Az emberiség összlélekszáma egypár évszázaddal ezelőtt alig érte el az egymilliárdot, napjainkban viszont jóval meghaladta ennek a hatszorosát, s ha a népszaporulat ugyanilyen ütemben halad, akkor húsz-huszonöt év alatt megduplázódik.
Jó-e, avagy rossz a kétségbeeső demográfusok eme előrejelzése?
Ha abból a szempontból közelítjük meg a kérdést, miképpen a Bibliában olvasható, hogy miután Isten megteremté az embert (férfivá és asszonnyá), megáldá őket, és így szólt: ,,Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon." (Mózes I., 1, 28.) Tehát ebből a szempontból nézve minden a legnagyobb rendben, az ember napjainkra ,,eleget tett" Isten akaratának. Félő, hogy túlbuzgóságában talán egy kissé túlteljesített!
Az igazi bajok ott kezdődnek, hogy ez a számszerű ,,sokasodás" nem egyenletesen oszlik meg, és általában ott, azokban az országokban, azokon a területeken ,,robban", ahol a legelmaradottabb a gazdaság, ahol a legkevesebb termőterület, élettér jut egy személyre, ahol a minimális életfeltételeket sem lehet biztosítani mindenki számára. Arról nem is szólva, hogy minél több milliárdan fogunk élni vagy halni ezen a ránk bízott bolygón, annál kevesebb lesz az a talpalatnyi zöld föld, amelyen állnunk és fennmaradnunk kell! No már most, ekkor következik vagy következhet be, vagy be is következett már az a kritikus pillanat, amikor megtörténik a Földfogyatkozás! Itt most nem a csillagászati földfogyatkozásra gondolok, amikor az űrből láthatnánk, amint a Hold árnyéka rávetül a földre, hanem a valódi, élelmet termő, életet adó, jó humuszos talajunk fogyatkozására. És ez nemcsak a demográfiai robbanás miatt történik, hanem egyéb oktalan robbanások és robbantgatások miatt is! Értem ezalatt a magunk alatti ág(ak) fűrészelését. A mindent felfalni akarásunkat. Az ésszerűtlen garázda-gazdálkodást. A harácsoló-halmozó-habzsoló hajlamunk túltengését. A mindent pénzzé tevő, eladható-megvehető és milliókat megtévesztő, kapzsi gazdaságpolitikát… És még végeérhetetlenül sorolhatnám a megsokasított bajainkat. De nem teszem, hiszen mindannyian érezzük, hogy talpunk alól egyre fogy a föld. Egyre jobban haladunk a káosz, az őskáosz felé, amely aztán — paradox módon — rendet kíván teremteni, létrehozva az ,,őslevest", amely sóval, az emberiség szenvedéstörténetének szeméből kifolyt könnyóceánok savával lesz elegyítve… Amikor végleg elfogy a föld, amikor mindent beborít a könnyleves, s a ,,halhatatlan" (régi-új) gazdagokat ebédre várja az Isten…
