Egy román köznév, mely köztudottan magyarul pénzt jelent. Már nem is haragszunk az ingyenreklámért, s e szerénynek tűnő szó sejtette: valaki(k) pénzüket ajánlják kölcsön, de nem kamatmentesen e szegényedő, válságos, cudar világban. Vajon ki mennyivel és mi ellenében ,,jótékonykodik"? — e gondolattal nyitom fel a leragasztott borítékot, mondanom sem kell, csalódottan. Hézagos romántudásommal olvasom a nemes lelkű pénzintézet jó szándékú (?) meséjét: ,,Da’... de unde bani?" De én, a kisnyugdíjas nehéziparos meg sem hatódom a Provident humánusnak tűnő ajánlatán! Inkább a megalázottak szégyene és pulykamérge fog el, amiért többségben székelymagyarok lakta megyémben, városomban nem anyanyelven szólítanak meg. Kimondottan az uralkodó nemzet államnyelvén. Az egyetlen hivatalosan elismert nyelven, csak románul kérnek és adnak, számukra előnyös vásárt ,,magyarul" nem akarnak kötni. Nincs jó kereskedelmi érzékük... Tudhatnák, minden embernek, minden nemzetnek van egyféle tartása, büszkesége, s ha meg volnék szorulva, sem kötnék velük alkut! Ezt üzenem az engem nyeglén megkereső I. F. N. S. A. pénzügyi hivatalnak, s egyúttal kiáltom Nyugat-Európa irányába, hogy édes anyanyelvem, a magyar is van olyan szép, értékes és nemes, mint bármely ún. világ- vagy államnyelv, lett légyen angol, francia, német vagy orosz, akár az újlatin nyelvek közé sorolandó, csak az ország határain belül domináns román nyelv. Amelyben a bani szó nemcsak a lej váltóaprópénzét jelenti, hanem az erő, gazdagság, jólét jelképét, a felajánlott, de a kamatját fel nem tüntető Pénzt is!