A Grig Kft. a túlélésért küzdve talált rá a maga hivatására, ma hagyományos termékeket gyártó tejfeldolgozó, s míg a környezetében nem egy hasonló cégecske már csak az emlékekben él, ő a sikerrel vett akadály példája Nagybaconban és vidékén.

Tejjel folyó falu

A három tulajdonos, a Bartha Gabriella és László házaspár, valamint Rebeka Dóra a megélt tapasztalat hitelével mesél vállalkozásáról. A fiatal nők nővérek, egy Prahova megyéből idekerült román gépészmérnök és egy nagybaconi székely asszony gyermekei. Ők maguk pedig olyan székely menyecskék, hogy jobb se kell.

A céget még az apa alapította 1993-ban, a falubeliek nagy állattenyésztő hajlandóságára, a legelőkben gazdag környezetre alapozott, miként azt a még szocialista időkben épített baróti tejgyár is tette. A tejgyár megvan a mai napig, a görög Tyrom cég üzemelteti, de kizárólag a maga hasznára: besűríti a tejet, és úgy viszi ki Görögországba, emiatt konkurenciát csak a felvásárlásban jelent a Grig Kft.-nek, az eladásban már nem. A Grig emiatt többet fizet a termelőnek az átlagnál, 85—90 banit literéért, így termékei önköltsége is nagyobb. A termelés idővel felfutott napi tízezer liter feldolgozásáig, azonban kénytelenek voltak 2500 literre visszafogni, az európai uniós előírások miatt nekik, mint hagyományos termékeket gyártó kiscégnek, többet nem is szabad.

— Ha még a gazdasági válságot is hozzá­vesszük, a falu szempontjából szerencse, hogy itt van a görög, mert különben Nagybaconban is ölnék le az állatokat, mint másutt, ahol a tejnek nincs keletje. Édesapánk, mikor Hatodtetőn dolgozott, észrevette, hogy az itteni emberek dolgosak, szeretik az állattartást, és nem fognak egyik napról a másikra lemondani róla. Ez máig áll, Nagybacon abban is különbözik a környék falvaitól, hogy itt tízen felüli a nagy tejtermelők száma, és mind fiatal vagy nem sokkal idősebb. Olyiknak még hetven darab állatja is van. Hárman viszik innen a tejet, a görög, a kökösi MBI, és felvásárolunk mi is. Az emberek azután szaporították fel a tehénállományt, hogy apánk a céget megalapította, mivel kiszorultak az iparból, és haza kellett térniük, és máig is tartják azt.

Soha csőd szélén

A kezdet szerény volt, saját készítésű gépekkel, kádban oltott tejjel, aki a mai felszerelést látja, el sem hinné. A lakóháznak készült épület azóta sok átalakításon átesett, bontáson és átépítésen is.

— Nagyon szerettünk volna pályázni, hogy uniós cégünk legyen, egy időben nagy volt az ömlesztettsajt-termelésünk, de 2007-ben le kellett állítanunk, mert nem volt már szabad csinálnunk az uniós követelmények miatt. Akkor talán tizenöt embert voltunk kénytelenek leépíteni. Legtöbb huszonhárom alkalmazottunk volt, azóta jóval kevesebb. Nehéz helyzetben voltunk elégszer, de soha nem álltunk a csőd szélén, és reméljük, nem is leszünk. Most tizenegyen vagyunk, velünk együtt, a termelésben négyen, de amikor szükség van rá, beállunk valamennyien, be kell ugrani reggel, délben vagy este még a családtagoknak is, másképp nem tudjuk megoldani — mondja Dóra, aki különben könyvel is, menedzsmentet végzett Szentgyörgyön.

— A termeléssel inkább én foglalkozom — teszi hozzá Gabriella. — Itt tanultam meg apám mellett, amikor hazajöttem a konstancai fodrásziskolából. Tanított minket Pali bácsi Szépmezőről, aki egész életében ezt csinálta, és még Ceauşescunak is az ő telemeáját szállították. Ismeretség alapján jött ide nyugdíjazása után, hogy beindítsa az üzemet. Nekünk mai napig a telemea a fő termékünk, és arra vagyunk büszkék, hogy ilyen minőséget más nem állít elő.

A minőség titka

A hölgyek szerint a minőség kulcsa az itteni tehenek táplálékában rejlik, s abban, hogy a baconi tej jobb, mint a másutt fejt. Mindamellett van a kiscégnek egy hallatlan technológiai előnye, érdemes meghallgatni:

— Egy nagy gyár nem teheti meg, de mi igen: mi fejés után két óra alatt feldolgozzuk a tejet, és kész a termékünk. Gyűjtőkocsinkkal idehozzuk a farmról, 1400 literes a pasztőrözőnk kapacitása óránként, a tej egy óra alatt felfőtt, és be van oltva, nekem 12 órára a végtermékem kész — a reggeli fejésből! És úgy gondolom, azért is jobb a mi minőségünk, mert a tejünknek nem kell átmennie száz szivattyún. Higgye el, nem tesz jót a tejnek a sok gép, összetöri! Kár, hogy a kereskedők és részben a vevők nem a minőséget, hanem főleg az árat nézik ma még.

A gyáracska sós túró mellett édes túrót is előállít, egyfajta, ún. burduf túrót és ömlesztett sajtféleséget is kisebb mennyiségben. Termékei kaphatóak a Bertis üzletláncban, de a telemea miatt főleg román vidékekre szállítanak. Az eladás Bartha László reszortja, ő járja az országot termékeikkel, fő panasza, hogy visszaesett a kereslet a válság miatt, horribile dictu: van üzlet, mely egyetlen darabot rendel abból, amiből korábban sokat adott el. Dóra úgy véli, azért is maradt fenn a cég, mert minden részlegért egy-egy tulajdonos felel, aki dolgozik is, minden műveletet el tudnak végezni maguk, és bármikor beugranak bárki helyett, ha szükséges.

Behatárolt mozgástér

Mindamellett nem titkolják, az uniós előírások nagyban hátráltatják őket, a cég fejlődésében megakadt, bár nem fulladtak ki, a korlátozás nem kedvez a kibontakozásnak. Mivel egzisztenciájukat rá építették, nem adják fel, megélni meg tudnak így is, de szeretnének szélesebb skálán és nagyobb mennyiségeket termelni, amire egyelőre, mint hagyományos termékek előállítóinak, nincs lehetőségük. Vigasz persze mindig akad.

— Megvan a tervünk az új gyárra, megcsináltattuk, de akkora befektetésről lett volna szó, hogy nem sikerült. Most nem is bánjuk, hogy nem mentünk bele, mert akkor a mai viszonyok közt tényleg megtörténhetett volna, hogy be kellett volna zárni.

— Kiszámítottuk, hogy tizenöt éven át kellett volna maximum termeléssel dolgoznunk ahhoz, hogy a kölcsönöket vissza tudjuk fizetni — megnyert pályázat mellett! A krízis miatt is jó, hogy nem mentünk bele. Persze, a tízezer literről le kellett mondani, maradt a kétezer-ötszáz, s egyeseknek azt kellett mondanunk: nem tudjuk tovább a tejüket elvenni. Szerencséjük volt a göröggel!

— Nekünk az volt az elvünk: legalább annyit tartsunk meg a termelésből, hogy minket eltartson, és ne kelljen másutt munkát vállalnunk. Ez sikerült. Nemegyszer többet dolgozunk ugyan, mintha másnak bérért tennénk, de legalább megvan a munkahelyünk. Igaz, minden kis jövedelmet újra befektetünk. Engem évekig cikiztek azzal, ahova gyűlésbe mentem: te mikor cseréled le a Daciádat? Inkább haszonjárművet vettünk, arra nagyobb szükség volt, mint Audi terepjáróval furikázni…

A megyében sorra zártak be 2007 után a kis tejfeldolgozók, a LAM Alapítványnak egész listája van róluk, végzetükbe a Grig Kft. pont azzal világít be, hogy fennmaradt, és ma is bírja szusszal.