Más lapra tartozik, hogy mi a véleménye a műút melletti kereskedelemről a közlekedés-rendőrség szakértőinek, az egészségügy mindentudóinak, a lényeg az, hogy a települést hosszan — hiszen Nyujtód a neve — átvágó nemzetközi út mentén a legnagyobb szerénységgel és becsületességgel kínálja mindenki azt, amit a legszeszélyesebb és szélsőségesebb időjárási körülmények között kertjében, lábföldjén meg tudott termelni. Mutatós pityókaféleségek, háromszéki káposzta, vöröshagyma, paradicsom, tej és házi tojás kosárban, minden, amiből a legjobbat veheti meg az alkalmi vásárló.
,,Állj meg — kiáltja egy ókirálysági élelmes családapa asszonyának. —Mindennek dupláját kérik a bukaresti kofák, gyere tankoljunk fel!" Az egyik bőséges kosárból fiatalabb férfiember kínálgat, érezni, hogy töri a magyart. ,,Vegye bátran — mondja —, nem csapom be. Engem itt akármikor megtalálhat. Ide nősültem, én román vagyok, de megtanultam magyarul. Szeretem a kertészetet, ameddig megy, űznöm kell. Nem könnyű megkeresni a kenyeret a kapun belül sem!"
Pityókaparádé
szeptemberben az egész Felső-Háromszék. Végeláthatatlan földcsíkokon szedik a krumplit: fehéret, vöröset, sárgát színes zsákokba, s azt csak a termelő tudja megmondani, hogy mi a neve, milyen ételféleségek elkészítésére ajánlott. Az eladó kínál, a vevő alkuszik, s bár idén a tavalyi alacsony árak miatt kevesebb gumó került a földbe, a virágzás-kötés idején hullott nyári esőknek tudható be, hogy jobb a termés, mint a tavaly. Akinek nincs raktározásra alkalmas területe, igyekszik túladni terményén még a fagyok beállta előtt, a nagybani termelők arra törekednek, hogy olyan raktározási lehetőségeket teremtsenek, ahol a gumók csíra nélkül érik meg a tél végét. A felső-háromszéki medence kimosott csernozjom és csokoládébarna talaja meg az aránylag mérsékelt éghajlat teszi ezt a tájat a krumplitermelés hazájává, s csak tudás és felkészültség, tapasztalat és pénz kérdése, hogy meg tud-e élni itt, aki a mezőgazdasági termelésnek ezt az ágazatát választotta, beruházott, és most már az útról visszatérni nem tud. Mi nem az út menti parádét választottuk, hanem Lukács László mérnökhöz, egyéni termelőhöz kopogtattunk be, aki nemcsak ennek az iparágnak áldoz szabad idejéből, hanem a Kézdivásárhelyhez tartozó három település fejlesztésére, gondjainak megoldására is, ugyanis Gáspár Zoltán RMDSZ-es tanácstag mellett neki, az MPP színeiben pályázó képviselőnek szavazott bizalmat Nyujtód, Kézdiszászfalu és Kézdisárfalva lakossága. Gáspár Zoltánt külföldi útja miatt nem tudtuk elérni.
Önerőből indulni
— Mikor és hogyan állott a burgonyatermelés szolgálatába?
Lukács László: Tulajdonképpen a család földjeit már 1995 előtt is műveltük, de ekkor hagytam ott minden más munkát, és döntöttem úgy, hogy megbirkózom ezzel a nem könnyű feladattal. Saját földjeinkhez újabbakat béreltem, a kézdivásárhelyi határ mentén torjai, csernátoni és martonfalvi mezőrészeken, s most már száz hektáron kell megbirkóznom a termesztéssel. Az eredménynek lehet örvendeni, a sikertelenség, kockázat miatt aggódni. Az idén még nem indult meg az erőteljes felvásárlás. A piac most kezdett megmozdulni, az árak meglehetősen visszaestek. Kilogrammonként 60 banival kezdtük, most visszaesett 50 banira.
Lukács László: Válogassa lelkiismeretesen!
— Milyen gépparkkal rendelkezik?
— Mindent beszereztem, ami a burgonyatermesztéshez szükséges, de sajnos, úgy néz ki, menet közben lassan váltani kell, mert a burgonyatermesztés kezd nem jövedelmező lenni, nagyon sok a kiadás, bizonytalanul alakul a piac. Na de hát ott a vetésforgóhoz annyira szükséges kalászos gabona, és bejött a cukorrépa. Utóbbiról tudni kell, hogy uniós szinten jelen pillanatban ezt támogatják a legjobban. De itt is leselkedik a termelő háta mögött a gyárhoz való kötöttség és a szerződések szigorú betartásával kapcsolatos bizalomhiány. Az idén befektettem, vásároltam egy nagyobb lóerős traktort, van azonban a Feketeügy és az Esztelnek vize mellett egy-egy krumplitermelésre alkalmas területem, ahová szeretnék öntözőrendszert beszerelni a jövőben, tehát mégiscsak folytatom a folyamatos befektetést, fejlesztést. Egy régi lerobbant téeszépület padlásterében alakítottunk ki munkásszállót, végében élelmiszerraktárt, mosdót, konyhát. Önerőből épült az irodaház, a tárolóhelyek, műhely.
A Lukács cég vetőburgonyát inkább csak saját szükségleteire termel, a minőségi vetőmagot importból szerzi be. Most többféle korai és félkései étkezési fajtát kínál, s bízik abban, hogy az idei piaci lehetőségek lassan jobbra fordulnak. A cég udvarán, az egykori téesz területének 46 árnyi részén gépi erővel válogatták a gumókat. Négy állandó alkalmazott és látogatásunkkor tizennyolc szezonmunkás dolgozott.
Egyéb is akad a kosárban
Mármint az, amit a hármasfalu két tanácsi képviselője tud adni a lakosságnak, amiről ki tudnak egyezni a városvezetéssel. Mert a nyujtódi tanácstagok igencsak tudják-ismerik, mit kellene tenni, a fontossági sorrend, no meg az anyagi lehetőség, az egyéni áldozat és a közösségi hozzáállás számukra is döntő jelentőségű. Lukács László a feladatokról, a tennivalókról és a lehetőségekről beszélt.
— A választások után sikerült mind a három település határában részben gyalulni a mezei utakat. A műútból való leágazásokat, ahol lehetett, köveztettük. A iskolánál, mivel az örökös épületeket kapott vissza, vizet kellett vezetni, és korszerű illemhelyet kialakítani a főépületben. Dolgozunk a napközirendszer kialakításán, mert az más jellegű bútorzatot igényel. Önerőből kialakítottuk az iskola sportpályáját, ott tartottuk a falunapokat. Játszósarkot készítettünk a szászfalusi iskolánál. Sikerült újraszereltetni a központi fűtést a nyujtódi kultúrotthonban, és sort kerítünk a szászfalusi és a sárfalvi kultúrház tatarozására-közművesítésére is. Felújult mind a három faluban a közvilágítás. Nyujtódon átvettünk az egyháztól egy épületet, abban főjavítás és korszerűsítés után családorvosi és fogorvosi rendelő, gyógyszertár, postahivatal és rendőri képviselet kap helyet. Ilyen nem működött eddig a három faluban. Ezzel felesleges utaktól kíméljük meg a lakosságot, a betegeket, az öregeket, a nehezen mozgókat, nem kell e szolgáltatásokért a városba utazniuk. Most indul a település infrastruktúrájának kialakítása. A három falu ivóvízhálózatával fogjuk kezdeni. A topográfiai felmérések elkészültek. Csak ezután lehet majd a csatornázásról beszélni. Kívánnivalót hagy maga után a földvagyon tulajdonba helyezése is. Tudjuk, hogy városi szinten is gond a föld, hiánnyal számolnak. Nálunk ez csak nyolcvan százalék körül mozog. Számos kérés vár megoldásra, sajnos, nincs amiből kimérni. Arról is volt szó, hogy újra kellene mérni a területeket, s ahol lehet, kárpótlással megoldani az igényeket. Csak egy példa: Nyujtódon Jakabos László, akinek az édesapját kuláknak tették, meghurcolták, földjeiket elvették, és jelenleg is 18 hektár földterületet kell még kapnia! Tavaly augusztus 20-án testvérvárosunkban, a magyarországi Gyöngyösön jártunk, ahol igyekeztünk két faluval is körvonalazni polgári testvérkapcsolat kialakítását. A nyujtódi plébánia ugyanis már régebb tart fenn testvéregyházi kapcsolatot a magyarországi Oroszlóval. Tennivalóinkról nem feledkeztünk meg. Bizalommal várjuk a panaszokat, személyes problémákat, javaslatokat, mindketten igyekszünk eleget tenni a kihívásoknak. Hamarosan minden faluban kialakítunk olyan helyiségeket, ahol nyugodtan szóban tudunk állni választóinkkal.
— Tizenegy évvel ezelőtt kezdtünk ismerkedni az oroszlóiakkal — folytatta t. Boros Vilmos helybeli plébános. — 1999 óta felváltva, minden második évben látogatja egymást a két gyülekezet. A falu lakosainak száma 952, ebből 43 más vallású, a többi katolikus.
Boros Vilmos: Az egyház a sajátját akarja
Azt már csak mi tesszük hozzá t. Lestyán atya adatai alapján, hogy Nyujtód egyháztörténete felekezeti viharokkal telített, protestáns és katolikus viták, nézeteltérések váltogatták egymást, no de ennek ma már csak históriai jelentősége maradt meg, hisz itt egy hitében erős katolikus közösséget pásztorol az atya. Gond, az itt is őrli az egyháztanácsot, hiszen azzal az öt hektár szántóterülettel maradtak, amit legelőször visszakaptak, s mint az atya mondta: ,,A többi mind úszik. Többször is beszéltem erről Török polgármester úrral, volt, amikor a kártérítést is felajánlották, de csak ennyit tettek. A jelenlegi, új polgármester még nem reagált régi kérésünkre. Napi gondjainkat önerőből, kilincseléssel megoldjuk. Híveim hitét az idei Szent László-búcsú is erősítette, felemelő ünnepséget tartottunk, búcsús szentbeszédet mondott Bakó Ferenc altorjai plébános, Szilágyi Zsolt és a kórus énekelt.
Jakabos Ödön nyomában
A nyárelőn Érden kerestük emlékét annak az embernek, akinek fejére Nyujtódon öntötték a keresztvizet, s aki öt dollárral a zsebében indult el, hogy megkeresse Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírját, s hogy földet vigyen a hantokra a csomakőrösi diófák alól. A Magyar Földrajzi Múzeumban örömmel láttuk Jakabos Ödön személyes tárgyai mellett a kézdivásárhelyi szobrászművész, Vetró András Jakabos-portrészobrát. Lencsevégre került a nyujtódi szülőház is, bekopogtattunk az emléktáblával és portrédomborművel megjelölt I—IV. osztályos iskolába is, ahol az egykori magyar irodalmi kabinetet, melyet Tóth Klára rendezett be, emlékszobaként mutatták be vendégfogadóink, Deszke Piroska és Bíró Réka Mónika óvónő. Itt őrzik Jakabos Ödön íróasztalát is, melyen megszületett az Indiai útinapló kézirata. Ott látható Magyari Lajos, Beder Tibor és a falu jeles szülötte, Antal Árpád professzor kézírása is. Jakabos Ödön fiát, Zoltánt interneten értük el: Tatán él, dolgozik, és angolnyelv-leckéket ad. ,,Apám könyvét jó volna újból kiadni — mondta, vállalkozó lenne rá, pénz, forint, kevésbé.
