Ditrói nemzetgyűlés
Mivel a román politikai elit egy pillanatig sem mondott le a tömbmagyar Székelyföld románosításáról, az etnikai diszkriminációról, ezért a 700 000 fős székely népnek egységesen kell küzdenie a területi autonómiáért.
A székelységet megilleti a független Székelyország létrehozásának joga (is), mert e népnek saját történelme, jogrendszere, kultúrája van, amelyhez sajátos lelkialkat és hagyomány kapcsolódik. Az őshonos székely nemzetnek a saját államhoz való jogát alátámasztja nemcsak a történelmi, hanem az etnikai jog is. Épp ezért állíthatjuk: égbekiáltó, arcpirító pofátlanság volt a több mint 80 százalékban székelylakta történelmi régiót ― 1920 nyarán a trianoni békediktátummal ― az önrendelkezés elvét emlegetve idegen uralom alá juttatni. E diktátum a nemzetközi normák szerint nem volt jogos, mert nem a felek megegyezésével, nem népszavazással, nem az önrendelkezés jogának biztosításával kötötték.
Nem szabad elfelejteni, hogy Székelyföld — Magyarország, Erdélyország, Ausztria-Magyarország keretében — közel ezer évig, 1876-ig autonómiával rendelkezett, a székelység önálló nemzet volt. A székely nép a magyarsághoz nem alárendelt státussal csatlakozott, hanem társnemzetként. Ha Románia a székelység területi autonómiáját a Magyarország keretében élvezett széles körű önkormányzathoz mérhető módon biztosítja, és elismeri a társnemzeti státust, akkor e népcsoport beéri a területi önkormányzattal is. Természetesen, ez nem a hatalmi gőggel emlegetett caracalival azonos! A székelyek tudják, a határok átjárhatók, ugyanakkor Európa-szerte kiválóan működnek a területi autonómiák, ahol a helyi döntések következtében az életszínvonal ugrásszerűen emelkedik.
Csak az önrendelkezés biztosítása lehet a székely—román történelmi megbékélés szilárd alapja. Ha ennek megteremtését a román politikai elit komolyan veszi, akkor törvénybe iktatja a székelység területi autonómiához való jogát, s nemzetközi felügyelettel elrendeli az autonómiával kapcsolatos népszavazást.
Ha a székely nép teljes jogkörű területi önrendelkezést nyer Románia határain belül, akkor garantált a közel húsz százalékarányban itt élő román kisebbség jogegyenlősége is. A székely autonómiaprogram alaptörvényként fogja szabályozni a román nyelvnek a magyarral azonos jogkörét, a románok számarányának megfelelő részvételét a társadalmi-politikai életben. Az itt élő románok is érdekeltek abban, hogy a helyben termelt javakból a helybeliek részesüljenek, ne a távoli központokban szabják meg, hogy mi jó az itt élőknek, mi nem. Sok pénzt lehetne megspórolni az olyan pénzemésztő, fölösleges intézmények megszüntetésével, mint amilyen a prefektúra, de csökkenteni lehetne a Székelyföldre telepített apparátust, így a rendőrség létszámát stb. A székelyföldi románok nem lehetnek érdekeltek abban, hogy — néhány ezer kiváltságos érdekében — lepusztított, tönkretett, infrastruktúra nélküli országrészben éljenek. Ha a székelyföldiek nyelvre való tekintet nélkül összefognak, együtt küzdenek e régió önrendelkezéséért, a területi autonómiáért, akkor Székelyföld gazdaságilag újraéledhet, kiépülhet az infrastruktúra, s e gyönyörű tájegységben a turizmus fellendítésével megszüntethető a szegénység.
