Csáky Pál, a szlovákiai MKP elnöke a Pozsonyi Magyar Szó 2008. január 8-i számában azt nyilatkozta: „a szlovák társadalom egy része elfogadja az európai értékrendet, a nyugati integrációt, és elfogadható viszonyra törekszik Magyarországgal. A társadalom másik része azonban egyfajta szellemi pánszlávizmus bűvkörében él, és a szlovákságot egyik legrégibb szláv népnek tartva, a kelleténél erősebben kacsingat Moszkvára."
A nyilatkozatot Takács Gyula, a RÉV Értelmiségi Fórum szóvivője idézi abból az alkalomból, hogy a Fórum értelmezése szerint a magyar—szlovák konfliktus az Oroszország és az EU—NATO közötti titkos háború leképeződése — is (!). Az Értelmiségi Fórum szerint ebben Szlovákia együttműködik Oroszországgal.
Ezzel magyarázzák a szlovák vezetés merészségét és arroganciáját, amely Oroszország megerősödésével párhuzamosan növekszik. Oroszország érdeke a konfliktusok gerjesztése — állítják. Az etnikai konfliktus gerjesztésére Szlovákia nagyon alkalmas, mert nagy lélekszámú magyar nemzeti kisebbséggel rendelkezik, erős a magyarság kirekesztését megalapozó szellemi háttér, a pánszlávizmus. A szlovákiai magyarellenes megnyilvánulások rejtett célja etnikai konfliktus előidézése Közép-Európában Oroszország érdekeinek megfelelően — állítják a Fórum tagjai. Ebből következik, hogy a szlovák—magyar konfliktus nem két ország ügye, hanem az egész Európáé.
Érvrendszerükben szerepel, hogy másképp egy kisállam épeszű vezetői nem mernének ilyesmit megtenni, ha nem rendelkeznének megfelelő nagyhatalmi háttérrel.
A szovjet birodalom szétesése után a NATO és az EU is kiterjesztette befolyását az Oroszország közeli országokra. Ennek során jól kihasználták a Birodalom meggyengülését, és ehhez állandó ütőkártya volt a nemzetiségi zavargások felemlegetése.
Most azonban a dinamikus orosz vezetésnek köszönhetően az Orosz Birodalom ellentámadásba lendült, és megkezdte befolyásának visszaállítását. Ebbe a folyamatba a közép-európai etnikai konfliktusok generálása jól beilleszthető. Ennek révén növekedhet az orosz befolyás a NATO térségében. Ezt nagyban elősegíti, hogy van két ország — Szlovákia és Szerbia —, ahol a neopánszlávizmusra támaszkodva komoly etnikai konfliktusok gerjeszthetők.
A levél megfogalmazói erre a ,,fonalra" fűzik fel azt is, hogy a szlovák és a szerb zászló színei az Oroszországéval azonosak, csak a sorrend változó: piros, fehér, kék. A ,,szláv apostolok", Cirill és Metód szobrát is ezért akarják a Szent István-szobor mellett vagy ennek helyén látni. Jan Kollár budapesti emléktáblájának felállítását is ezért szorgalmazzák.
A zavarkeltést — mondják a Fórum tagjai — az oroszok jól fizetik, ez a kedvező olajárakban, nyersanyagszállításban valósul meg, ezért Fico, Slota, Meciar teljesíti az orosz elvárásokat.
A levél szerkesztői az orvoslás lehetőségét abban látják, ha ezeket a folyamatokat megismeri a nagyvilág.
A magyar—szlovák konfliktus dolgában kedvező fordulatnak tudható be a téma uniós megközelítésében tapasztalható változás: az EU bürokratáinak hallgatása megtörni látszik, kiemelik az ügyet a ,,két országra tartozik" állapotból, hajlandóak részt venni az egyeztető tárgyalásokon.
A magyar fél pedig egyre következetesebben követeli a törvény visszavonását ennek adjusztálása vagy alkalmazásának halogatása helyett. Szájer József EP-képviselő, a brüsszeli tüntetés egyik szervezője ezentúl a hozzászólások témájától függetlenül mindig utalni fog a szlovák államnyelvtörvény visszavonásának szükségességére.
