Terve az volt, hogy feleségével az anyaországban tanultak, illetve a kialakított jó kapcsolatok segítségével kertészetet hozzanak létre, a náluk termett virágok messze a vidék legszebb növényei legyenek, a vásárlók pedig mindig elégedetten távozzanak portájukról. A kitűzött célból még nem tudtak mindent megvalósítani, de úgy érzik, jó úton járnak: Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna, Kőhalom és Barót piacán már kezdték megismerni, munkájukat elismerni, és kisebb kizárólagos vevőkört is kialakítottak. Az első év kis hasznát visszaforgatták, már három fóliaházban nevelik palántáikat, s nem kizárt, hogy hamarosan a biozöldségek piacán is megjelennek termékeikkel.
A magyarországi tapasztalat
A ma harmincesztendős István erdésztechnikusnak készült, Csíkszeredában szakközépiskolát, majd technikumot végzett, közben beiratkozott a soproni vadgazdálkodási képzőbe is. Hogy mégis kertészkedésre adta fejét, a véletlennek köszönhető. A megyei növényvédelmi hivatalnál dolgozó édesanyját elbocsátották, ezért egy budapesti dísznövény-áruházban vállalt munkát, s annyira megtetszett neki, hogy fiát és annak barátnőjét — ma már feleségét — is kivitte. A fiatalok a szakmába hamar beletanultak, élvezettel gondozták a növényeket, öt esztendeig voltak munkahelyük megbecsült tagjai. Odaadásukra felfigyelt egy fonyódi kertészet tulajdonosa, s jobban fizetett állást ajánlott. A Balaton-parti településen három évig foglalkoztak a teleppel, minden rájuk volt bízva, még az előkönyvelést is ők végezték, már-már olyan volt, mintha az övéket igazgatnák. Folyamatosan szép nyereséget valósítottak meg, ezért úgy gondolták, már nem a három esztendővel azelőtt kialkudott bér jár nekik, így fizetésemelést kértek. A tulajdonos érveiket nem vette figyelembe, ezért összecsomagoltak, és hazajöttek. Fájó szívvel hagyták ott munkahelyüket, de ott munkált bennük az elhatározás: itthon maguk hasznára dolgoznak, valami olyasmit hoznak létre, ami a környéken még nincs.
Megfelelni az igényeknek
Első lépésként fóliaházat építettek, majd magot, dugványt és cserepet hoztak Magyarországról, nyári virágokat neveltek, a piacon árusították. A piacozással járó munka fárasztó volt, de a korán kelést, a berakodást-kirakodást, majd az el nem adott áru ismételt kipakolását, a meleget, a vevők forgatagát és a versenyhelyzetet tűrni kellett, hiszen valamiből meg kellett élni. Nem volt könnyű megszokni, hogy a frissen megjelent árussal szemben nagy a vevők bizalmatlansága, vagy hogy a melegebb vidékről érkezők milyen gyorsan adják el — az ő termelési ára alatt — percek alatt a palántákat. Kissé döcögött a fiatal pár szekere, de a virágok zöme csak elkelt, sőt, a muskátlijuk egészen népszerűvé vált. Magyarázat is van rá, miért: ,,Már a földet is úgy készítettük elő, ahogy tanultuk, s az előírtaktól a továbbiakban sem tértünk el, a piacon pedig arra kértem a vevőket, elhelyezésükre, öntözésükre és tápszerezésükre vonatkozó tanácsaimat tartsák be, fogadják meg. Én nem sajnálom elmondani, mit kell tenni, hogy sokáig szép maradjon a virág. Azt vallom, hogy a legjobb reklám az elégedett vevő, ha őket megnyertem, nem számít, hogy egy-két lejjel drágább a virág szála, mint a szomszéd asztalnál, vagy hogy a konkurencia éppen Hollandiából behozottat árul" — árulta el titkát Barabás István.
Milyen lesz jövőjük?
Az első évet mondhatni szerencsésen vészelték át, a megélhetéshez szükségesen kívül némi pluszjövedelmet is elértek, István hazaköltözött, édesanyja is melléjük állt, megspórolt pénzüket mind fejlesztésre fordították. A harmincöt áras kis telekre még két fólia épült, bővült a virágkínálat, mellette pedig kísérletképpen kis biozöldségest hoztak létre. A sokat emlegetett gazdasági válságot ők is megérezték, csökkent a vásárlók száma, örvendeni lehetett, ha a termelési ár felett egy leheletnyivel többet kerestek. Sokba került a megye távolabbi sarkaiba való eljutás és a piaci vám kifizetése, így már a kicsit is meg kellett becsülniük. ,,Tavaly ilyenkor, a halottak napja előtti periódusban a krizantémok nyolcvan százalékát már eladtuk, most viszont fordított az arány. Csak abban tudok bízni, hogy a rossz idő miatt nem vásárolnak még, inkább az utolsó pillanatra hagyják." Az anyagiak tekintetében gyengébb évet zárnak, de a szakmai sikerből nem volt hiány. Rájuk bízták Kisbaconban a Benedek Elek-szobor melletti kis park tervezését, a sziklakert építését, az évelő virágok ültetését és a gyepesítést is, a baróti polgármesteri hivatal is tőlük rendelte azt a háromszáz tő rózsát, melyet a városnapok után ültettek el. Utóbbiba némi üröm is keveredett, hiszen legalább ötven tövet alig néhány nap alatt elloptak.
Bevételt keveset, de tapasztalatból annál többet hozott a biogazdálkodás elkezdése. A néhány ágyásnyi területre ültetett paradicsom, padlizsán, paprika és uborka műtrágya helyett marha- és tyúktrágyát kapott, vegyszerezés helyett pedig kártevőket elűző, erős illatú fokhagyma, sarkantyúka, büdöske és levendula került mellé. A kísérletezés bevált, bő termés lett, ezért a különleges bánásmódban részesülő zöldségekből — bár csak családi használatra szánták — kaptak a szomszédok és mértékkel a kapun belépők is. Úgy érzi, van fantázia a dologban, hiszen ezeknek a zöldségeknek más az ízük, mint a boltban kaphatóknak, s találni olyan vevőt, aki kész a minőséget megfizetni.
Hogy hol lesznek öt-tíz esztendő múlva? Valószínűleg az alig elkezdett díszfa-, díszcserje- és örökzöld fákat nevelő telephelyeik már javában fognak üzemelni, s arra is futja, hogy Barót valamelyik megyei útja mellett kis áruházuk is megnyíljék. Olyan helyről álmodnak, amelyben nem csak növény, hanem a kertészethez szükséges minden eszköz megtalálható lesz. Kapható majd kapa, föld, locsolófej, dugvány, cserép és táplálószer is. Hogy ne kelljen mindenért máshova mennie az erdővidéki embernek, ha azt szeretné, kapuja előtt szép legyen a virágágy.
