A kulturális, na meg a személyes kapcsolatok hálója azonban jóval régebbi, igaz, például a két színház között szélesedő együttműködésnek a szocialista internacionálé nevében hamar véget vetett az egykori kommunista hatalom. Szent István ünnepén a sepsiszentgyörgyi önkormányzat háromtagú küldöttsége vendégeskedett a Bakony lábánál.

Összehasonlítás

Veszprém, bár lakossága éppen hatvanezer lélek, legalább háromszor akkora területen fekszik, mint Sepsiszentgyörgy. S hogy a hármas, sőt, négyes szorzó — az előbb említett lakosságszám kivételével — szinte mindenre érvényes a két város összehasonlításában, arra legföldhözragadtabb, ám egyben leghúsbavágóbb példa az, amit Mihalovics Péter önkormányzati képviselőtől már ismerkedésünk kezdetén megtudunk: a Balaton-felvidéki város költségvetése is legalább ennyivel több, mint Sepsiszentgyörgyé. A bevételi főösszeg ugyanis közel 25 milliárd forintra rúg.

De a számokon túl a Veszprémbe látogató sepsiszentgyörgyi lépten-nyomon érzékelheti: az azonos nevű megye székhelye nagyvárosi levegőt sugároz, annak pozitív és negatív hozadékával. A széles utak, a tágas terek, az intézmények, de a gondozottság vagy éppen a vendéglői kiszolgálás is otthonosan nagyvonalú.

A történelmi hagyomány hasznosítható érték

Gazdag történelmi múltja is erre predesztinálja, s erre a manapság elengedhetetlen megítélésépítők (idegen szóval imázsépítés) is alapoznak. Hiszen nem hiába nevezik Veszprémet Boldog Gizella városának, vagy még tágabb értelemben a királynék városának. István királyunk felesége, a bajor származású Gizella kedvenc tartózkodási helye volt, s később itt koronáztak több királynét is. S mert István itt győzte le fő (belső) ellenfelét, Koppányt, az első magyar püspöki székhely is itt alakult, igaz, rövid ideig maradt itt. Mindezek meghatározták, sőt, mondhatni jó érzékkel ma is meghatározzák a veszprémi vár köré épült város levegőjét. S ezt a mindenkori imázsépítők egy pillanatig sem teszik formalinba, mint ahogy nálunkfelé némelyek a történelmi hagyományokat ósdi, meghaladott, a modern világhoz nem illő kacatoknak tekintik.

Lokális identitás

Egy ünnep, ráadásul a legfontosabb magyar nemzeti ünnep aligha ad lehetőséget arra, hogy az önkormányzat, egyáltalán a város tényleges működésébe betekintést nyerjünk. Annál is inkább, mert Veszprém további két testvérvárosának küldöttsége is jelen volt: a szénbányászatáról híres németországi Bottrop és a szintén németországi, de Gizella királyné eredetére büszke bajorországi Passau, ahonnan egyébként — érdemes odafigyelni az árnyalatra — nem ,,hivatalos" küldöttség érkezett, hanem a Veszprém—Passau Baráti Társaság, tehát egy civil szervezet vezetői. (Jelzésértékű az is, hogy a baráti társaságnak közel háromszáz aktív tagja van.) Veszprém egyébként kereken tizenegy testvérvárost tarthat számon Európa-szerte.

Ha a hivatal vagy éppen a döntéshozás folyamatában, netán az együttműködés konkrét pontjaiban nem is történt előrelépés (egy héttel később viszont Veszprém egyik alpolgármestere utazott hozzánk, hogy szakértőkkel a létesítendő szemétkezelő központról egyeztessenek), a látogatás arra lehetőséget biztosított, hogy az ottani erős lokális jellegek megmutatkozzanak. És ismét a hagyományokra épülő modern gondolkodás, a város ugyanis az egykor ,,szeg"-nek nevezett tizennégy településből állt össze, ezek ma is őrzik nevüket, s nem csak lokális jellegüket kívánják őrizni, hanem még az egyéni választókerületeket is eszerint alakították ki. (Csak zárójelben jegyezzük meg: bizony kevés alkalommal hangzik el nálunk is, a politikai programok pedig még óvatosabbak azon legkézenfekvőbb elv érvényesítésében, miszerint a régiókat nem kijelölik, hanem elismerik, a különböző szintű térségi sajátosságok értékei és nem kerékkötői a fejlődésnek.)

Az ünnep alkalmával az úgynevezett Szegről szegre rendezvény keretében ezek a városrészek a legtermészetesebb módon jelenítik meg magukat. S ha a ,,felhozatal" inkább szimbolikus jellegű is volt, a különös hangzású Gyulafirátót, vagy az új keletű névre utaló Dózsaváros, de a többi -szeg, illetve városrész a maga sajátosságát jelenítette meg (a Jeruzsálem-hegyi asszonyok például tizenkilencedik századi ruhákban vonultak fel). A városrészek sajátossága egyébként az ünnep alkalmával ingyenesen látogatható Laczkó Dezső Múzeumban is lépten-nyomon fellelhető. Czaun János alpolgármester, aki a szegek rendezvényére elkísér, nem véletlenül először a gyulafirátóti sátornál áll meg, hiszen ő is ott lakik, ennek a kerületnek a képviselője, s azt is elmeséli, hogy a városhoz nőtt kis faluban rendszeresen szerveznek családi hétvégéket. Ezek nem csupán a szórakozást, hanem a közösség ügyes-bajos dolgainak átbeszélését is lehetővé teszik.

A sport mint városépítő ágazat

Mielőtt valaki azt hinné, hogy a város jelenlegi működése kizárólag a múltra épül, hadd ismertessük Veszprém egyik erősségének, a sportnak teremtett környezetet. Leghamarabb a tragikus aktualitás bukkan fel, Marian Cosma román kézilabdázó brutális gyilkosságának emléke itt a történtek után csaknem fél évvel is elevenen él. Vendéglátóink a tragédia színhelyére kalauzolva — ahol egyébként most is égnek az emlékezés gyertyái — még most sem értik: egy csendes, az általuk is kedvelt szórakozóhelyen, ráadásul a romakérdést megoldottnak vélt városban hogyan történhetett meg a gyilkosság? Mint ahogy az is bizonyos, hogy a különböző nemzetek fiait egységbe kovácsoló élsport szelleme s vele a Cosmáé ezentúl része lesz a veszprémiek életének.

A látogatási programban egyébként a Veszprém Aréna megtekintése is szerepelt. Első látásra nem tűnt túl vonzónak egy sportlétesítmény meglátogatása, ám amit a Csarnok névre keresztelt üzemeltető cég vezetője révén megismerhettünk, nem egy épületről, még csak nem is egy rendezvényközpontról szól, hanem egy jól megformált s egyszersmind merész elképzelés, divatos szóval városfejlesztési koncepció megvalósulásáról.

A merészség illusztrálása végett képzeljük el, hogy Sepsiszentgyörgy belevág egy, a jelenleginél ötször nagyobb férőhelyes sportaréna felépítésébe. Bizony elszállt álmodozásnak tűnik, és nem elsősorban azért, mert sokba kerül, hanem azért is, mert egy ilyen létesítményt hatékonyan és gazdaságosan működtetni is kell. Ez ügyben egyébként vendéglátónk itt sem túl derűlátó, s bár a sokfunkciós aréna egy évvel ezelőtti átadása óta egymás után ad otthont a legrangosabb sport- és kulturális eseményeknek (ottjártunkkor éppen a Száztagú cigányzenekar koncertjére készítették a színpadot, de az eddigi eseményfelhozatal változatosságáról, színvonaláról bárki meggyőződhet az aréna honlapján olvasható beszámolókból), az ötezer férőhelyes rendezvényközpont kihasználása bizony folyamatos fejtörést okoz a szervezőknek. A többfunkciós gondolkodást jelzi, hogy az impozáns előcsarnoktól a küzdőtéren át három konferenciateremig az egész infrastruktúra a minél szélesebb igények kielégítésére összpontosít. Például csak a 650 négyzetméteres előcsarnok és az exkluzív különterem alkalmas konferenciák, tréningek, kiállítások, bálok, partik vagy éppen diszkó helyszínéül, de még esküvőket is lehet szervezni. S hogy egy extrát is említsünk, külön helikopter-leszállót alakítottak ki az aréna mellett, a közelmúltban megnyílt Veszprém-Szentkirályszabadjai repülőteret pedig mint a rendezvényekre érkezők légi kikötőjeként reklámozzák.

Az európai élvonalban szereplő kézilabdacsapat hazai és nemzetközi szereplései természetesen az alapkihasználtságot adják. Igaz, elsősorban a nemzetközi meccsek töltik meg a lelátókat, bajnokira csak ritkán kíváncsi ötezer néző. Az ötezres férőhely egyébként épp azért volt fontos, mert így lehet megfelelni a szigorú nemzetközi feltételeknek. Az MKB Veszprém nem akármilyen eredményekkel büszkélkedő kézilabdacsapat, ezt a trófeákkal zsúfolt különteremben is megtapasztalhattuk. Az alagsorban pedig külön kis üzletben lehet mindenféle, a klub jelképeivel ellátott emléktárgyat vásárolni.

Az aréna, de a város működtetését célzó egyéb cégek és intézmények vonatkozásában is egy nálunk kevéssé alkalmazott módszerre figyelhetünk fel: itt ugyanis érvényesül a munka kiszervezésének elve. Ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy egy-egy projekt, majd a létrejött intézmény működtetését, a legkülönbözőbb közszolgáltatásokat az önkormányzat cégekre, esetleg civil szervezetekre bízza, természetesen, jól megalapozott gazdasági és jogi szempontok alapján.

A Balaton és a Bakony illata

,,Itt hajnalban a Balaton, este a Bakony illatát érzed..." — hirdeti a kissé romantikus reklámszöveg a várost, amely tömény történelem és tápászkodó jelen ívében határozza meg magát. Igaz, a jelenlegi gazdasági nehézségekről, a Magyarországot érintő, sokak által nagyon veszélyes morális válságról itt sem mentesülnek, mint ahogy a politika is jelen van a társadalomban (a helyi politikai erőviszonyok a Fidesz—KDNP-koalíciónak kedvez, ám sok képviselőt egy-egy civil szervezet is támogatott, így a politikai szembenállás talán nem annyira kiélezett, mint az országos politikában). S még néhány szempontot ne feledjünk el: a hatvanesztendős múltra visszatekintő egyetemi városlét itt meghatározó, hiszen a hatvanezer lakoshoz év közben további tízezer egyetemistát tehetünk még hozzá, a nagyszabású könyvtárat, a nagy múltú színházat, a három társulatot, a művészegyüttesek sorát (a Szent István-napi rendezvényen például a Liszt Ferenc Kórus, a Veszprém Táncegyüttes és az MH Légierő Zenekara adta a díszműsor gerincét, de a zenés tűzijáték sem maradt el).

Bizonyára nem tévedünk, ha e néhány nap után így összegezünk: Veszprém a nagyvárosok sokszínűségét és funkcióit már felmutató, ám a kisvárosi hangulatot árasztó település, ahol a múlt és jelen értékei egymást erősítik.