1994-ben kiállítóként részt vett a Médium 3 nemzetközi seregszemlén, 2007-ben az élesdi művésztelep árkosi kiállításán, az idén nyár elején pedig a Székely Mikó Kollégium képzőművésszé vált volt diákjainak közös tárlatán állított ki, és most mutatkozik be Sepsiszentgyörgyön először egyéni kiállítással a Gyárfás Jenő Képtárban. Kovács Lehel 2000 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, miután a festőszakon diplomát szerzett. 2003-ban társult az Élesdi Művésztelep Egyesülethez, és ugyanebben az évben a Sensaria Kulturális Egyesületnek lett alapító tagja. Munkásságát 2005-ben Barcsay-, 2006-ban MAOE-díjjal jutalmazták.
Lehel választott témája a tájkép, mely klasszikus, művészettörténeti alapokon nyugszik ugyan, az impresszionisztikus fotórealizmust képviselve, de a tematikán belül szokatlan, meglepő látványt nyújt. Nem a klasszikus, elbűvölő, csodálatos természeti elemeket keresi, hanem a sivárnak tűnő, elhanyagolt, kietlen táj látványa után nyúl, az ember által ,,otthagyott" technikai-ipari létesítmények szürke, bágyadt súlyát jeleníti meg. A festő szemlélődő, mély kritikusi szemmel járja a tájat, maga a kutakodó ember, több munkáján is feltűnik, vagy éppen a képeit néző egyént teszi azzá. Nem a festőinek titulált emberi építményeket, hanem a szükségszerű, funkcionális létesítmények modern tájba illesztését viszi vászonra, legyen az egy golflabda, egy feszület vagy éppen egy cementgyár. Így lesznek ezek a képek (mint például a Japánok Élesden vagy a Kavicsbánya) figyelemfelkeltő, környezeti és morális felhívások az esztétikai élménynyújtáson túl.
A tájban járó alkotót érdeklik továbbá a térben fellelhető fényviszonyok, újabban az alkonyati fényből a sötét felé átívelő napszak, a szürkület. Ebbe a derengő fényben élesen törnek be az elengedhetetlenül szükségszerű mesterséges fények, akár utcai lámpa vagy a mozgó autó reflektora, mely fénycsomók reményt keltő gondolatiságra késztetik a nézőt. Ez a hatás érezhető például az Esti autóút vagy a Park című képen.
