Az már egyértelmű, valós decentralizációt nem hoz az új jogszabály, kisebb előrelépések lesznek, de az igazi reformhoz mindez kevés. Sok jót nem várhatunk a magyar gyerekek oktatása szempontjából sem, a román nyelv külön módszertan szerinti tanítását nyolcadik végéig teszi lehetővé, középiskolában marad ugyanaz a tanterv, tankönyv, no meg ugyanaz az érettségi. Ez kisebb előrelépés ugyan, hisz eddig csak az elemi osztályokban volt lehetőség sajátos tanterv szerinti oktatásra, ám ha nem készül valóban jó módszertan, nem lesznek megfelelő tankönyvek, néhány év múlva ismét arra ébredünk, gyermekeink nem tanulják meg az állam nyelvét. Sok vita folyt erről az elmúlt években, Traian Băsescu államelnök több ízben kiállt a román nyelv alternatív oktatási módszere mellett, ám úgy tűnik, ez sem volt elegendő, hogy most, az általa kinevezett kormány jelentősen változtasson az eddigi gyakorlaton. Picit enyhült, de érvényesül ugyanaz a nacionalista doktrína: az állam hivatalos nyelvét nem lehet (esetleg csak részben) idegen nyelvként tanítani, mint ahogy merev ellenállásba ütközik minden kísérlet Románia földrajzának és történelmének anyanyelven való oktatására. A felsőoktatásra vonatkozó fejezetben egyetlen szó sem esik arról, hogy létrehozható lenne magyar állami egyetem, előrelépésként kell ünnepelnünk, hogy ezután a kormány (ha akarja!) dönthet magyar karok létesítéséről.

Egy szó, mint száz, sem általános, sem magyar szempontból nem hoz jelentős pozitív változást az új oktatási törvény. A legbizakodóbb politikusok is csak halványan reménykednek abban, hogy módosításaik némelyike utolsó pillanatban még bekerülhet a jogszabályba. Vigaszt talán az jelenthet, hogy az összetákolt törvény nem lesz hosszú életű, változtatnak rajta, még mielőtt valós hatásai érzékelhetőek lennének. Mint minden, hazai módon elképzelt reform, csak addig él, amíg kitalálói hatalmon vannak.