Megyünk az avar borította, sárguló leveleket pergető, pihenni készülő lombok alatt. Színevesztett, elszáradt kórók őrzik emlékként az elmúlt nyarat. Csak sárga, csak barna, csak rothadó avar süpped a kabátunkba akaszkodó csupasz ágak alatt.
És mégis, van egy, egyetlen színfolt ebben az elmúló sokszínűségben. A bokrok alján, a vadcsapás mentén a korai fagynak még itt-ott ellenálló kékség, a bánáti sáfrány (Crocus banaticus), amelynek széttárt kétszer három lepelcimpája (a belsők kisebbek és halványabbak) rejti a három sárga fejű porzót és a szálasan ágaskodó termőt. Levele és toktermése ennek a hagymagumós évelő növénynek majd tavasszal jelenik meg.
Össze-összetévesztik a réteken már elvirágzott őszi kikericcsel, mivel a rokonság okán (egyszikűek) hasonló a külsejük, de a kikericsnek hat (nem három) porzója van.
