Érdekes bemutatót tartott a napokban Háromszéken is Osváth Zoltán magyarországi kutató, aki Szabó György uzoni gazdával együtt végez kutatást a gumórontó fonalféreg elleni védekezés terén.
A tudomány már több mint száz éve foglalkozik azzal, hogyan lehet élősködőkkel az élősködők ellen fellépni olyan eljárással, amely a szakemberek szerint valójában ökológiai növényvédelemnek számít. A fonalféreg fertőzését ugyanis úgy akadályozza meg, hogy egy ,,felszaporított", ám 35 Celsius-fok fölött elpusztuló gomba teszi ,,ártalmatlanná" a betegséget okozó kártevőt, de más kórokozók esetében is hasznosítható. A továbbiakban egy elismertetés szakaszában lévő készítmény, az Arthrobotris oligospora alkalmazási technológiáját ismertetjük a kutató által leírtak alapján.
Az Arthrobotris oligospora elsősorban fonalférgek elfogására szakosodott gomba. A belőle gyártott gombakészítmény alkalmas néhány fonálféregfaj fertőzésének leküzdésére. Maga a gomba szaprofiton (korhadéklakó) módon is életben marad a talajban, s ha számára megfelelő állat kerül a közelébe, speciális hurkot fejleszt, melynek segítségével elfogja azt. Ekkor ragadozóként működik mindaddig, amíg van préda. Mondhatjuk talán, hogy a talaj egyik oroszlánja.
A fagyot elég jól elviseli, csírázása 10 Celsius-fok körül indul, a szaporodási optimuma 22—25 fok, tevékenysége 35 fok felett véglegesen leáll. A kijuttatást követően a napfényt jól tűri, száraz talajra szórva sokáig életben marad, csak akkor kezd dolgozni, ha megfelelő a talaj nedvessége. A csírázást követően a talaj gyors kiszáradása jelentősen rontja hatékonyságát.
A szer eredményesen alkalmazható a gumórontó fonálféreg, a gyökérgubacs-fonálféreg, a répafonálféreg, a burgonya-fonálféreg, valamint a vándorló-gyökérfonálféreg esetében. A felsorolt fajokkal kapcsolatban a kutatók üzemi méretű tapasztalatokat szereztek. Az alkalmazástechnológia kidolgozását burgonya-, sárgarépa-, zöldség-, zeller-, paprika-, paradicsom-, cékla-, hagyma-, uborka-, káposztakultúrában végezték el. A kísérletek során tapasztalták, hogy a szer eredményesen alkalmazható más rovarféleségek ellen, például az üvegházi molytetű (liszteske), a paprikát károsító tripszek, valamint a közönséges gyökératkák ellen.
Az erősen fertőzött területeken, ahol ismert kártevők voltak jelen, minden esetben az osztott kezelés hatott a legjobban: az elsőt augusztus végétől legkésőbb október végéig ajánlott elvégezni (az erősen fertőzött területen a javasolt adag 1—1,5kg/ha), a másodikat tavasszal, a talaj-előkészítéssel egy időben, 1kg/ha mennyiséggel, a harmadikat az ültetés vagy a vetés előtt 8—10 nappal, nagyon fertőzött talajon, továbbá a vetés után, de a gyomirtózás előtt, szintén 1kg/ha dózisban. Az utóbbi kezelést öntözéssel végezzük, kevésbé fertőzött talajok esetében a harmadik kezelés elmaradhat.
Az Arthrobotris-készítmény bizonyos gyomirtó vegyszerekre érzékenyen reagál, hatásukra lassabban csírázik, gyengén szaporodik, ezáltal csökken a hatékonysága. A nemkívánatos vegyszerhatást elkerülendő a permetezőgépet alaposan ki kell mosni a szermaradványoktól, és minden esetben külön szórjuk ki, s a talajba talajművelő eszközzel dolgozzuk be. Ültetés vagy vetés után a felületre kiszórt Arthrobotrist beöntözzük 8—10 mm vízzel. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha a gyomirtó szereket vagy a gombaölőket csak ezután alkalmazzuk.
A készítmény hatékonysága nagyban függ a kijuttatást követő talajnedvességtől. Száraz talajban a gomba nem tud dolgozni, és a fonálférgek sem elég aktívak. A legjobb eredményre akkor számíthatunk, ha optimális időben, augusztus végétől szeptember közepéig elvégezzük a kezelést, a talaj ekkor legtöbbször már kap annyi természetes csapadékot, hogy a gomba tudjon dolgozni. A talajhőmérséklet is elég magas még a gomba gyors szaporodásához.
A kezelt terület terméshozama lényegesen magasabb a kezeletlen terület termésénél, mivel a növény nem a férgeket ,,eteti". A növény tápanyagigénye is megváltozik, érdemes erre is figyelmet fordítani. A nitrogén adagolását javasolt több ütemben biztosítani, nehogy a túlkínálat következtében a minőség romoljon. A termény tárolhatósága jelentősen megnő, különösen a gyökgumós növények esetében. A tárolóba alig kerül a kártevők közül, ezáltal nagyon kismértékű a további, tárolási kártétel.