Épül a szivattyúállomás Málnáson
Van önkormányzat, amely számára lehangoló a gazdasági válság szigora-nyomora, van olyan is, amely nyitott vitorlákkal — ellenszélben — hajt szembe a recesszió egyre erősödő viharával, s abban bízik, hogy az önerőből spórolt pénzalap, a helyi tartalékok és források hozadéka, azok kihasználása és feltárása, a székely kaláka, a közösségi erő és a jóakaratú támogatók révén elkerülhetők a lehangoló pillanatnyi aggályok, ellenszélben is szembe lehet és szembe kell nézni a gazdasági válsággal. Nem tagadják Málnás községben, hogy az eddigi sikerek után kissé lehangoló a sokasodó nehézség, a gombamód megjelenő válságkezelő hazai program megszorításai, és mégis az utóbbit — a derűlátó megközelítés útját választották. Milyen ez az út? — e kérdésre kerestük a választ a három településből álló községben.
Az indulás
Válság ide, válság oda, öröm az is, annyival is be kell érnünk — jegyeztük a helyi véleményt —, hogy a megkezdett munka befejeződik, nincs már sok hátra, hogy elkészüljön Málnás és Málnásfürdő ivóvíz- és szennyvízhálózata. Tudjuk, hogy enélkül a fürdőtelep kiépítése elképzelhetetlen, de azt is, hogy a község számára kulcsfontosságú Málnásfürdő mint település, főleg ásványkincsei, a borvíz, a szénsav és a kőbányák. No meg ott vasútállomás van, nem csak megálló, mint itt, a faluban. Ezek sokat nyomnak a latban, ha fejlesztésről van szó.
A Botos-bánya megnyitása jó lépés volt
Így igaz, magunk is láttuk, beépítették a községközpontban azt a föld alatti aknát, amelyből a derítőállomás felé szivattyúzzák majd a szennyvizet. Málnásfürdőn a fővezeték a földben, mind a két településen az ősz meghozza a tisztítóberendezéseket is. A beton szivattyúaknák a fürdőtelepen is elkészültek. A pénzalapokat a 7-es kormányrendelettel nyerték, a kivitelező a sepsiszentgyörgyi Windoors Kft. Ezzel párhuzamosan dolgoznak az ivóvízhálózat befejezésén. Málnáson megkezdik a víz bekötését a lakóházakhoz. Eddig félszáz család igényelte. Málnásfürdőn hamarosan megépül a tisztítóállomás, bevitték az ivóvizet a vasúton túli részre, a régi borvíztöltő övezetében még négy családi házhoz kell felvinni a vezetéket.
— Milyen reményekkel lehet tekinteni a megálmodott málnásfürdői fejlesztésekre a recesszió szorításában? — kérdeztük Kasléder József polgármestertől.
— Nem mondtunk le sem az élményfürdőről, sem pedig A borvíz útja programról. Nem is tehettük, hisz ez egyenlő lenne a gyógyfürdőhely fejlesztésének befagyasztásával. Az alkatom sem olyan, hogy lemondjunk terveinkről, és mint községvezető sem engedhetném meg magamnak. Az előbbi előtanulmánya a kezünkben, de mivel önrészként a költségek harminc százalékát kellene kitenni, ami számunkra elképesztően sok, és a kormány csak hetven százalékot támogatna, nem léphettünk tovább, pedig most lett volna alkalom arra, hogy ezt a fontos létesítményt beillesszük a regionális vidékfejlesztési programba. A megmaradt pénzalapokat tavaly év végén ezért visszavették, s most várunk az új lehetőségekre. Örvendünk, hogy a megyevezetés is fontosnak tartja Málnásfürdő megmentését, s ez nem kizárólag a mi feladatunk, nem csak a mi érdekünk. Ami pedig a borvizekkel kapcsolatos tervet illeti, reméljük, hamarosan megérkeznek az anyagiak is. Ez többek között egy kezelőközpont megépítését fogja jelenteni, ami tulajdonképpen a gyógyfürdő feltámasztása, hisz az ivókúrás borvizeket senki nem vitte el, a mofettagázokat és a gyógyklímát sem! E kettő nélkül elképzelhetetlen Málnásfürdő újjászületése. Nem akarok a levegőbe beszélni, de van három forgatókönyvünk is a fürdő megmentésére, arról sem mondtunk le, hogy visszavásároljuk a fürdőtelep ama részét, mely az Olt Turisztikai Társaságtól Ioan Neculae üzletember tulajdonába került. Több befektetőt hoztam össze a tulajdonossal, de sajnos, ez ideig mind visszaléptek. A Botos-kőbánya megnyitása volt sikeres lépés, mert új munkahelyeket is teremtett, ide fizeti az adót, termékekkel is segít, ha rászorulunk. Ezt a lépésemet mégis megkérdőjelezték. Szinte nagyobb gond a lakosság lehangoltsága, mint hogy arról gondolkozzunk közösen, miként lehet átvészelni ezt a válságos időszakot.
A fürdő hangja
— Az az igazság, és ezt el kell mondani, hogy minden nehézség ellenére mi, málnásfürdői tanácstagok több eredményre számítottunk a lepergett közel húsz esztendő alatt a fürdőmentést és -fejlesztést illetően. Én a harmadik mandátumomban mondom ezt. Igaz, azt a kérdést is feltehetnénk, hogy mit tettünk mi — mert hárman vagyunk — ennek érdekében, de ha tovább telnek így az évek, akkor szégyellnünk kell majd, hogy ezt a települést képviseltük ennyi esztendőn keresztül a községi tanácsban. Nem hinném, hogy az olvasót érdekelnék az apróbb gondok, mint például az, hogy nyári időben nem volt elég az ivóvíz, a tömblakások emeleti részén is adódtak nehézségek. Zavaros és vasas a víz, s ezen csak a tisztítóállomás gyors megépítése segíthet. Az elfásult hangulatban nem akarunk hátat fordítani, mert ez gyávaságot is jelentene, s él még bennünk a remény, hogy a községvezetés talál módot a megoldásra, és kerül majd olyan befektető, aki ki tudja mozdítani Málnásfürdőt szomorú állapotából.
Hasonló fásultsággal, érdektelenséggel s főleg türelmetlen hangulattal találkoztunk a községhez tartozó Zalánpatakon is, és óhatatlanul felmerült a kérdés: csak ennyi lelkierőt tudott gyűjteni ez a kisközösség?
Határ-e a vízválasztó?
Arra a vízválasztóra gondoltunk, mely a hegyek szívébe zárt Zalánpatak, a községközpont és Málnásfürdő között húzódik. A patakiakat több dolog sodorta egyfajta kiábrándultságba, pedig ezt az alig 134 lelket számláló kisközösséget hangulatosnak, a nehéz élet ellenére is derűlátónak ismertük meg. Nem volt nehéz a lehangoltság nyomait fellelni.
— Nézze meg — magyarázták —, semmi sem kezd jól menni, s ha megy is, olyan lassan, hogy a Kánaánt csak gyermekeink-unokáink érik meg. Az állattenyésztés egyre több bajjal jár, kevéske földjeinket-kaszálóinkat teszik tönkre a vadak, és ebben egy lépést sem tett eddig az állam. A minap egy 120 kilós disznót mocskolt meg a medve, s alig tudtak valamennyit megmenteni belőle. Magánerdőinket nem érezzük magunkénak teljességében, mert a tulajdonjogot jelentő papír nincsen a kezünkben. Új munkahelyek még nem látszanak a kanyartól, kevés a pénz, s nálunk is drágul az élelem, az iparcikkek.
— A szerkesztő úr milyen irányból érkezett? — kérdezték.
— Szárazajta felől.
— Ja úgy, nem azon a műúton, amiről már annyiszor írt a lapban, de semmi sem lett belőle?!
Éreztük a célzást, és arra kértük Kasléder József polgármestert, mondja meg, van-e remény annak az összekötő útnak a megépítésére, amit, valóban, fél évszázad óta mindenki ígérgetett a zalánpataki népnek, s ami enyhíteni tud majd a földrajzi elszigeteltségből adódó nehézségeken.
— Egyszerű a válasz. Erre az útra készült egy előtanulmányunk, lessük-várjuk az alkalmat, hogy anyagiakra pályázhassunk. Ígéret van, de pénz még nincs. Ezt várta néhai Balogh Gábor polgármester meg mi is, amikor azt hittük, hogy be tudjuk fejezni a másik átkötő utat, mely az Iván-patak völgyén át ereszkedett volna a faluba. Egy ilyen utat önerőből nem lehet megépíteni. A tavaly megmaradt pénzünket az állam visszavette, ehhez pedig most újabb kormánypénzre lenne szükség. Értem én a lakosság türelmetlenségét: az új iskola, a kijavított kultúrotthon, a tatarozott templom, a falu főútjának feljavítása után valóban ez következne.
Egyébként mozog, él a falu, tele a mező, sarjúcsinálás ideje van. Mindenki állatorvosi vizsgálatra vitte teheneit. A tbc-tesztet végeztük el a minap, és most olvastuk le az eredményt — tájékoztatott dr. Szász István állatorvos. — Nincs fertőzött marha a faluban. Elvégeztük a bögölylárva elleni kezelést és a tőgygyulladás ellenőrzését is — fűzte hozzá az orvos fia, aki szintén állatorvos, édesapja mellett dolgozik.
Nyitva a pataki iskola kapuja
Örvendtünk a jobb híreknek is: megérkezett az új óvónő és tanítónő a faluba. Szabó Tímea Júlia Nagyajtáról, Maczkós Piroska Barótról jött, szakképzett tanerőkként fogják majd tanítani-nevelni a zalánpataki nebulókat. Ameddig a lakáskérdés is megoldódik, a polgármester úgy rendelkezett, az új iskola emeleti vendégszobájában kapjanak szállást. A málnási Tőkés József Általános Iskola mikrobusza naponta tíz zalánpataki tanulót szállít a községközponti iskolába. Tudják a zalánpatakiak, mekkora gond volt a gyermekeknek eljutni az iskolába. Ez nem jelent örömet a lehangoltságban?
Ismét vadásznap
Az idén is a főzőverseny lesz a fénypont e hónap utolsó hétvégéjén Málnásfürdőn. Csak vadhúsból készül minden ínyencség, s a vitákat elkerülendő, a főzőverseny szabályzatát is elkészítették. A központi, négy hatalmas üstnél Prázsmári Zoltán mesterszakács irányítja majd a sorrendet. A tavaly 23 csapat nevezett be, idén eddig félszázan jelezték részvételi szándékukat. Ha ez valóban így lesz, akkor túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy Málnásfürdőn Erdély legnagyobb méretű főzőversenyén vehet részt bárki. Na de mi az újdonság a tavalyhoz képest? — kérdeztük a szervezőket. Egy kitűnő borbemutató villányi, paksi és tokaji nedűkkel, egy magyarországi borpincészeti szakember tart majd előadást, elmondja, milyen étekhez milyen bor illik. A vadászat témakörébe illő fényképkiállítás is lesz, láthatjuk majd, hogy nem csak a meglőtt vad az öröm forrása, nemcsak a vadas, nemcsak a pörkölt, hanem az állat viselkedésének, szokásainak megfigyelése, no meg a fotózása is.
