Az idősebbek a negyvenhatos szárazságra hivatkoztak, amikor diónyira nőtt a pityóka, s 5000 lej volt egy kiló kukoricaliszt, és ma sem feledhetik, hogy mégis milyen jóízű volt a frissen kisült árpacipó.
Nulla haszon
Válogatás Bartháéknál
A Bartha-porta elől szép kilátás nyílik a Feketeügy lapályára. A domb nem más, mint a folyó magas terasza, azon trónol a kálvinista templom messze látszó harangtornya. Valóban, olyan magas, hogy a felső-háromszéki műútról, még a Várhegyi-domb fölött is látni kupolás tornyát, s a tetejében ékeskedő betlehemi csillagot. Bartha István udvarán pityókát válogatnak, derűs a hangulat, teljében a kaláka, ott vannak a segíteni akaró szomszédok is. Ha a lécfalvi határ nem a krumplitermelés Mekkája, akkor vajon melyik lehet ezen a környéken? Kimosott csernozjom talajához, ha istállótrágya is jut, az Isten ad esőt (amiből az idei termés csupán két alkalommal részesült), a többit a kétkezi munka, a szorgalom és a szűkös pénz egésszé alakítja. Bartháéknál kisméretű de eszesen megépített válogatógép zúgott az udvaron: külön ömlött róla a tyúktojásnál nagyobb gumó a rácsozaton át, külön csúszdán az apró, disznónak való s vele együtt a földdarabkák. Tíz éve vásárolták Sárfalváról, egy mosógép elektromos motorja működteti.
— Húsz hektáron dolgozunk Zoltán öcsémmel — mondja a gazda —, de ha így megy, a pityókázást le kell apasztani. Gépeink vannak, amit lehet, önerőből megoldunk, de a mai árak mellett úgy néz ki, hogy nullára jövünk ki. Akkor mi a haszna ennek az emberfeletti munkának? Mi haszna, hogy itt izzadunk? Szép ez a fehér pityóka, ez a vörös is. Jó fajta vetőmagkrumplit tettem a földbe. A mai napig még egy felvásárló sem tette a lábát a faluba. Hogy tudja odaadni az ember ezt az alapélelmiszert 35—40 baniért a felvásárlóként leselkedő nagyborosnyói cigányoknak?! Az idén több kalászost tettünk, de a búzának is olyan alacsony egyelőre az ára, hogy tartjuk. Potomért nem akarjuk odaadni senkinek. Sajnos, a pityókában nem látok reményt. Hogy meddig tart még ez az áldatlan helyzet, csak a Fennvaló tudja...
Nem akartuk elkeseríteni a szüretelőket, de a faluban ránk kérdeztek, mert a tévében hallották, és lapban is olvasták, hogy jövőben megszünteti az állam a támogatásokat: nos, akkor mi lesz? ,,Ez a hír nagyon lehangoló, ugyanis van Lécfalván még éppen elég gond. Isten mentsen, hogy a bérlők visszamondják földjeinket, mert a határ nagyobb részét most még bérben művelik, de ha ezek felmondanak, lesz annyi ugar a falu határában, hogy a világ csodájára jár!" Lécfalva másfajta gondjait is igyekeztünk feltárni.
Hol a gordiuszi csomó?
Hol fog harapni majd jövőben a jószág? Ez a mindennapos kérdés tartja sakkban a lakosságot, mert a 247-es földtörvény, mint mondották, beteheti az ajtót a falu közeli legelőjének.
A kérdés ott nyom legtöbbet a latban, ahol életfeltétel a marhatartás, ahol mindennapi eledel a tej, ahol még pénzt is hoz az állat a konyhára, ha fizet a feldolgozó. A borosnyói tanács tulajdonában kb. félszáz hektárnyi olyan legelő van a Feketeügy régi árterületén, amit ebben az évben is legelőként használt a falu. Érdeklődésünkre Kertész Barna, aki a falut képviseli a községi tanácsban, elmondta, hogy a 247-es földtörvény értelmében ezt a területet ki fogják mérni többnyire helybeli és a faluhoz kötődő egykori tulajdonosoknak, s így a szó legszorosabb értelmében veszélyben forog a falu tehénlegelője, amelyen jelenleg közel száz tejelőmarha él.
Rosszul hangzik, hogy veszélyben a legelő, tudjuk, de az a remény táplálja az állattartó gazdákat, hogy akiknek ezt a területet ki fogják parcellázni — köztük szintén szarvasmarhatartók —, szerződéses alapon visszahagyják legelőnek, kiegyeznek velük. Ehhez szükség lenne a terület teljes vagy részleges tagosítására, úgy oldódhatna meg Lécfalva legnagyobb gondja. Van is rá példa, a helybeli református egyháznak kimértek a közeli övezetben egy tízhektáros legelőterületet, amelyen helybeli gazdák tehenei legelnek bér ellenében. Egyébként jó minőségű a Rét és Májorkert térsége, szántóterületként is lehetne használni. Eső hiányában eléggé gyenge volt az idén a legelő, bár tavasszal műtrágyát is szórtak a gyepre, és sikerült meghúzni a vonalat, ameddig a juhsereg járhat, ami, tudjuk, nem könnyű dolog. A faluképviselő elmondta, ennyi földtörvény után érthető, hogy szűkösen állnak legelővel, ugyanis az első osztások alkalmával olyan személyek-családok jutottak földterülethez a határban, akiknek ott soha földjük nem volt, Lécfalvához sem kötődnek. Sajnos, e közel két évtizedes állapot csak peres úton rendezhető. Nos, a székelynek a múltban is, a jelenben is éppen elég baja volt a törvényszékkel, bíróságokkal. Ez nehezen járható út, fárasztó és pénzigényes. Tetemes kiterjedésű távoli erdei legelőterületekkel bír Nagyborosnyó község Bodzavám vidékén, a Hammason és a maksai Csoboton, aminek legnagyobb része lécfalvi birtok volt. Ha majd a faluközeli legelőket kimérik, az erdei legelőkre kerül majd a sor, de ez a tetemes vagyon ma semmit nem hoz a lécfalviak zsebébe.
Az élet kedvet csihol
Kertész Barna elmondta, hogy a fogyó esztendő eléggé szegényesnek mutatkozik a falu előrehaladása s az anyagiak tekintetében. Már-már csak a költségvetés-kiegészítésben reménykedhetnek. S mert ígéretet kaptak, folytatják a felújított kultúrotthon udvarának kerítését. Igen jól tette a tanács, hogy az idei költségvetésből 3000 lejt lehívott a lécfalvi templom tetőzetének javítására, ami életveszélyesen megromlott, a mennyezet omladozik, s az istentiszteleteket már régebb a parókia egyik termében tartják. Pályázat útján a színjátszó csoport és az egyház kapott 1000—1000 lejt. Előbbi hangtechnikai felszerelést vásárolt, utóbbi törleszteni tudta folyó kiadásait. Lécfalván a polgári falu és a templom egy, nem húznak, nem húzhatnak határt ugyanazon lakóközösségben a kettő között. Rácsodálkoztunk arra, hogy amikor más falvakban lakat lóg a szépen kijavított és rendezett kultúrotthonokon, Lécfalván pezsgő művelődési élet tölti be a mindennapokat. A felnőtt színjátszók Devecseri László Hárman egy szoknyában című színművét tanulták be, legutóbb a cofalvi falunapokon léptek fel. Gyerekszínjátszó kör is működik, mintegy utánpótlásként. Falunapokon felléptek a gyerekek is, kevéske jövedelmükből az iskolát szépítették. Ismeretség útján tantermi bútorzatot kaptak Finnországból, felújították az osztálytermek csempekályháit, elegendő tűzifával várják a hideget, s a Nemere szelet, mely kegyetlenül süvít télen a falu fölött. Az életet, az élni akarást a válság nem tudja megállítani, s mint mondták, az élet életkedvet is csihol a mindennapok megéléséhez. Van közösségi ház, új tévékészüléket vásároltak, működik az internet, Lécfalva világközelben áll még akkor is, ha jellegzetes falusi életét éli majdnem úgy, mint valaha régen. Kertész Barna egyébként a helybeli I—IV. osztályos iskola tanítója, tizenkilenc nebulót egymaga oktat egyetlen osztályban, sikerült megszerezni számukra a szükséges tankönyveket. Tizennégy kisgyerek jár az óvodába, s miként mondta, jövőre mindkét tanodában enyhe növekedésre számítanak.
Lehet-e fél gőzzel?
Ezt kérdeztük a helybeli lelkipásztortól.
Incze Hunor: Erős hittel könnyebb!
— Eddig is szerényen, valóban takaréklángon élt a lécfalvi egyház, mert lélekszámában megapadt — tájékoztatott t. Incze Hunor. — Örömmel mondom, hogy teljesen felújíttattuk a templom tetőzetét, megerősítettük és részben újjáépült az egyik tűzfal. Kiváló gelencei mesterek végezték a közel 40 000 lejes munkát. Ikafalváról vásárolt tizenkétezer cseréppel pótoltuk a régieket, melyek közt találtunk egy olyat is, amelyen az 1794-es évszám volt olvasható. Tizennégy köbméternyi léc és három köbméternyi gerendának való faanyaggal kellett kicserélni a szarufák meg a lécezet egy részét. Régi pénzben 70 millió lej adomány gyűlt be híveimtől, sokat nyomott a latban a kaláka. Hála Istennek befejeztük, adósságunk nincs, de terveink-álmaink bőven. A templom külső-belső javításával, falainak esetleges megerősítésével, az álmennyezet újraépítésével, a pádimentum kicserélésével és a padok részleges javításával kellene folytatnunk 2010-től. Tudom, nem kis feladat, de amit a régiek megépítettek, nekünk, híveimnek meg kell őriznünk! Ez teljes belső felújítást jelent. Ki kell még egészíteni az esővízcsatornákat, az épület fala körös-körül most is ázik, erre megvan a külön építészeti orvosság. Mivel pénzügyi hátterünk szinte láthatatlan, önerőből nem futja, húzódik az álom, a bagariát összehúzva élünk, és lépegetünk aprókat.
A fiatal tiszteletesnek alkalma nyílik bizonyítani. Valóban végvári helyzetben van történelmi patinákkal tűzdelt háromszéki talajon. Most 375 egyháztag lelkét kell gondoznia, tartani bennük a reményt, a hitet a harangtorony homlokán olvasható sorok szellemében: Erős torony az Úrnak neve. Mintha kissé jobbra fordult volna Lécfalván a demográfiai növekedés, van akiért küzdeni és törekedni, mert tavaly kettővel többet kereszteltek, mint ahányat eltemettek. Az égiek nem mindig úgy alakulnak, ahogyan elképzelnénk: Incze lelkész idén már hat személynek írta be nevét a halottas anyakönyvbe, összeadott egy fiatal párt és megkeresztelt három újszülöttet. ,,No, de még csak szeptembert ír a naptár, állunk elébe egy negyedév kihívásainak!" — mondta. Nincs még a lécfalvi eklézsiának testvér gyülekezete, most próbálják felvenni a kapcsolatot a magyarországi Sáregres egyházával, de készséggel állnak elébe minden más istenes és baráti egyházi kapcsolati kihívásnak.
