Addig a budapesti Püski Kiadónál jelent meg néhány régebbi nagy sikerű s néhány újabb, kéziratban maradt regénye... Aztán a Pro Printnél megkezdődött az összkiadás, régi népszerű regények, a Róza leányasszony, az Urak, úrfiak mellett kiadták egyik főművét, a negyven évig kéziratban maradt, az ötvenes évek embertelen viszonyait leleplező, A vádlott című regényt, vagy a nem kisebb író, mint Kodolányi János által remekműnek tartott, Szent Lászlót megidéző Ünnepi férfiút. A sorozat folytatódik most Ignácz Rózsa születésének századik évfordulójára a Pro Printnél megjelent, régóta esedékes, terjedelmes (614 oldalas!) emlékkönyvvel, az író fia, Makkai Ádám értő közreműködésével, Neményi László szerkesztésében. Makkai megejtően meséli el édesanyjához fűződő élményeit, a kötet közzétesz régi, elfeledett, nehezen hozzáférhető kritikákat is Ignácz Rózsa regényeiről — Illés Endre az első regényt, az Anyanyelve magyart elemző, Nyugat-beli kritikájától kezdve... Sajnos, a Magyar Csillagban megjelenő Örley István-kritikát nem. S ez annál is fájdalmasabb, mert ez nem szerepel az Örley novelláit és kritikáit újra kiadó, A Flocsek bukása című, 1968-as gyűjteményben sem. Ugyanakkor közli Ignácz Rózsa néhány ismeretlen, eddig kiadatlan elbeszélését, karcolatát, tanulmányait Sinka Istvánról, Hunyady Sándorról, Reményik Zsigmondról, néhány interjúját s pár nagy terjedelmű tanulmányt is az írónő feledésből, ám-lám, mégiscsak előtűnő, nyugtalanító életművéről. Itt elsősorban Gazda József nagyívű, a regényeket elemző tanulmányát, Gödriné Molnár Márta Ignácz Rózsa szülőföldélményét vizsgáló dolgozatát vagy E. Komáromi Gabriella, Kántor Lajos, Fábry Anna, Kabdebó Tamás írásait említhetnénk.

Elmondhatjuk tehát, hogy az írónő műveinek újrakiadásával, néhány nagy empátiával megírt tanulmánnyal a perújrafelvétel megkezdődött. Most az Emlékkönyv után egy Ignácz Rózsa-biográfia s egy -monográfia lenne soron, a Makkai Ádám szerkesztette kötet emlékezései, számtalan írása beépülhetne a biográfiába, támpontokat jelenthetne a monográfiához, amelynek az írónő szerteágazó életművét és elsősorban regényeit kellene beemelnie a magyar prózairodalomba. Az első regények (Anyanyelve magyar, Rézpánt, Született Moldovában) a megújuló és nagy erővel a valóságra koncentráló művei Bözödi György, a fiatal Kovács György, Balázs Ferenc, Szemlér Ferenc, Nagy István, Asztalos István, Wass Albert, a prózaíró Jékely Zoltán vagy a náluk idősebb Daday Loránd műveivel összehasonlítva is figyelemre méltóak, sok érdekes kapcsolódás fedezhető fel Bözödi Székely bánja című szociográfiája és az írónő Keleti magyarok nyomában című riportkötete között is... De elemezni kell a háború után megjelenő regényeket is (Urak, úrfiak, A vádlott, Torockói gyász, Orsika, Márványkikötő, Titánia ébredése) ahhoz, hogy Ignácz Rózsa elfoglalhassa végre azt a helyet a magyar és ezen belül az erdélyi irodalomtörténetben, amely kétségkívül megilleti...