SÁNTHA ÉVA, Sepsiszentgyörgy. Már megint az a ,,fránya" székely zászló… Idetelepített honfitársaink időről időre előrángatják a polgármesteri hivatal homlokzatán lengő székely zászlók ,,ügyét". Azért az idézőjel, mert ,,ügyet" ők fabrikálnak belőle. Fura, hogy az őslakosság szimbólumai milyen erős ellenszenvet váltanak ki egyes idepottyant egyénekből…
Folyamatosan piszkálják a polgármestert, aki épp azzal van elfoglalva, hogy tisztességes körülményeket, szép környezetet teremtsen számunkra — magyar és román ajkú sepsiszentgyörgyi lakosok számára. Tudomásom szerint magánterületen bármilyen szimbólum szabadon használható. Ezért javasolom, hogy — válaszképpen azoknak, akiknek szúrja a szemét az a két székely zászló, s a polgármesterünkkel való szolidaritásunk jeléül — tűzzük ki házainkra, teraszainkra a székely zászlót! Jogunk van ehhez, csak élni kell vele. Teremtsünk soha nem látott összefogást, s mutassuk meg az egész világnak: mi ragaszkodunk őseinktől örökölt jussunkhoz, és soha nem adjuk fel nemzeti identitásunkat, szülőföldünket, hagyományainkat, jelképeinket és édes anyanyelvünket! Hadd lássuk, mi lesz a reakciója azon egyéneknek, akiket a nyakunkra ültettek (nyűgnek s hátráltatónak), ha azt látják majd, hogy Sepsiszentgyörgy és Háromszék vármegye területén minden magyar ember házán ott leng az ősi jelképünk: a székely zászló?
KOCSIS MÁRIA, Csernáton. Az alsócsernátoni református egyházközség szervezésében mi is megünnepeltük az idősek világnapját. Délelőtt istentiszteleten vettünk részt, Takács Lajos lelkipásztorunk elődeink tiszteletéről és a hagyományok továbbviteléről beszélt. A templomi rendezvényen a 105 hetven éven felüli egyháztagból 81 vett részt, a nőszövetség és két ötödikes kislány versekkel, az ifjúsági csoport zenés összeállítással kedveskedett az öregeknek, akik egy-egy szál piros szegfűt is kaptak. Műsor után szeretetvendégségre került sor, Mántó Béla klarinétjának hangja mellett süteményeket, üdítőt és teát fogyasztva nosztalgiáztak a jelenlevők. Csoportkép is készült. Remélhetőleg jövőben is jó hangulatban köszönthetjük az előttünk járókat, akiktől mindmáig sokat tanulhatunk.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Napjainkban elég sokakat foglalkoztató kérdés a roma közösség integrációja. Hallani olyan családokról is, melyeknek szívügyük a rászorulók megsegítése, ők azok, akik szeretnék megkönnyíteni az együttélést. A kívülről jövő segítség és példaadás nem nagyon hatékony, hiszen a cigányság évezredek alatt sem emelkedett fel. Hogy a nyomor ne termelődjön mindig újra, családtervezésre lenne szükség: ha mindenki csak annyi gyermeket vállalna, ahányat emberségesen fel tud nevelni, akkor a jövő nemzedékeknek nem kell a szemeteskukákból összekeresniük a napi betevőt.
VERESS MÁRIA, Sepsiszentgyörgy. Az unokám a Mikó hatodikos diákja. Zenetanára követeli, hogy órájára furulyát vigyünk. A fából készült, ami nekünk van, nem jó, olyant kell vennünk, amilyent a sógora zeneboltjában árulnak. Ha nem visszük, akkor fekete pont jár érte, addig, amíg kigyűl a négyes. Kötelezhet minket arra, hogy megvásároljunk egy hangszert, amikor nem is zeneiskolás az unokám? Beszéltem az igazgatóval, azt válaszolta, hogy nem kötelező.