Forrong a zaláni erdő-közbirtokosság tagsága. A pillanatnyilag 101 személyt számláló testület 38 tagja törvény elé vitte a közbirtokosság vezetőségét, amely két vitatott érvényű szerződést is aláírt a közösség több mint 800 hektáros erdejének 284 hektáros részében létrehozandó vadaspark ügyében. Úgy vélik, az egyesület vezetői a többség tudta és támogatása nélkül, egy szűk kör érdekeit kiszolgálandó, méltánytalanul alacsony áron akarják huszonöt évre bérbe adni a területet. A fenntartások között természetvédelmi szempontok is szerepelnek, sokan attól tartanak, hogy a tervezett 150—170 fős vaddisznóállomány ürüléke a terület és a településen átfolyó két patak végzetes szennyeződéséhez vezethet. De nem csak a közbirtokosság tagjai érzik magukat jogaikban korlátozva. Az utóbbiak a falu csordájának legeltetését féltik, amely ellehetetlenülhet a vadaskert létrehozásával, mivel a legelőt csak a szerződés jogerőre lépése előtt már körbekerített terület kapuján át lehet megközelíteni.
Szerződések: első és második
A zaláni közbirtokosság 2007. április 26-án írt alá vadaspark létrehozását célzó, huszonöt évre szóló bérbeadási szerződést a négy magyarországi befektető által létrehozott, csíkszeredai bejegyzésű Diana Hunting Kft.-vel. Az iratban rögzítetteknek megfelelően a bérbe vevő a 113,2 hektáros területért 1200 eurótól kezdődően ötévenként 100 euróval emelkedő összeget — összesen nettó 35 000 eurót — fizet a közbirtokosságnak, amelynek nevében Málnási Attila elnök, valamint Karácsony Endre alelnök és Szilágyi Lajos pénztáros ellenjegyezte a dokumentumot.
Ez a szerződés azonban a jogi és erkölcsi korrektség mintapéldája ahhoz képest, amely ugyancsak 2007. április 26-án kelt — de már csak az elnök, Málnási Attila aláírását viseli. A bérbe adandó terület immár 284,44 hektár, a fizetendő bér az első öt esztendőben évi 2500 euró, az évenként 500 euróval emelkedő trendet követve pedig az utolsó ,,ötéves tervben" évi 4500 euróra nőne — összesen 87 500 eurós bevétellel kecsegtet.
,,A két okirattal több gondunk is van ― mondja az egyik legnagyobb erdőtulajdonnal, 20 hektárral rendelkező Fehér Zoltán közbirtokossági tag. ― Az első, hogy tudomásunk szerint nem előzte meg az alapszabálynak megfelelően összehívott közgyűlés. A statútum szerint az ülés előtt két héttel kell meghirdetni, ebben az esetben viszont csak 2007. április 18-án jelent meg a Háromszékben a felszólítás a 21-ére meghirdetett ülésre." A közgyűlés szabályszerűségét kétségbe vonók szerint az ülésen mindössze öt közbirtokossági tag jelent meg, akik az alapszabály szerint legfeljebb huszonöt tag szavazatát képviselhették, ami korántsem elegendő a döntéshozatalhoz. A statútum előírja ugyanis, hogy nagy jelentőségű beruházás esetén első összehíváskor kétharmados többség kell a jogszerű döntésekhez, míg másodjára a tagok egyszerű többsége is dönthet. Zalánban viszont csak egy gyűlést tartottak. Másik, az alapszabály előírásait figyelmen kívül hagyó vonzat, miszerint a zaláni közbirtokosság erdőit csak Bodok községbeli lakhellyel rendelkezőknek adhatják bérbe. Alapszabály-módosításról viszont senki nem hallott.
Ki mit tud?
Nem könnyű visszagombolni a több mint két évvel ezelőtti történéseket. A közbirtokosság titkára, Ördögh Sándor is azzal érvel, hogy ezt akkor kellett volna vizsgálni, de azért készségesen hozza elő a belső szobából a közbirtokosság jegyzőkönyveit tartalmazó füzetet. A gyöngybetűkkel megírt dokumentum szerint az ominózus, 2007. április 21-i közgyűlésen a tagság 59 százaléka volt képviselve, a vadaskert ügye pedig utolsó napirendi pontként került terítékre. Az előterjesztés Benedek Barna, a Hatod Magánerdészet erdésze nevéhez fűződik, aki a jegyzőkönyv tanúsága szerint roppant kedvező lehetőségként mutatta be a négy magyarországi — ,,magas rangú hivatalokban dolgozó" — befektető szándékát. Bár Karácsony Endre alelnök óvatosságra intette és további tájékozódásra biztatta a közbirtokosságot, a tagság felhatalmazta az elnökséget, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a befektetőkkel, és ha a közbirtokosság számára ,,kedvezményes körülményeket" tud biztosítani, kössön szerződést a 113,2 hektáros terület bérbeadására. Azért csak ennyire, mert az erdők többi részére még nem rendelkezett birtoklevéllel a zaláni közbirtokosság. Sőt, Ördögh Sándor úgy tudja, ma sincs birtokukban ennél nagyobb területre érvényes, bérbeadást lehetővé tevő rendezett tulajdonviszony. Hallott a második szerződésről, de csak akkor látta, amikor a közbirtokosságielnök-váltást követően a régi elnök átadta az újnak az irattárat.
Eddig a pontig Málnási Attila, a közbirtokosság akkori elnöke, a két szerződés aláírója is nagyjából hasonlóan emlékezik. A második szerződéssel kapcsolatos titkolózásra magyarázata is van: attól tartott, hogy némelyek kiszivárogtatják a dokumentumban foglaltakat — más befektetői szándékok szolgálatában. Kérdésemre, hogy miért írt alá egyazon napon két szerződést is a Diana Hunting Kft.-vel — holott csak az elsőre volt felhatalmazása a közösségtől —, mély csodálkozással, majd felháborodással reagált. ,,Akkor ezek engem átvertek! A második szerződést valamikor 2008 júniusa végén, júliusa elején írtuk alá, amikor a megyei földosztó bizottságtól megérkezett a határozat, hogy a további erdőterületekre is jogosultak vagyunk. A Dianának erősen sürgős volt, állítólag azonnal le kellett tenni a szerződést a környezetvédőkhöz. Segíteni akartam, nem néztem meg, milyen dátum szerepel a szerződésen. Azért nem kerestek meg ezek azóta sem..." — háborgott a 2008 decemberében leköszönt elnök. Akadtak vitáik, persze, korábban is, tette hozzá, de a lényeg az volt, hogy olyan bevételhez juthatott volna a közbirtokosság, amely nélkül a talpon maradás is erősen kétséges. De mivel nem érezte a tagság bizalmát és támogatását, elege lett az egészből, állítása szerint ezért is mondott le választott tisztségéről.
Gyuri bácsi tehene
A számolgatással, a befektetés gazdasági hasznával kezdetben aligha foglalkozó zalániaknál viszont egészen más okból telt be a pohár. Egyrészt azzal szembesültek, hogy kerítés kezdte körülölelni az erdőt, ami viszont még felháborítóbb volt számukra: a kerítés kapuján lakat állt. Márpedig a falu csordája emberemlékezet óta a bekerített területen át tartott a legelő felé, ami ugyancsak a bekerített terület része. Az első felháborodást követően megnyitották ugyan a kaput, de új utat jelöltek ki a csorda számára. S itt következett az újabb baj. A veszélyesen meredek úton ugyanis több tehén is becsúszott, s amikor Kuti György jószágát csak gépi segítséggel sikerült kiemelni, kezelése pedig nem kevés pénzbe került, a jószágtartók közül többen is fellázadtak. Bokor Mihály vezérletével szervezkedni kezdtek, összeállt egy 38 személy nevét tartalmazó lista, bár akkor még nem tudták pontosan, mihez is akarnak kezdeni. Ekkor állt az elégedetlenek élére Fehér Zoltán, aki abban bízik, hogy sikerül megakadályozniuk a több szempontból is előnytelennek és szabálytalannak tartott szerződés életbelépését, s ennek érdekében a bírósági procedúrától sem riadnak vissza. Idén májusban próbáltak tájékozódni a közbirtokosság vezetőinél, de megkeresésükre semmilyen választ nem kaptak. Illetve annyit igen, hogy ha per lesz belőle, úgyis megismerik majd az iratokat.
Közmeghallgatás, perbe hívás
A vadaskert létesítéséhez szükséges környezetvédelmi engedély kibocsátását megelőző közmeghallgatáson hattagú küldöttség képviselte a ,,renitensek" érdekeit. A feszültségektől és vádaskodásoktól sem mentes meghallgatáson elhangzó talaj- és levegőszennyezési aggályokkal, a faállomány további sorsát féltő érvelésekkel szemben a hazai szaktekintélyek által megírt környezetvédelmi tanulmány fenntartói, Benedek Barna erdész és a befektetői érdekeket képviselő Diana Hunting Kft. ügyvezetője, Bajkó Csaba higgadtnak és megalapozottnak tűnő érvelést próbált felvonultatni. Álláspontjuk szerint a leendő, maximum 150 főre rúgó vaddisznóállomány semmiféle veszélyt vagy kellemetlenséget nem jelenthet a falura és lakosságára. A beruházó elemi anyagi érdeke, mondták, az állatállomány és élettere rendben tartásának biztosítása. Bajkó Csaba igyekezett eloszlatni a legeltetés jövőjével kapcsolatos aggályokat is, ígéretet tett többek között arra is, hogy igény esetén másik, az állatok által könnyebben járható bejáratot nyitnak a kerítésen.
A közmeghallgatáson elhangzottak azonban nem nyugtatták meg a kedélyeket, az ,,ellenzék" óvást nyújtott be a környezetvédelmi hivatalhoz az engedély kibocsátását megakadályozandó, ugyanakkor perbe hívta a zaláni közbirtokosság vezetőit.
Sok-e a kevés?
A beadványok következtében várhatóan hosszan elnyúló ügy alakulása természetesen nem lelkesíti a befektetői érdekeket képviselő Diana Hunting Kft. ügyvezetőjét. Bajkó Csaba a beruházás potenciális munkahely- és bevételteremtő jellegét és hasznát hangsúlyozza. Arról elfelejt tájékoztatni, hogy a második szerződést nem 2007. április 26-án írták alá — ahogy az a dokumentumon szerepel —, hanem bő egy évvel később. Az első magyarázat úgy szól, hogy ez csak kiegészítője az első, közjegyző által is hitelesített iratnak. Amikor később szembesítem Málnási Attila álláspontjával, némi hallgatás után beismeri: valóban 2008 nyarán írták alá a dokumentumot. Aztán sokértelműen teszi hozzá: nem tudni, melyik fél követett el nagyobb gazemberségeket...
Benedek Barna erdész szerint a befektetés megakadályozása a közbirtokosság pénzügyi összeomlásához vezethet. ,,Lehet vitatkozni azon, hogy sok vagy kevés a szerződésbe foglalt bérleti összeg, ám az a pénz mindenképpen pluszbevételt jelentene a közbirtokosságnak. Márpedig ennek a közbirtokosságnak legutóbb erdőfelújításra, ültetésre sem volt pénze" — mondta Benedek Barna.
A Hatod Magánerdészet erdésze irodai számítgatásnak nevezi azt a kalkulust, amelyet Fehér Zoltánék tartanak irányadónak. Ez utóbbi szerint ugyanis egy hektár erdőből egy évben öt köbméter fát termelnek ki, amelynek piaci ára 750 lej körül mozog. E szabványszámítás értelmében a szóban forgó bő 284 hektár évi 213 330 lejt, azaz 50 500 eurót ígér. Csak emlékeztetőül: a második szerződésben foglaltak szerint a Diana Hunting Kft. huszonöt év alatt összesen 87 500 euró kifizetésére kötelezi el magát, azaz a fenti kalkulált bevétel töredékéért venné bérbe a közbirtokosság erdejének tekintélyes részét. Benedek Barna szerint azonban két szempontból nézve is okafogyott ez a fajta számítás. Egyrészt, mert a Diana Hunting a bérleti idő alatt is garantálná a zavartalan fakitermelést, másrészt pedig a hektáronkénti 750 lejes bevétel a zaláni faállomány minősége esetében illúzió — legfeljebb harmada a korábbi kalkulusnak.
A közbirtokosság jelenlegi elnöke, korábbi pénztárosa, Szilágyi Lajos is alátámasztja a pénztelenség állapotáról tett megállapításokat. Számítása szerint az első szerződés — ha a terület őrzésének költségei az ígéreteknek megfelelően a Dianára hárulnának — hektáronként 103,45 lejes jövedelemmel kecsegtetne, a második viszont már csak 81,34 lejes hektáronkénti hozamot ígér. Mindez pluszban a faeladásból származó bevételhez képest, ami többnyire a könyvelésben jelenik meg, és nem tényleges bevételként. A mínuszba hajló költségvetés alátámasztására adatokat sorakoztat: évente mintegy 19 000 lejt kell kifizetni a Hatod Magánerdészetnek, 4000 lej adót a bodoki és málnási polgármesteri hivatalnak, 4000 lejt a könyvelőnek, nem számítva az egyéb költségeket — miközben tavaly 30 000 lejes könyvelt bevétel szerepel a nyilvántartásban.
Utóirat helyett
Lehetetlennel kacérkodó vállalkozás világosságot teremteni a közbirtokosság körüli ügyben. A pénztelenségtől a birtokosi szemlélet és magatartás teljes átalakulásának lehangoló állapotáig sok tényező alakítja a képet. Az elmúlt fél évszázad pusztító hatása, a törvényességhez való ügyeskedő viszonyulás késztetése felismerhető a befektetőként fellépők és az azt ellenzők megnyilatkozásaiban egyaránt. A kívülálló számára a falusi közösségek önszabályozó rendszerének eltűnése a legfájdalmasabb: egy alig több, mint hatszáz lelkes kis közösség tagjai ma ellenségként, de legalábbis gyanús elemként tekingetnek egymásra. Egyelőre nem tudni, hogyan dönt az igazságszolgáltatás, ám a zaláni kerítések és korlátok már állnak. Lélekben és valóságban egyaránt.
