Tikosi Ernő sepsiszentgyörgyi mérnök-vállalkozó valóban vállalkozó kedvű férfi. Ismeretségünk egy általam a lapunkban közölt észak-amerikai fotónak köszönhető. Képaláírással egy nagyvárosi levegőjű modern buszmegállót mutattam be, pontosan azzal a szándékkal, amelyre a fémplasztika szépségére fogékony vállalkozó ,,ráharapott".
Újabb találkozásunk alkalmával lelombozódva közölte, hogy hiába minden igyekezete, a város illetékesei — nevet is mondott — szépnek, elegánsnak és funkcionálisnak tartják ugyan az amerikai modellt, de a fém és speciális üvegkombinációból összehozott, átlátszó falú buszmegállók drágábbak, mint a kényszerű olcsójánoskodás révén kihozott építmények. Együtt sajnálkoztunk hát az egyelőre elvetélt ötleten, pedig Sepsiszentgyörgy most korszerűsödő központja, a felfrissülő városkép igazán megérdemelné ezeket a mutatós megállókat. — Megrendelés nélkül is elkészítek egy modellt — zárná le beszélgetésünket Tikosi mérnök, és amikor megtudja, hogy a következő napokban Kisbaconban leszek, rögvest az ottani hétvégi házához invitál.
Tikosi Ernő kisbaconi családi háza a Felszegben található, a Csikorra alatt, a Macskáspatak szomszédságában. Az odavezető út tengelytörő, ennek ellenére az archaikus utcakép egyedien megnyerő, s az utca utolsó szakasza is tűrhetően járható, amint kiderül, ezt a részt Tikosi önerőből pofoztatta helyre, és fogadkozik, hogy a Felszeg útjának járhatóvá tételét is kiszorítja a községi és a megyei vezetésből, amire a falurész lakói bizonyára örömmel adnák áldásukat, és áldoznának némi közmunkát is.
Megérkezünk. A Tikosi-porta meglep. A míves kovácsolású fémkapu mögött égőpiros tetőzetű, kőbéléses fundamentumú ház, kőlapokkal borított udvar, az egykori parasztház udvarra néző fő falán freskó méretű naiv festmény, azt a Dél-Hargitára nyíló kisbaconi tájat jeleníti meg, amelyet Tikosi mérnök gyermekkorában annyiszor megcsodált. A telek Csikorra felé emelkedve, futó részén kőrakásos szökőkút, a kis kertben mindenféle díszfák, fenyőfélék. Az egész porta, a belülről is modernizált ház belsőépítészeti vonatkozásban is korszerűsített, minden modern háztartási berendezés fellelhető, a kamrától, pincétől az egykori tiszta szobáig, de ha jól meggondolom, a régi falusi házból semmi sem maradt meg, kivéve az öreg ház fagerendázatát, de ezt is barna festék borítja.
Az udvar kiképzése, a függőkert és minden építészeti megoldás a gazda és környezete ízlésének a lenyomata. Elképzelem, hogy a hagyományos építkezés értékeit mentő, őrző-védő szakemberek kígyót-békát rámondanának erre a Csikorra alatti, hétvégi házzá átépített öreg házra, az udvar kiképzésére. De ez az építészet adott, tetszik, nem tetszik, egy új ízlésvilág rohamos és talán feltartózhatatlan térnyerésének nemcsak jelzése, hanem ténye.
Ezért lenne kívánatos, hogy lapokban, helyi tévében, tematikus rendezvényeken szót ejtsünk ezekről a jelenségekről. Kiváló, országos vagy Kárpát-medencei, sőt, európai hírű műépítész, belső építész szakembergárdánk van. A modern építészeti anyagok és megoldások használata megállíthatatlan. A skála a kő, a fa természetes szépségétől az olcsó műanyagvilág egész skáláját átfogja.
Kisbacon archaikus faluképe szinte érintetlen. Ez úgy érték, ahogy van, de a modernizáció is elkerülhetetlen.
Hogyan tovább? — ez itt a kérdés.