Százévesen köszöntötték a rokonok, a borosnyói önkormányzat, a lapok is írtak róla. Azóta két esztendő pergett le a történelem rokkáján. Incze Ilona néni 102 éves, 1908. február 12-én született az Osztrák—Magyar Monarchiában, s már hatéves volt, amikor kitört az első világháború.
Saját házában él, lánya, Földiné Incze Katica a legnagyobb gonddal és gyermeki szeretettel veszi körül. Talán ennél több már nem is kell egy matuzsálemnek.
— Este van. Mit enne, édesanyám? — kérdezte Katica.
— Most még semmit — jött a felelet.
Már este 11-et mutatott az óra, amikor Ilonka néni megszólalt:
— Csinálj egy kicsi pityókapirét, édes leányom.
És Katica szó nélkül főzte a krumplit. Éjjelre nem volt nehéz étel, s a gyermeki kötelesség szent.
Katica különleges hírrel is szolgált. Többek között ők a Lisznyóból már rég idekerült Incze család leszármazottjai, s így volt/van közük a műemléknek nyilvánított helybeli Veress—Incze-kúriához, részben lakóházként, részben terményraktárként használják. Magyarországról voltak itt szakemberek — mondta Katica —, két nő, egy kertész és három egyetemi hallgató. Felmérték, lerajzolták a kúriát, és azt mondták, hogy éppen egy ilyent szeretnének felépíteni a szentendrei múzeumkertben.
