Egy kézdivásárhelyi Névtelen Horgász levélben keresett meg, hogy szólnánk több mint száz társa ügyében-érdekében: az illetékesek teremtenének rendet a Feketeügy partján Szentkatolnától Kézdimartonfalváig, mert az ott kialakult állapotok lehetetlenné teszik a vízparton a szabad mozgást és a horgászatot.
Névtelen levelekkel nem szoktunk foglalkozni, de ebben az esetben, lévén valóban közérdek, szóvá tesszük levélírónk panaszát.
A folyóparton — írja — nem lehet közlekedni, se felfelé, se lefelé, mert el van kertelve egészen a vízig, még az árvízvédelmi gáton is. Ahol nincs kerítés, ott öt-hat juhsereg uralja a területet hat-nyolc kutyával, az ebeken nincs kolonc, szabadon üldöznek mezei vadat és embert egyaránt. (Egyetlen helyen vannak láncra kötve.)
Kézdivásárhelyi olvasónk horgászbánatának enyhítésére egy sor hivatal alkalmazottjait kellene mozgósítani, mert törvény szabályozza a vízpartok, az árvízvédelmi gátak védelmét, a juhászkutyák számát, a koloncos ,,kutyaviseletet", a horgászok parti viselkedését. Ezt az ármádiát akkor nem kellene a vízpartokra kirendelni, ha a köztudat visszafogadná azokat az egykori, magától értetődő törvényeket, amelyek mindezt szabályozzák — s akkor a természettel való együttélés nem szenvedne kárt, a bosszúság nem keserítené meg a kikapcsolódásra vágyó, egészséges életmódot igénylő ember életét, aki még a munkanélküliség búját is mérsékelné a patakparton, s anyanyelve szépségében is gyönyörködhetne, miközben rájönne, hogy nem a dig, hanem a gát dugja és rekeszti el a vizet a megvédendő földektől.
Jó lenne, ha az illetékesek nem csak a horgászvegzatúra miatt néznének ki néha a vízpartokra.
