Íme a róna, szemben a Bábolna árka és Angyalos
A háromszéki székely népnyelvben már csak azért sem honos a róna szó, mert e tájnak nincsenek síkságai, alföldjei. Egyetlen sima, lapos része a Sepsiszentgyörgytől keletre elterülő Szépmező és annak a Feketeügy vonaláig húzódó sík területe. Így hát inkább költői Háromszéki rónának nevezni Szépmezőt, mintsem földrajzi helynévként futtatni.
Mégis ragaszkodunk hozzá, mert az adatok szerint Petőfi éppen itt írta utolsó levelét feleségének, melyben elmondja, mennyire szép innen nézve Sepsiszentgyörgy környéke, éppen ez a róna juttatta eszébe ,,az alföld tengersík vidékét". Háromszék e kis síkságáról talán senki sem írt olyan szépen, mint Orbán Balázs, tetszett neki a hegyekkel övezett táj, megigézte a harcos múlt, az önvédelmi harc emléke, melynek éppen Szépmező volt egyik színtere. Ez az a vidéke Sepsiszéknek, amelynek történetét eddig senki nem foglalta össze! Fehér folt Alsó-Háromszék térképén.
Kis tájtörténet
Nemcsak a múltban, ma is beszél Szépmező. Itt is zajlottak olyan véres és szomorú események a történelem folyamán, mint a megye más területein. Ma sincs csend, aggódnak a lelkek, vajúdik az új élet, a mindennapok gondjaival küszködik itt több mint háromszáz ember.
— A város szerves része vagyunk. Ezt a területet, egykori saját területét a városi tanácsnak vissza kellett vásárolnia azért, hogy mi, a többnyire későbbi telepesek, itthon szentgyörgyinek érezzük magunkat — fogalmazták meg az egykori emberek, valamikori tehenészek, mezőgazdasági munkások.
Roskadozó tanyai ház
Bizonyára sokan nem tudják, hogy egy 1493-ban kelt oklevélben említik első alkalommal ezt a helyet Zepmezew formában, 1786-ban már mint Szépmező, s azóta mindig ezen a néven. Legjobb talaján olyan magas sikértartalmú búza termett s terem, ami aranyérmet kapott Triesztben a millenniumi kiállításon. Szinte hihetetlen, hogy magányos tanyák sokasága tarkította Szépmezőt az elmúlt századokban. Önerőből, munkával teremtettek életet itt maguknak a szentgyörgyi és környékbeli emberek. Ilyen volt a Kolcza-tanya, a Gergely-, majd a Rednik-tanya, Nagy Gergely tulajdonosról Gergelyfalvának is nevezték. Ott volt a Rájmes-tanya, a Depner-tanya, a Nájmon-tanya, a Nyúltanya és végül a Sütő-tanya. Székely humorral Sütőfalvának is nevezték. Mondanunk sem kell, hogy semmivé tette e tanyákat a totalitárius régi rendszer. A házakat, földvagyont államosították, a legtöbb épületet lebontották. Néhai Sütő bácsi e sorok írójának mesélte el, hogy édesapját két fiatal orosz katona a tanya mély kútjába dobta, ahonnan nagyon nehezen tudták kiemelni. Így történt Szépmező felszabadítása! Fejér Imre, aki Szépmezőn helyi idegenvezetőnk volt, az ominózus kút helyét is megmutatta. Tudnak róla a környékbeliek. A Sütők ott alusszák örök álmukat a szentgyörgyi köztemetőben. Velük együtt elhallgatott Szépmező élő helytörténete. A maiak, a leszármazottak már nem tudják olyan hűen elmesélni az egykori eseményeket, mint akik átélték. A nép azonban nem felejt olyan könnyen. A Kolcza-tanyát a szentgyörgyi kollektív bontatta le, és sorban majdnem egytől egyig a hanyagság és a lelketlenség áldozatai lettek azok a jó vizű, mély kutak, amelyek e tanyákat kiszolgálták. Szépmező geológiai szerkezete olyan, hogy mélyen húzódik a freatikus vízréteg, s így nem kis munkába került azt felszínre hozni. Gyilkossággal is felér az, hogy e kutakat betemették, némelyiket később dögkútként használták. E térség mezőgazdasági története akár egy kis könyvet is kitenne. Itt több mint ötszáz hektár szentgyörgyi családok tulajdona volt. Most nem is részletezzük azokat az áthidalhatatlan bajokat, amelyeket Szépmező tulajdonjogi szétosztása-újraosztása okozott a rendszerváltás után, mert ebben a valóban szép mezőben része volt Réty—Komollónak, Laborfalvának, Angyalosnak, Gidófalvának is. Nem lehetne már a régi tulajdonviszonyokat a régiek szerint visszaállítani, de a méltányos felosztás ma is akadályokba ütközik. Perrel kell visszaszereznie a népnek azt a földet, ami az övé volt? Folytatjuk a földreformmal, mely megbolygatta az egykori tulajdonviszonyokat. Vannak, akik most is siratják azt az állami gazdaságot, mely Szépmező kellős közepén ült rá a legjobb, legsimább földterületre. Siratják, mert biztos munkahelyet kapott itt a tehenész háromkúti és a gyimesi ember, siratja, aki kivénült a munkából, és meg kellett elégednie azzal a természetbeni vagy pénzbeni juttatással, amit onnan kapott földterülete helyébe. Siratta Duka Gyuri bátyám Árkosról, akinek csak akkor engedték, hogy dolgozzon a textilgyárban, ha beadja földjét az állami gazdaságba. Megtette, de amikor a rendszerváltás után kerestük, kutattuk, hogy ott-e neve a névsorban, sehol nem találták!? Azt csak az angyalosi idős emberek tudnák, hogy ki, kik bírták például a Bábolna árka nevű csodaszép helyet. Talán az angyalosi Forrók? Egyedül ott terem Háromszéken szelídgesztenye, a Román Kommunista Párt Kovászna Megyei Bizottságának ezüstróka-tenyészete is itt működött, alább pedig, ahol már sima és jó a hely, az említett párt mellékgazdasága.
Néma az emlékhely
A szépmezői csata újraszületett emlékműve
Szépmező emlékhely is. Emlékhelye Sepsiszentgyörgynek, mert a mező nyugati pereme, az Olt teraszának széle nem más, mint az Eprestető. Lábánál terült el valamikor a Bedeháza nevű település, amelyet teljesen elpusztítottak a tatárok, lakói a mai Árkosra menekültek, ma is él még a Bedőházi nevű család. Az Eprestetőn a történelem majdnem minden korszakából tártak fel lakótelepeket, régészeti leleteket a Székely Nemzeti Múzeum munkatársai. Az Eprestetőn zajlott le Háromszék szabadságharcos múltjának dicső eseménye: 1849. július 5-én Gyertyánffy Ferenc honvédszázados vitéz csapata az utolsó emberig küzdött a túlerővel támadó muszkák ellen, egy szál magyar cigány ember menekült meg, Szász István, aki később Árkoson mesélte el a történteket. ,,Jött a muszka lovasságnak fellegnyi sokasága — tudjuk a hidvégi pap Nagy Sándortól —, ezred ezredet követett, s velük szemben alig több, mint egy szakasz Vilmos-huszár és a hős Gyertyánffy zászlóalja (különböző töredékcsapatokból egyesítve). A Vilmosok nem tudták felfogni a lovasok rohamát, közükbe fúródtak, az ezredek zömét keresztül-kasul törték, küzdöttek, mint oroszlánok! Az egyetlen zászlóalj századokra oszolva utolsó csepp vérig, mondhatni, az utolsó emberig harcolt a Vilmos-huszárok védelme alatt. Jelszavuk az volt: A honvéd meghal, de meg nem adja magát!" ,,Gyertyánffy százada nem volt az egyedüli, voltak ott más csapattöredékek is, melyek tömegbe húzódva, utolsó leheletökig harczoltak, de a csatát követett általános zavarban azoknak neve és emléke feledékenységbe ment" — írta Orbán Balázs. Gyertyánffy magyar-örmény kereskedő fiaként született Vargyason 1827-ben. A brassói gimnázium végzettjeként lett hadapród, majd honvéd hadnagy. Hősi halála után porait Barótra szállították, és a régi katolikus temetőben hantolták el. Síremlékét díszes fekete márványkereszt jelölte mindaddig, amíg központi parancsra fel nem számolták a régi temetőt. Gépek simították el a régi hantokat, helyükre szocreál tömbházak épültek. Itt, e régi temető területén helyezték el a városka millenniumi emlékművét, nemes építmény ezen emlék szentelte helyen! Gyertyánffy sírkövét pedig bementette a katolikus templom cintermébe az akkori plébános, Ábrahám Miklós, de azokat mi most, harmincöt esztendő elteltével már nem találtuk ott. A sepsiszentgyörgyi Eprestetőre pedig fehér márványobeliszket állítottak valamikor a XIX. század végén, melyet a jelenlegi hegyivadászlaktanya megalakulásakor, a nehéz ötvenes években nyom nélkül eltüntettek! Sok évtizednek kellett eltelnie, hogy végül a szabadságharc 150. évfordulója alkalmával a város vezetősége hasonló oszlopot emeljen az Állomás negyedi iskola előtt.
Amikor e sorokat írtam, arra gondoltam, hogy azok, akik elolvassák, akik tudnak Szépmező sorsáról, akik még mindig onnan várják törvényes jussukat, kerekebbé tudnák tenni e rövid helytörténetet, igazolni tudnák, hogy bizony, így volt, bizony, ez a haszna a helytörténetnek, aminek, ha máshol nem, dióhéjban e napilap oldalain meg kellene maradnia. Ahogyan Látó Anna könyvet írt Kommandóról, úgy akad majd egy jó tollforgató, aki hűen és igazul leírja a Szépmezőre emlékezők vallomásait. Mert egyre jobban halványul az emlékezés, és itt az ideje, hogy igaz történetek, igaz történelem születhessen ezen a sokat szenvedett tájon is!
Így köszöntött be és búcsúzott el a XX. század Szépmezőn. Megfordítottuk az érmét. A másik oldalát, a XXI. század első évtizedének végén vizsgáltuk az itt élő maroknyi ember, a lassan benépesedett Szépmező mindennapi életét.
(folytatjuk)
