is mondhatnám, a pénzünkön kereskednek."

Válság után fejlesztés

Bár most nehezebb, azért nem hagytak fel a tervezéssel arra az időszakra, amikor fejük felül elvonulnak a sötét felhők. Nagyobb műhelyt szeretnének, ahová modern gépsorokat telepíthetnének, s igényesebb ízlésnek is megfelelő koporsókat készíthessenek. ,,A hazai vevő is egyre olcsóbban, egyre többet akar, ehhez pedig alkalmazkodnia kell mindenkinek, aki meg akar maradni a piacon. A koporsók minősége már most a bútorok minőségével vetekszik, ám a jó kivitelezés nem feltétlenül elég, a szemnek is kell tetsszék. Hogy ezt elérjük, a technológiába kell fektetni. Remélem, előbb-utóbb megjelenik egy olyan pályázat, aminek az önrészét vállalni tudjuk" — fogalmazott a vállalkozó.