KISS MAGDI, Sepsiszentgyörgy. Ha a múltat nagyon piszkáljuk, akkor rájövünk, hogy minden nemzetnek van bűne, de a jelen megszépülhet és jobbá válhat, ha meg tudunk bocsátani. Rodostóban azt éreztem e nyári zarándokutunk alatt, hogy megszerettem a törököket, de nagy tisztelettel gondolok 46 háromszéki útitársamra is, akikkel egy csapatban, közösen oldottuk meg nehézségeinket, és utólag boldogan gondolunk vissza erre a hat napra. Köszönöm a résztvevők segítségét és szeretetét!
NAGY GERGELY LEVENTE, Sepsiszentgyörgy. A Debren-patakot a Sólyom utcai hídtól a Malomgát utca felé kitakarították az iszaptól, de ezáltal szabad utat engedtek az ott lakók szennyvizének lefolyására (a Debren mentén nincs csatornázás). Van ott egy nagyméretű esővízcsatorna, napsütésben csodálatos látvány, ahogy a szennylé a patakba folyik. Igaz, nem közölték, hogy mitől tisztítják meg a Debren-patakot, amelynek füves partjain gyermekkoromban még vígan csatangoltunk egyik utcától a másikig.
GÚZS SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. Az augusztus 27-i Háromszékből értesültem arról, hogy 29-én, szombaton 11 órakor kopjafaállítás lesz a kökösi hídnál, és rögtön elhatároztam, hogy elmegyek. Egy emlékmű vagy kopjafa avatása nem diszkó, ahová bármely órában beléphetsz, ezért sajnálatos, hogy elírás történt, mivel az ünnepség 10 órakor kezdődött, nem pedig a csütörtökön közölt időpontban (amelyet két nap alatt még helyre lehetett volna igazítani). Jómagam biciklivel indultam Kökösbe, és idejében a faluban voltam, egy zászlót cipelő atyafi azonban figyelmeztetett, hogy kár sietni, az ünnepségnek vége. Valóban nem találtam senkit a helyszínen, de érkezett még egy kerékpáros nő, akivel együtt sajnálkoztunk a veszteségen. Viszont meglepett az, hogy a kopjafás-emlékműves, vasráccsal szépen bekerített területen egy árva szál virág vagy koszorú sem volt, leszámítva egy férfiszalmakalap méretű művirág koszorút. Tehát a nagy felhajtás és készülődés után ennyit érdemel Gábor Áron. Végül a kökösi hölggyel a koszorút egy tavalyról vagy március 15-ről ottfelejtett nemzetiszín szalaggal a kopjafára kötöttük. Eközben érkezett meg Sepsiszentgyörgy belvárosi református lelkésze kocsival, ünnepélyes öltözetben, valószínűleg felkérésre, felszentelni, imát mondani a hős emlékezetére. Őt is nagy csalódás érte, ez szemmel látható volt. Reméljük, következő alkalommal figyelmesebb lesz a sajtó.
BARTOS SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. A Háromszék 5751. számából (augusztus 12.) megtudtuk, hogy a központ szegélyköveinek felszedésével újabb pénzpocsékolás kezdődött. Azokat a járdaszegélyeket szedik fel, amelyeket nemrég (a posta és a Sugás Áruház előtt tavaly) raktak le. Merthogy terméskőre cserélik őket. De akkor miért szedték fel a Kriza János utcai terméskő szegélyeket is? Alig másfél évvel ezelőtt a Lázár Mihály utca terméskő járdaszegélyét is felszedték, és öntött cementköveket tettek helyére. Ennek eredményeként a nem sokkal azelőtt elkészült járda járhatatlanná vált, és újra kellett aszfaltozni. Tehát erre is volt pénze az önkormányzatnak, miközben vannak olyan, tíz éve megígért munkálatok, amelyeket még mindig nem végeztek el pénzhiányra hivatkozva. A Bălcescu utca legforgalmasabb szakaszát — amely az állomást a város déli részével köti össze — nem lehet leaszfaltozni, mert nincs rá pénz. Csak 150 méterről van szó, amelyre már az új polgármester is ígéretet tett, mivel a macskaköves út sok helyen sérült, a házak repedeznek, a gépkocsivezetők panaszkodnak, de hiába. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat huszonegy tagjából senkinek sem jutott eszébe, hogy a gazdasági válság mélypontján nem lehet így elverni az állampolgárok pénzét? Nem jobban megilletné egy aszfaltréteg az Olt utcát vagy a járhatatlan Templom utcát? Ezek is a központban vannak. Kedves városi képviselők, jó lenne, ha utánagondolnának, hogy mit is szavaztak meg azon az ülésen, amelyen a központ újrarendezése volt napirenden.
