A közbirtokosság tulajdonában található ugyanis a megyeszékhelyiek talán leginkább kedvelt kirándulóhelye, az a négyhektáros legelő és erdőalj, mely a Büdöskúttól egészen a benedekmezei letérőig, azaz a város határáig nyúlik. Az ún. négyes kilométerkőhöz kiruccanni máig kedvenc hétvégi sétája a szentgyörgyieknek, akik tavasztól őszig úgy szerezhetnek egy kis örömet a legolcsóbban maguknak és családjuknak, ha kisüt a nap, és felüdülni a zöldbe vágynak, hogy oda vonulnak ki kutyástul, macskástul, nagymamástul, mert odáig a nagyik is kibírják a gyaloglást. A Szemerja patak völgyénél nincs is kellemesebb hely a város környékén, azt mintha az isten is arra teremtette volna, hogy ott egy flekkent meg lehessen sütni, a labdát vígan kergetni a füvön, miközben az apróságok felfedező útra indulhatnak az erdő szélére vagy békászni a girbegurba, köves patakmederbe.

Szóval, nagy a népszerűsége a lankás patakmentének, egyes odaszokott családok valóságos saját körlettel is rendelkeznek már, s vajon, ha szombat-vasárnap reggeltől estig ott mulatnak, s hamar felcsap a rostélyok alatt a rőzséről lobogó láng, felszáll a füst és terjeng a sülő hús illata, folyik az eszem-iszom, és se vége, se hossza a mesélgetésnek — nos vajon olyankor gondolnak-e a gondtalan kirándulók arra, kinek is köszönhetik mindezt?

Mint látni fogják, kisebb gondjuk is nagyobb annál — és pontosan ezért fordul a nyilvánossághoz panaszával a közbirtokosság, a tulajdonképpeni és egyre kedélyvesztettebb házigazda. Annyira az, hogy egy 73-as számot viselő megyei tanácsi határozatot tesz elém, melyből kisül: a megyeházán is kiemelt turisztikai potenciálú helynek nevezik a tájegységet, és kezeléséről is intézkednek, szabályokat állítván fel.

Nos, ezeket nem tartja be a kutya sem, és ez bántja a közbirtokosságot.

— Tagságunk és diáksegítőink lassan hat éve és szezononként többször is kivonulnak a szétszórt szemetet összegyűjteni, tonnaszám szedtünk össze műanyag palackot és egyebet, de belefáradtunk már abba — mondja Csákány László fiatal közbirtokossági elnök —, hogy közmunkával és jóhiszemű emberek közreműködésével takarítsuk el a mások hulladékát. Azokét, akik fütyülnek az egészre, és a következő héten ismét beindul a szemetelés nagyüzeme a patak mentén. Próbáltunk ingyen szemeteszsákokat osztogatni a kirándulóknak, és téved, aki azt hiszi: brassói románok voltak, nem, édes anyanyelvünkön küldtek el minket melegebb tájakra a ránk fittyet hányók! Szentgyörgyiek sajnos, azok, akik a tele palackkal oda kimennek kempingezni, és hazafelé az üres palackot már nem bírja el a kezük. Pedig nem is kellene hazavinni, csak a közeli kukákba dobni. A várossal közösen kihelyeztünk vagy tíz fémkonténert és betongyűrűkből álló szemétgyűjtőket, de hiába, a hulladék továbbra is szerte hever. Teherautószám szedtük eddig össze — még meddig folyik e civilizálatlan környezetszennyezés? A tagságnak már elege van belőle. Ha oda ingyen kijárhatnak és élvezhetik e paradicsomot az emberek, mi mint tulajdonosok elvárnánk, hogy legalább tisztán tartsák. Érdemes megnézni, az eltevések időszakában százak ott főzik a zakuszkát, sütik a vinetét, valóságos konyhaként használják — s akkor miért nem viselnek nagyobb gondot rá?

A közbirtokosság úgy tudja, tulajdonképpen büntetés alá esik a szemetelés, karhatalmat kéne igénybe venni hozzá. Eddig a környezetvédelmi hivatal ajánlotta fel segítségét, igen ám, de az általuk kiszabható legkisebb bírság 1500 új lej, azt hányan tudnák szemrebbenés nélkül kifizetni ma? Márpedig a hétvégeken ott üdülő 300—400 ember legalább tíz százalékát bármikor meg lehetne büntetni — véli az elnök.

Szavait azzal zárja, nem szeretne ellenséges viszonyba kerülni a városiakkal, és kitiltani őket a Szemerja mentéről, de gyökeres mentalitásváltásra szólít fel mindenkit, aki oda kijár.

A felhíváshoz lapunk is csatlakozik: tegyük minta kirándulóhellyé a négyes kilométerkő környékét, s e célból a szigorúbb hatósági fellépést sem kellene kizárni a kirándulóhely tisztaságának védelmében. Ha már a Debren mentét a cigányság ki tudta pucolni a minap, illene követni az őrkőiek jó példáját a másik patak völgyében a nem romáknak is.