A kormány ma vállal felelősséget azért a tanügyi törvényért, amelynek tartalmát tegnap csak részben ismerhettük, várhatóan még ma délelőtt is tákolják, próbálják beiktatni a módosító indítványok egy részét. Csak remélhetjük, hogy esetleg a magyar javaslatok némelyikének is helyet találnak a jogszabályban, s gyermekeinknek mégsem kell majd románul tanulniuk az ország történelmét és földrajzát, esetleg érettségiig külön módszertan, külön tankönyvek alapján oktatják majd a román nyelvet és irodalmat számukra. Halvány az esély erre, hisz a kormány nem tartotta fontosnak a Miclea-féle változat javaslatainak átvételét, most, utolsó pillanatban, a politikai csatározások sodrában kérdés, melyik érdek, irány kerekedik felül.

A Boc-kabinetnek annyi más ágazat mellett sikerült teljes bizonytalanságba sodornia az oktatási rendszert. Úgy kezdődik a tanév, hogy senki nem tudja, mire számíthat holnap. Ebben az évben mindenképpen marad a régi, elavult, teljesítményközpontú oktatás, információhalmazt igyekeznek gyermekeink fejébe tölteni valós, használható tudás helyett. Napi hat-nyolc órát kell iskolapadban ülniük, s csak álmodozhatnak arról, hogy jövőben másképp lesz. Az elmúlt hetek fejetlenségét, cirkuszait végigkövetve nehéz elképzelni, hogy sikerül koherens, egyértelmű, valós javulást hozó törvényt kidolgozni, eredményes oktatási rendszert kiépíteni, olyan tantervet összeállítani, mely kevesebb órában hasznos ismeretanyagot ad át a gyermekeknek, tudást nyújt a továbbtanuláshoz, szakmát azoknak, akik azt választják. Olyan iskolát, amely nem csak tanít, de nevel, az emberi értékeket hangsúlyozza, felfedezi, fejleszti a nebulók tehetségét, figyel nem csak eszükre, de testükre, lelkükre egyaránt. Amelyben nem kínszenvedés az oktatás a tanárnak, a tanulás a diáknak. Ahová szeptember közepén örömmel tér vissza mindenki.

Jelenleg Romániában mindez csak álom, s úgy tűnik, az új törvény sem visz sokkal közelebb megvalósulásához.