Sajnos, a város egyetlen sportklubja, a KSE a tömegsport szintjén megfeneklett, s ott is sok kívánnivalóval. Tevékenységében nem tud élni a kézdivásárhelyiek irigylésre méltó lokálpatriotizmusával (a város legnépszerűbb sportága, a labdarúgás is csak vergődik a sír szélén, pedig ez a sportág adta Selymes VI. Tibort, Polgár Lászlót, hogy csak két nevet említsek). Isten bizony, adott pillanatban az az érzés környékez, hogy a néhai Farkas István távozásával Kézdivásárhelyen kihaltak a sportvezetéshez értők... Azt ne mondják, hogy kihalt a sportszeretet is! Azt ne! Az más kérdés, hogy nem táplálják. De miért?

Az igaz, hogy Kalith Attila bácsinak nincs méltó követője — s ezt a város sportjának egykori zászlóvivője, az atlétika bánja —, de van egy Dobolyi Aladárja, van egy Veres Lászlója, akiknek tanítványai kitartóan szállítják az érmeket, trófeákat az országos, Balkán- vagy éppen Európa-bajnokságokról, és van a Nagy Mózes Sportklubnak egy bizonyítani akaró tanári kara, mely dacol az adott helyzet szabta korlátokkal, nehézségekkel, dolgozik lelkesen azért, hogy a város sportélete kimozduljon holtpontjáról, s méltó legyen ahhoz a sportbázishálózathoz, mely kész teret biztosítani a fejlődéshez, a várva várt fellendüléshez.

Erről a bázisról, erről a munkaközösségről, eredményeiről, terveiről beszélgettünk vezetőjével, Dobolyi Aladárral.

― Csak 2009-ben ― kezdte mondandóját Dobolyi Aladár ― sportolóink szereztek egy Európa-bajnoki bronzérmet (Kanabé Szilárd), három Balkán-bajnoki aranyérmet (Lukács Arnold egyet, Kanabé Szilárd kettőt), egy Balkán-bajnoki bronzot (Jancsó Károly), hat országos bajnoki címet (Lukács Arnold, Kanabé Szilárd ― egymaga hármat, Turóczy András, Jancsó Károly), egy ezüstérmet (Gáll Domokos), hat bronzot (Bartos Gyula, Turóczy András, Gáll Domokos kettőt, Czifra Attila, jégkorongcsapat ― NMSK-KSE), adtunk az asztalitenisz Szuper Ligába, majd a Bundesligába egy játékost (Turóczy András), a nagyváradi A-osztályos cselgáncscsapatba egy dzsudokát (Lukács Arnold), két kosarast az U14-es válogatottba (Domokos Réka, Demeter Anna), egyet az U15-ösbe (Dézsi Zoltán), egy kézilabdázót az ifjúsági válogatottba (Mátis Henrietta), egy jégkorongozót az U18-as válogatottba (Márton Hunor), egy kosárlabdaedzőt az U16-os válogatott (Farkas Alpár), és egyet a serdülő asztalitenisz-válogatott élére (Dobolyi Aladár), országos döntőbe került a Szász Csaba vezette leány kézilabdacsapat, és akkor még nem szóltam az országos bajnokság 4―6. helyeinek egyikén zárt sportolóinkról. Nem állítom, hogy nem tehettünk volna többet, jobbat, de azt bátran kijelentem, jelenlegi gazdasági helyzetünkben jól teljesítettünk.

― Nézzük, milyen felállításban kezdte a Nagy Mózes Sportklub a 2009―2010-es iskolai évet?

― Hat szakosztállyal indultunk. A tavalyihoz képest egy katedrával lettünk szegényebbek, egy fél katedrával a jégkorong és egy féllel a labdarúgás. Na de vegyük sorra a szakosztályokat és a katedrákat: asztalitenisz ― egy katedrával, jómagam vezetem (itt hadd tegyem hozzá, van egy fizetés nélküli segédedzőm egykori tanítványom, Kerekes Barnabás személyében), cselgáncs ― egy katedrával, Veres László tanár vezeti, jégkorong ― fél katedrával, edző Márton Sándor, kézilabda ― egy katedrával, Szász Csaba vezetésével, kosárlabda ― egy katedrával, tanára Farkas Alpár, labdarúgás ― fél katedrával és Csengeri Attila irányításával. Országos bajnokságban indul az asztalitenisz (A-osztály), az ifjúsági II-es női kézilabdacsapat, az ifjúsági II-es és III-as női kosárlabdacsapat, az U12-es jégkorongegyüttes, labdarúgóink a C- és D-kategóriában rajtolnak, vagyis a megyei bajnokságban szerepelnek majd. Asztaliteniszezőink és cselgáncsozóink az egyéni országos bajnokságokon igyekeznek majd érmeket szerezni.

― Pályagondjai vannak-e a sportklubnak?

― Nincsenek. Kivételt az asztalitenisz képez, ugyanis a tavaly elkezdett munkálatok még folyamatban vannak az asztalitenisz-csarnoknál. S ha már itt tartunk, hadd köszönjem meg ezúton is a Turóczi Mózes Általános Iskolának, a Gábor Áron Iskolaközpontnak, az Apor Péter Iskolaközpontnak hozzánk való pozitív viszonyulását. Sokat, nagyon sokat jelentett számunkra, hogy rendelkezésünkre bocsátották sportlétesítményeiket. S mielőtt rákérdeznél, hadd mondjam el, felszerelési gondjaink is orvosoltak.

― A pénzes is?

― Nagyjából igen, hála a tanfelügyelőségnek, a városi, a megyei önkormányzatnak, na és a szülőknek, valamint szponzorainknak. Ne kérj neveket, eléggé sokan vannak, s nem akarom, hogy egy is véletlenül kimaradjon. Maradjunk abban: valamennyiüknek ezer köszönet és hála.

― A cél?

― Ilyen munkaközösséggel, amilyennel a Nagy Mózes Sportklub rendelkezik, csak az előbbre lépés lehet a cél. Természetesen, attól függően, hogy mennyire lesz biztosított az anyagi hátterünk. Valamennyien tisztában vagyunk hivatásunkkal, tudjuk, mit várnak tőlünk, s mi mindezek tudatában állunk munkához fáradtságot nem ismerve, elkötelezetten városunkhoz, Kézdivásárhelyhez.

― Sok sikert, Nagy Mózes Sportklub!