A termék típusa alapján a 2.4. osztályba tartozik: cukorból készült cukrászáru, kenyér, sült tésztafélék, kalács, kekszek és egyéb pékáruk közé. Az elnevezés, ahogy majd Európa-szerte emlegetni kell, tehát: skalicky trdelník. A leírásából tudhatjuk meg, mit értsünk rajta: üreges, henger alakú sült tésztaféle, amelynek belső átmérője 3—5 cm, külső átmérője 6—10 cm. Hagyományos módon készül, a megkelt tésztát ,,kürtő" alakúra tekerik. A föltekert tésztát megkenik fölvert tojásfehérjével, majd megszórják őrölt dióval, mandulával, illetve kajszibarackmaggal, esetleg ezek keverékével. Sugárzó hő mellett aranybarnára sütik, végül vaníliás cukorral kevert porcukorral meghintik. Jellegzetes tulajdonságait az őrölt diófélék, a kajszibarackmag, a vaníliás cukor és a sütés módja adja. Jellemzői: a színe belül sárga, a felszíne aranybarna, állaga puha, nem lehet kemény és törékeny, szaga és íze kellemes, sütés közben darált diófélék, kajszibarackmag és vanília illatára emlékeztet, illata nem lehet erjedt, dohos vagy füstös. A tészta elkészítéséhez a leggyakrabban a következő alapanyagokat használják föl: rétesliszt, tojás, élesztő, tej, kristálycukor, aroma, citromhéj, só, szerecsendió, darált dió, mandula, kajszibarackmag, disznózsír, növényi olaj, vaj, porcukor, vaníliás cukor.

Mondjon akárki akármit, ha ez a leírás nem illenék egészen pontosan az erdélyi kürtőskalácsra. Csupán a Magyar néprajzi lexikon idevágó címszavából fogok idézni: ,,Szabad parázs melegénél sült, kürtő alakú tészta. Készítésénél vékonyra nyújtott, finom kelt tésztából mintegy 2 cm széles csíkokat vágnak, és ezt a tésztaszalagot kürtőskalácssütő fára, dorongra tekerik fel úgy, hogy a tésztacsíkok széle egymásra tapad és egybesül. Sütés közben a tésztát vajjal, kacsazsírral öntözik, esetleg vagdalt dióval is meghintik. A kürtőskalács Erdélyben, Moldvában, az északi Partiumban, innen nyugatra és északra Debrecenig, a Szamos-szögig, illetve Ungig máig ismert ünnepi sütemény."

A szakolcai kürtőskalács a következőképpen készül: az élesztőből, a tejből és kristálycukorból kovászt készítenek, elkeverik búzaliszttel, ehhez hozzáadják a kristálycukrot, a tojás sárgáját és fehérjét, a sót és a többi hozzávalót. Ezeket elkeverik, és finom tésztát gyúrnak belőle, amelyet szobahőmérsékleten kelni hagynak. A megkelt tésztát cipókra osztják, amelyek súlya 250—500 gramm, és ezeket hosszú hengerekre sodorják. A tésztát végül egy állványra helyezett, megzsírozott hengerre (sodrófára, ezt jelenti kb. a szlovák trdlo) föltekerik. Megkenik fölvert tojásfehérjével, megszórják őrölt diókeverékkel, és zsírral kenegetve, forgatva sugárzó hő mellett aranybarnára sütik. A megsült kalácsot hagyják kihűlni, majd vaníliás cukorral kevert porcukorral meghintik.

2004 végén alakult meg a Morva menti városban a ,,Szakolcai kürtőskalács" civil egyesület, mely céljául tűzte ki ennek a helyi hagyománynak az életben tartását. 2007 októberében lett az első, Európai Bizottság által bejegyzett szlovák termék, mely védettséget kapott. Egyben azt is meghatározták, hogy melyik az a földrajzi terület, ahol az igazi szakolcai kürtőskalács előállítható. Határai: északon a Cseh Köztársasággal közös államhatár, nyugaton a Morva folyó, délen a Miava folyó, keleten pedig Szenice városától a Cseh Köztársaság határáig húzódó Teplice folyó.

A Magyar néprajzi lexikon adatai szerint ilyen tészta készítéséről a 18. századtól vannak adatok. Az uniós dokumentum anyagában arról olvashatunk, hogy ilyen kürtőskalácsot a felföldi kisvárosban a 19. század elejétől készítenek. És hogyan került a tészta éppen Szakolcára? A város internetes honlapján is olvasható a történet, hogy Gvadányi József közvetítésével. Ismeretes, hogy a nyugalmazott lovassági generális élete utolsó éveit 1801-ben bekövetkezett haláláig a városban töltötte. A Főtér sarkán álló egykori kúriájában ma a városi könyvtár található. Három éve helyezték vissza oda a költő eredeti, 19. század végi emléktábláját, változatlan felirattal, és szó szerint ugyanaz a szöveg került az alatta lévő új, szlovák nyelvű táblára is. Nos, a városi hagyomány szerint A peleskei nótárius szerzőjének erdélyi szakácsnője készített először kürtőskalácsot Szakolcán. Így olvashatjuk a város internetes honlapján is.

Kiss Gy. Csaba