A címben idézett megállapítással nyitotta meg a hét végén Erdély Judit, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium tanára, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) alelnöke a közel másfél évtizede évente szervezett Kriza János Balladamondó Versenyt.
Erdély és a Partium tizennyolc középiskolájából érkeztek diákok a Székely Nemzeti Múzeumban tartott vetélkedőre, amelynek felhívásában a szervezők (AESZ) úgy fogalmaztak: szükség van szellemi múltunk és jelenünk kincseinek továbbadására és ezeknek beépítésére az erdélyi magyar diákság tudatába és műveltségébe. Lapunk a verseny értékelésére kérte Molnár Gizella színművészt, a zsűri egyik tagját, aki elmondta: „A balladamondás nem könnyű, mert a hallgatóság előtt meg kell elevenednie annak a történetnek, amiről szó van. A balladát azért kell mondani, hogy megmaradjon, hogy megőrizzük, hiszen a magyar nyelvnek egy olyan sajátos, semmi más nyelvvel össze nem hasonlítható nyelvi szabályzata és élete van, ami évszázadok óta megmaradt, és nem tudták beolvasztani semmilyen más nyelvbe. Ez egy régi forma, aminek változatai vannak, nem merev, de alapjaiban méltóságteljes, és ez egy magyar jellegzetesség, a magyar jellemre utal. A versenyzőknek sikerült ezt továbbítaniuk." A harmincegy balladamondó és -éneklő diák közül a zsűri Lestyán Attilának, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium tanulójának ítélte az első díjat, a következő helyezések megosztottak, és többen dicséretben részesültek.