A Bogdán Antal-sportteremben a megszokott kép fogadott: a palánkok között két csapat kergette, bűvölte a labdát, a pálya szélén Váncsáné Molnár Katalin hangja csengett, s szálltak a vezényszavak a játékosok felé. A bírói asztalnál Rusz István, a csapat menedzsere nézte, követte figyelemmel a labda útját, a játékosok mozgását.
— E pillanatban — mondta Váncsáné az első rövid pihenőnél — tíz játékos van a pályán, de valamivel többen vagyunk, akik készülünk a nagy próbatételre, az A-osztályos szereplésre. Mondom is a neveket: Bordás Noémi, aki visszatért Nagyszebenből, ahol az A-osztályban játszott, s ahol a bajnokságot jó helyen zárva megszűnt a csapat, Simon Gyöngyi egykori A-osztályos játékosunk, Kövesdi Enikő, Németh Ági (jelenleg sérüléssel bajlódik), Corina Dumitrescu, Sándor Emőke és az ifik közül: Bocskai Orsi, Sinka Andrea, Kolozsi Eszter, Farkas Palkó Szende, Andrea Necşulesu és a kézdivásárhelyi Csillag Angéla.
— Tárgyalásban vagyunk — veszi át a szót Rusz István — néhány A-osztályos és válogatott játékossal. A tárgyalás végkimenetele attól függ, hogy mellénk áll-e a megyei tanács, megadja-e az ígért támogatást úgy, mint tette azt a városi tanács, melynek ezúton is köszönetet mondunk. Nem mindegy, hogy mikor kapjuk a támogatást, hiszen az idő sürget, mi pedig szeretnénk egy ütőképes csapatot összehozni, olyant, mellyel a rájátszásban a dobogós helyért küzdünk.
— Mekkora összeg az igényetek?
— A fél évre kétszázhatvanezer lej. A minimális szükségletet biztosító összeg a városi tanács jóvoltából adott, de mint mondtam, mi a rájátszásra készülünk, erősíteni akarunk.
— Túl a keret erősítésén még milyen követelményeket kell megoldani, hiszen az A-osztályban más szelek fújnak?
— Rendbe kell tennünk a Bogdán Antal-sporttermet — így Váncsáné —, vagy a fenti sportcsarnokot kell a kosárlabdára alkalmassá tenni új palánkokkal, megfelelő elektromos jelzőtáblával. Fel kell készülniük az asztali bíróknak, hiszen minden mérkőzésről számítógépes statisztikát kell készíteniük, filmezni kell minden mérkőzést, garantálni kell a mérkőzések biztonságát.
— Mindent, mindent megcsinálhatunk, ha a megyei tanácstól megkapjuk a támogatást. Sőt, megismételhetjük, túlszárnyalhatjuk Váncsa Alberték örökké emlékezetes ötödik helyét, mely a Kereskedelem nevéhez fűződik. Ezért is mondom, itt az alkalom, most vagy soha!
— Jók a visszajelzések — mondja Váncsáné —, lesznek támogatóink, csak egyszer induljunk be.
— Úgy érzem — így Rusz István —, hogy augusztus 20. után egyenesbe kerülünk.
— Addig?
— Addig napi két edzést tartunk, mint eddig is tartottunk, a városi tanács jóvoltából úszni járunk, erőterembe. Na persze, edzőtáborba kellene vonulnunk, de addig nem megyünk, amíg össze nem áll az álomcsapat. A rajtig (október 20.) van időnk bőven, de szeretnénk minél korábban tisztán látni, s úgy dolgozni, teljes erőbedobással, minden igyekezettel.
(áros)
