Képzelt (Lények könyve I.)
A mai anyaországi plasztikus és lézerfestés elismert alkotója, Csáji Attila kiállításával indult a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár őszi tárlatsorozata.
A felvidéki származású festő mélyen átélte a XX. század második felének megrázó, egyéneket megalázó eseményláncolatát. Életét végigkísérő, gyerekkori rémtörténete a gyalázatos Beneś-dekrétumok következménye, a szülőföldről való kitelepítés nyomasztó ténye, mely egész művészetére kihatott. A 60-as évektől görcsös, álomszerű, szürrealista alkotásokban tükrözte azt a nyomasztó társadalmi helyzetet, melyben a magyarság élt 1956 után. Ekkor plasztikus, saját fogalmazása szerint ,,fémszínű kompozíciókat" hozott létre. A külső fényt mint esetleges reményforrást egyre fontosabbá tette a látvány értelmezésében. A vastagon a vászonra felvitt festék plasztikusságát, domború elemeit a súrlófény kelti életre, teszi élményszerűvé. Többnyire a rendezettség és a káosz határán lévő mitikus jelek, struktúrák jelennek meg e piktúrákon, melyek közül többet is láthatunk a sepsiszentgyörgyi kiállításon.
Fény (Kalligráfia XVII.)
Innen Csáji alkotói útja a ,,fénnyel való festés" felé haladt, egyre inkább érdekelte a tömörített, könnyen irányítható, lézerfénnyel való esztétikai üzenetátadás. Az 1970-es évek közepétől dr. Kroó Norbert fizikussal megismerkedve kötötte le a figyelmét a fényjelenség művészi alkalmazása. Csáji így vall a lézerrel való operálásról: ,,A látványkultúrában új és szokatlan anyag ez. A lézerek gazdag lehetőségeiből egy specifikumra összpontosítottunk, a folytonos, koherens és monokromatikus fény folyamatokká alakítható interferenciáira." A XX. század látványkultúrájának egyik sajátos tényezője az ábrázoló művészetről a kifejező alkotásra való áttérés volt, és egyben a láthatóvá tett fizikai és esztétikai valóság határainak tágítása is. Ilyen ,,interferencia motívumokat", lézerkörnyezeteket hozott létre Csáji Attila 1977-től, és később színházi és táncprodukcióknál is használta, sőt, még lézeranimációkat is életre hívott. A 80-as években a tudomány által tökéletesített, Gádor Dénes által már 1947-ben feltalált holográfiák (egész írások — görögül) művészi létrehozásába kezdett, mely alkotásaiból is láthatunk néhányat e tárlaton (pl. Lendület-lebegés, Mezőkön áttűnő), melyek a fény esztétikai kifejezőerejével hatnak a szemlélőre.
Csáji Attila a Nemzetközi Kepes Társaság elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, gazdag, folyton kísérletező alkotását idén Munkácsy-díjjal ismerték el. ,,Lézerkalanddal terhelten sem hagytam abba a festést, s ma is festőnek tekintem magam" — jelenti ki a művész, és a jelenlegi, sepsiszentgyörgyi tárlatán is inkább a Csáji-piktort ismerhetjük meg.
