Magyarország utazó nagykövete és exminiszterelnöke, aki néhány esztendeig országa alattvalóinak életét ocsította, s aki Adrian Năstase miniszterelnököt kacsavadásztatta — Kászoni Zoltán barátunktól tudjuk, hogy a mesterséges keltetésű madarakat a tóparti galériaerdő fasora mögül felzavarják, s a lesipuskások e mögött állva pufogtatnak, amíg halomra nem hullanak áldott lábuk elé a röptükben sörétzáporba szaladó szárnyasok —, szóval az utazó nagykövet Bukarestbe látogatott, ahol régi és leendő vadászbarátaival is tárgyalt, a szociáldemokrata rokon párt két vezető politikusával, Geoană pártelnökkel és Năstase úrral, aki Medgyessy Péter idejében Romániában ocsított.
És az ocsításokba, vadászatokba belefáradva pezsgővel koccintottak is december elseje tiszteletére a Kempinszki Szállóban, mélységes megelégedésüket is kifejezve, hogy Erdélyt, végre, odacsatolták, ahova jár. Ennél magvasabb és helyénvalóbb megállapítást csak Kádár elvtárs és ideológiai fegyverhordozója, Kállai elvtárs tett Marosvásárhelyen, anno 1957-ben, azt tudniillik, hogy Magyarországnak nincs és nem is lesz területi követelése Romániával szemben.
Ezek után aztán a Kárpátok Géniuszának politikai farvizén evező puskás, akasztófaköteles csónakosai nem madarakra, hanem ’56-os magyarokra meg románokra is lőttek.
No de ne nosztalgiázzunk a szép idők irányába, mert így messzire kerülünk mostani témánktól.
A szemfüles román lapok — például a Ziua — az otthon már nem ocsító utazó nagykövet romániai látogatása és tárgyalásos fegyverforgatása kapcsán emlékeztetnek arra, hogy Ocsító Péter mekkora barátja és segítőtársa annak az Alexandru Mudura nevű úrnak, aki a magyarországi K & H-s pénzügyi botrány egyik érintettje. ,,Az ő és a Medgyessy Péter nevéhez — idézem a Ziuát — egymilliárd forint eltűnése kapcsolódik."
Ez se semmi — de van ott elég —, láthatjuk, hogy a vándorló nagykövet és az utána következő ocsítók is talicskával tolják a lóvét oda, ahol annak jó helye vagyon. A Ziua olyasmikkel is foglalkozik, hogy Alexandru Mudura miniszterelnök barátjának köszönhetően a magyar költségvetésből is kiszakított háromszázmillió forintokat, amelyeket az Orbán-kormány az egyik, Tőkés László vezette alapítványnak szánt, hogy Érmindszenten Ady-emlékházat létesítsenek. Még hogy Tőkés, még hogy emlékház! Minek ezek! Lett belőle Nagyváradon hotel és konferencia-központ.
Szóval, a román lapok is ocsítanak, leverik a vándorló nagykövet és honi vadásztársai értékét-árát. Feljegyzik az utókor számára, hogy eljött a folt, és nálunk is megtalálta a zsákját.
